Fotó: Unsplash/Eloise Ambursle
A legtöbb ember az indiai esküvőkről talán az elrendezett házasságokra asszociál. Mennyire elterjedt még ez a szokás?
Az elrendezett házasságokat valóban a legrégebbi hagyományok között tartják számon Indiában. Habár a tradíció értékei még léteznek, az indiaiak fejlődnek, és a hagyományaik is. Manapság már az indiaiak is sokkal nyitottabbak, melegszívűen fogadják a szülők a gyermekeik választottját. A különböző kasztok között kötött házasságok esetében pedig egyesítik a szokásokat is. Nagyon megérinti az embert, amikor azt látja, hogy két különböző kulturális háttérrel rendelkező család összeolvasztja a kultúrájukat, a szokásaikat, a hagyományaikat egy nagy családdá, és ahogy megáldják a párt.
Indiában, amennyiben elrendezett házasságról van szó, az eljegyzést a család idősebb tagjai, a papok, vagy a közeli családtagok és barátok javasolják. Ma már viszont létezik egy “házasságiroda” is, ahol a fiú vagy lány regisztrál, és megadja a szükséges adatait a cégnek. A cég pedig “észben tartja” a preferenciákat és igyekeznek a legmegfelelőbb párt megtalálni az illetőnek, a végső döntést pedig a családra hagyják, hogy elfogadják-e a javaslatukat. Ha a családok belemennek a találkozóba, az iroda megszervezi a találkozót.
Gondolom az egész család kiveszi a részét a készülődésből.
Indiában az esküvőt megelőző készülődés nagyon izgalmas! Nem csak a család, de a távolabbi rokonok és a barátok is részesei. A rokonok nagyon lelkesek és mindenben segítenek, mindenkinek jut egy feladat, amiért felelősséget vállal. Az esküvőn viselt ruhák kapcsán leginkább a vőlegény és a menyasszony barátai segítenek a párnak. A családok lelkesen találkoznak és gyakran egyeztetik, melyik oldalról hogy áll a készülődés. A testvérek, unokatestvérek, barátok pedig egy táncot is betanulnak, amit a Sangeet-en adnak elő, és erre mindenki időt szakít még a zsúfolt napirendjében is. Lehet, hogy az unokatestvéreidet, barátaidat akár hónapokig vagy évekig sem látod, mert elfoglaltak vagytok vagy máshol éltek, de ahogy esküvő közeleg, mindenki egyformán izgatott. A szomszédok is átadják a parkolóhelyeket. A lelkesedés a levegőben van, minden percet megtölt izgalommal!
A keresztény hagyományokkal szemben, az indiai menyasszonyok piros ruhát viselnek az esküvőn és nem fehéret. Mi a színek szerepe?
A színeknek nagyon fontos szerepe van az indiai kultúrában: a piros a szerelem és a szenvedély színe és a felkelő napot is szimbolizálja, az asztrológiában egyébként a Mars feleltethető meg a házasságnak, és az is piros. A hindu menyasszonyokat kifejezetten kérik, hogy pirosat viseljenek az esküvő alatt, az ugyanis a jólét és a termékenység színe. Emiatt a vendégek más, ragyogó színeket viselnek.
Fantasztikus ékszertervező vagy. Mesélj az indiai, esküvőn viselt ékszerekről!
Az indiai ékszerek hagyományosan Kundan-ból készülnek: ez az indiai ékköves ékszerek hagyományos formája, amely magába foglalja a köveket, aranyfóliával a kövek és a foglalataik között, általában nagyon kidolgozott nyakláncok készülnek így. Maga a kundan szó nagyon kifinomult aranyat jelent, a megolvasztott arany tiszta formáját használják leginkább.
A kundan ékszerekhez csiszolatlan gyémántokat és csiszolt, színes drágaköveket használnak fel, amelyeket kifogástalanul megtervezett színarany vagy álfém foglalatba tesznek. Minden egyes lépésnek, folyamatnak megvan a neve és rendkívüli hozzáértést igényel. Ezek a vázlatok a hagyományos terveim közül vannak – érdekes egyébként, hogy az esküvői megjelenésben a mai napig a hagyományok dominálnak.
Az indiai esküvők híresek arról, hogy több napig tartanak, mi történik az egyes napokon?
Maguk a hagyományokat gondosan követő események ugyanazok, különbség abban fedezhető fel, hogy az egyes események hol és meddig tartanak. A Roka ceremónia az egyik legfontosabb az indiaiak számára: ez egy esküvőt megelőző ceremónia, ahol is az idősebbek jóváhagyják a menyasszonyt, vőlegényt – ennek megfelelően szűkebb családi körben tartják. A gyűrű ceremónián úgy, ahogy bárhol máshol a világon, a menyasszony és a vőlegény gyűrűt cserél, a családtagok, rokonok és barátok jelenlétében, ez az legelső, még esküvő előtti, hivatalos esemény, amikor is a pár „hivatalossá” válik mindenki előtt.
Mivel az esküvők az emberek egyik legfontosabb eseményei közé tartoznak, az indiaiak úgy kezdik az ünneplést, hogy megáldják a pár életét. Feldíszítik az istenségeket hitüknek, kultúrájuknak, hagyományaiknak megfelelően, a Pandit például egy ima-rituálé. A család egy teljes menüsort készít elő, több vallásnál például nem szolgálnak fel ilyenkor húst vagy alkoholt. A Goad Bharai ceremónia idején a vőlegény családja meglátogatja a menyasszonyét és ajándékokat visznek, a menyasszonyt családjuk új tagjaként köszöntik, ez a hagyomány még számos mozzanatot rejt magában, amelyek célja a menyasszony megáldása és hogy a szeretetét kimutassák a házasság útján szerzett rokonai felé.
Amikor ezeknek vége, az anyós egy babát tesz a menyasszony ölébe, ami a hamarosan létrejövő új családba vetett hitét szimbolizálja és ezután átadják ajándékaikat a vőlegény családtagjai. Ezután következik az étkezés, ahol mindkét család bemutatja a másiknak a rokonait, barátait, itt sem szolgálnak fel húst sem alkoholt. A Sangeet alatt mindenki együtt táncol és énekel. A Haldi ceremónia alatt a menyasszonyt és a vőlegényt egy speciális Haldi pasztával kenik be. Az a meggyőződés van a rituálé mögött, hogy a párt ne károsíthassa meg semmilyen ördög, ha pedig valamilyen ördög a közelükben van, akkor ettől elmenekülnek.
Fotó: Unsplash/Julie Johnson
Az esküvő estéje, napja értelemszerűen a leginkább várt esemény: a vőlegény lóháton érkezik a menyasszony ajtaja elé, körbetáncolják családtagok, rokonok, barátok – ők a Barati-k. Őket várja a menyasszony családja, az ara fiútestvére lesegíti a lóról a vőlegényt és az anya Tikkát tesz a vőlegény homlokára. Ezután a férfi családtagok megölelik egymást, tisztelik azt, hogy mostantól egy családot alkotnak. Rózsavizet hintenek rájuk, ami jószerencsét hoz.
Amikor mindenki a színpadhoz ért, akkor lép be a menyasszony, átsétál a lánytestvéreivel és barátnőivel egy virágív alatt, amit a férfiak tartanak és megérkezik az oltárhoz. Itt a pár a virágfüzéreiket, az úgynevezett Var-Maala-t kicserélik egymás között. Ezután következik az egyik legkedvezőbb rituálé, a Phera: mindezek után a menyasszonyt elkísérik a házhoz. Mielőtt belépne, három marék rizst és érmét szór hátra a feje fölött a házba, ami azt szibolizálja, hogy „visszafizeti” mindazt, amit a szüleitől kapott.
Manapság egyre több pár választ itt valami különlegesebb, kültéri helyszínt, ez jellemző Indiában is?
Hagyományosan a fő ceremóniát a menyasszony házához közel tartják, az a hit van emögött, hogy meglegyen a Vidai-ja: ezt azt jelenti, hogy elhagyja a szülei házát és az esküvő után már házas nő. Manapság már sok pár választ az esküvő helyszínéül egy más helyszínt, akár Indián belül, vagy akár külföldön.
Fotó: Unsplash/Marcus Lewis
Melyek a legkevésbé tradicionális, legújabb szokások?
Ahogy említettem már, a szerelemházasság korábban nem volt elfogadott, sem a különböző kasztokon belül kötött házasságok, sem a „külsős” helyszín nem volt jellemző. A dhol alatt a nők énekeltek és táncoltak, ma már DJ szolgáltatja a zenét, és az is trend lett, hogy a családok és a pár készülnek egy zeneszámmal, amelyet betanultak. A Mehandi ünneplés alatt korábban a nők festették ki egymás kezét hennával, ma már hívnak valakit, aki erre szakosodott. A Choora-t (ami egy széles karperec), amit korábban egy évig hordott a feleség, ma már néhány hónapig viselik csak.
