A szülő szerepe nem az, hogy befolyásolja a gyerekét - Így beszélj politikáról a fiatalokkal

A szülő szerepe nem az, hogy befolyásolja a gyerekét – Így beszélj politikáról a fiatalokkal

2024. november 06.
Világszerte 2,47 milliárd fiatal találkozik így vagy úgy politikai tartalmakkal. Pláne most, az amerikai elnökválasztás idején. Ezért olyan fontos, hogy beszélgessünk velük a témáról.

Gondolkodtál már azon, hogy vajon miként vélekednek a fiatalok a politikai kérdésekről? Most megosztották a gondolataikat azokkal a problémakörökkel kapcsolatban, amikkel szeretnék, ha a felnőttek is komolyan foglalkoznának.

Az Amerikai Egyesült Államokban negyvenegymillió Z generációs szavaz a novemberi elnökválasztáson. Ők a választók közel 17 százalékát teszik ki, ami azt jelenti, hogy számít a szavazatuk. Eközben világszerte 2,47 milliárd fiatal követi nyomon, hogy mi történik az USA-ban ezekben a hetekben. És ne felejtsük azt sem, hogy minden ötödik TikTok-felhasználó kiskorú, ahol kikerülhetetlenné váltak a politikai tartalmak.

Bár úgy tűnhet, hogy a fiatalok kevésbé érdeklődnek a közéleti témák iránt, a valóság teljesen más képet fest. Igenis szeretnék alakítani a jövőjüket és párbeszédet kezdeményezni arról, hogy milyen világban szeretnék élni az életüket. Ráadásul a sokkal tudatosabbak és tájékozottabbak is, mint az előző generációk.

„Ez egy nagyon átpolitizált és elkötelezett generáció” – mondja Cristina Tzintzún Ramirez, a NextGen America, az USA legnagyobb ifjúsági választói szervezetének elnöke. Méghozzá egy olyan generáció, amelynek meg kell küzdenie az éghajlatváltozás következményeivel, az egyre gyakoribb fegyveres erőszakkal, egy globális világjárvánnyal, számos nemzetközi konfliktussal és az ingadozó gazdasággal is. Érdeklődnek a körülöttük lévő világ iránt, de fontos, hogy beszélgessünk velük arról, hogyan látják a jövőt.

Természetesen ezek a beszélgetések nem mindig egyszerűek: a politikáról folytatott párbeszéd rengeteg empátiát, megértést és önkritikát igényel. Ramirez tanácsa az, hogy figyelünk rájuk, kapcsolódjunk az energiájukhoz, a fájdalmukhoz, és ügyeljünk arra, hogy egyenlő félként beszéljünk velük.

„Olyan környezetben nőttünk fel, ami nagyon megnehezíti a kormányba és a választásokba vetett hitet” – mondja a 17 éves Sonja Aibel, egy brooklyni főiskola elsőéves hallgatója, a szavazásra és politikai érdeklődésre buzdító YVote szervezet egyik vezetője.

Hogyan beszélgessünk politikáról a gyerekünkkel?

Higgyük el, még a legapróbb beszélgetéseknek is nagy hatása lehet. Egy 2023-as tanulmány kimutatta, hogy azok a szülők, akik politikai apátiát közvetítenek gyermekeik felé és nem beszélgetnek velük a politikáról, hozzájárulnak ahhoz, hogy a fiatalok is kevésbé érdeklődjenek a közélet iránt és kisebb arányban menjenek szavazni.

A szülők jelentős befolyására utal a Massachusettsi Egyetem és a Marie Claire 18, illetve 29 év közötti nők körében végzett közös felmérése is, amelyben a válaszadók az esetek 52 százalékában szinte mindig vagy gyakran ugyanarra a politikai pártra szavaznak, mint az édesanyjuk.

Az idősebb generáció tagjai hajlamosak kitiltani a politikai témákat a családi ebéd és vacsora közben folytatott beszélgetésekből, mert attól tartanak, hogy a téma veszekedésbe torkollik, vagy túlzottan megosztó lesz. A mindennapi hírekről folytatott rendszeres beszélgetések viszont óvatos és könnyed felvezetői lehetnek egy-egy ilyen eszmecserének.

„Üljünk le, és beszélgessünk arról, hogy volt egy tüntetés, amit éppen ma láttunk, és milyen érdekes volt hallgatni, amint Kamala Harris vagy Donald Trump beszél erről vagy arról” – mondja a 17 éves középiskolás, Nivriti Deshpande. Annak ellenére, hogy nem mindig ért egyet szülei politikával kapcsolatos álláspontjával, Nivriti szerint a napi hírek, a különböző nézetek és irányelvek rutinszerű megvitatása arra ösztönözheti a tinédzsereket, hogy az otthonuk falain kívül is hallatni akarják a hangjukat.

Kézenfekvő például az amerikai elnökválasztás témája, hiszen azon túl, hogy jelenleg minden hírportál erről tudósít, a mi magyarországi életünkre is hatással lesz a szavazás kimenetele. De nemcsak a világpolitikával, hanem a hazai eseményekkel is érdemes a fiatalokkal közösen foglalkoznunk.

Hogyan beszélgessek egy fiatallal, aki máshogy gondolkodik, mint én?

„A szülő szerepe nem az, hogy megingassa a gyerekét” – mondja Sonja Aibel. Inkább „tartsanak eléjük tükröt, hogy változtassanak azokon a dolgokon, amik érdeklik őket” – mondja Ramirez. Kérdezzük meg a környezetünkben élő fiatalokat, hogy melyek azok a problémák, amiket a legsürgetőbbnek éreznek. „Tényleg figyelj oda arra, ami fontos nekik” – folytatja. „Felelős hozzáállásra buzdítani az embereket nem azt jelenti, hogy elmondod nekik, miért gondolod, hogy törődniük kéne egy üggyel. Arról van szó, hogy arra inspirálod őket, hogy szerezzék meg az eszközeiket ahhoz, hogy azzal foglalkozzanak, ami őket érdekli.”

Hogyan buzdítsam őket részvételre?

„Nagyon jó lett volna, ha a szüleim beszélgettek volna velem a szavazatom erejéről, ahelyett, hogy egyedül kellett megtanulnom” – mondja Nivriti Deshpande. Sonja Aibel megjegyzi, hogy ezek a beszélgetések rendkívül egyszerűek: összeköthetjük például a számukra fontos kérdéseket és a választások lehetséges kimenetelét. Elmagyarázhatjuk például, hogy a szavazás eredménye milyen hatással lehet a jövőben és milyen volt a múltban arra, hogy ki nevezi ki a tisztviselőket és minisztereket.

Gondolkodjunk el azon, hogy kik azok a konkrét személyek az életünkben, akikre hatással voltak ezek a döntések. „Inkább emberi történeteket kommunikáljunk, mint politikát és törvényeket” – mondja a 17 éves, középiskolás Christine Li, aki szintén az YVote vezetőjeként tevékenykedik. A példák megszemélyesítése megkönnyíti a fiatalok számára, hogy megértsék, milyen hatással lehet az életünkre a politika.

Ha pedig adott egy lokális probléma, ami érdekli a környezetünkben élő fiatalokat (például az iskolai étkeztetés, a közoktatás helyzete vagy a fenntarthatóság), bátorítsuk őket arra, hogy kritikusan gondolkozzanak a pártok programjairól, megoldási javaslatairól, illetve eszközeiről az adott témára vonatkozóan.

Mit tehetek annak érdekében, hogy érdeklődjenek a közélet iránt?

Miután megismertük a környezetünkben élő fiatalok nézőpontját és tájékozódtunk arról, hogy milyen problémakörök érdeklik őket, beszélgessünk velük arról, hogyan alakíthatják ők maguk is a közéleti kérdéseket, ha van rá affinitásuk. Léteznek különféle magyar, valamint nemzetközi diák- és civil szervezetek, közösségi terek és műhelyek (és itt most nem a pártok ifjúsági szervezeteire gondolunk!), ahol a fiatalok közösen gondolkodnak és lépnek fel az őket, illetve a társadalmat érintő fontos kérdésekkel kapcsolatos problémák megoldásában.

De ha majd közelegnek a választások, akkor beszélgethetünk velük a pártok programjairól és a jelöltekről is. Tervezzük meg a szavazás pontos menetét. Emlékeztessük őket a dátumokra és segítsünk nekik abban, hogy pontosan hol és hogyan tudják leadni a voksaikat.

Hogyan védjem őket a dezinformációtól?

„Az idősebb generáció tagjai gyakran lekezelőek azzal kapcsolatban, ahogy a Z generáció használja a közösségi médiát a politikával kapcsolatos információk megszerzésére” – mondja Sonia Aibel. „Ezt nagyon felháborítónak tartom, mert akár tetszik az időseknek, akár nem, az internet óriási információforrás számomra és a társaim számára.”

Próbáljuk megérteni, hogy a környezetünkben élő fiatalok hogyan használják a közösségi médiát és miként fogyasztják a híreket. Kérjük meg őket, mutassák meg, milyen oldalakat követnek politikai információszerzés céljából, és hogyan tudják megkülönböztetni a valódi híreket a hamisaktól.

Próbáljuk úgy megközelíteni a témát, hogy mi is tanulhatunk belőle, ne pedig kioktatni és meggyőzni akarjuk őket arról, hogy valamit rosszul csinálnak. Ha mégis úgy érezzük, hogy szükségük van egy kis segítségre a téves információk azonosításához, próbáljunk együtt utánajárni a valóságnak.

De mi van, ha nem vesznek komolyan?

Ha úgy érezzük, hogy süket fülekre találtunk, akkor javasoljuk, hogy vitassák meg gondolataikat a barátaikkal, akikkel talán őszintébben és nyitottabban tudnak kommunikálni. „Ha lehetőség van arra, hogy a diákok egymást motiválják, az még jobb, mintha a felnőttek folytatnának ilyen beszélgetéseket a gyerekekkel. Jobb, ha a felek egyenrangúak” – mondja Sonia Aibel.

Persze azért ne hagyjunk mindent rájuk, érdeklődjünk továbbra is a véleményük és az élményeik felől. A legfontosabb, hogy ne hagyjuk őket magukra, támogassuk őket a tájékozódásban, de legfőképpen: vegyük komolyan a véleményüket.

Forrás: Maire Claire.com, Fotó: Getty Images