Holdviola – A népdal szerelmesei

2013. július 22.

A Bánat utca című elektrofolk népdalfeldolgozásukkal a semmiből robbantak be. Daluk „aranykislemez” minősítéssel büszkélkedhet, ez új előadóknál igazi ritkaságnak számít. Farkas Péterrel, a Holdviola megálmodójával, Gál Lajos gitárossal és Barta Zsófi énekesnővel Madárka című debütáló albumuk kapcsán beszélgettünk.


Péter, igaz, hogy számodra terápiaként indult a zenekar?Péter: Igen. Akkoriban magánéleti válságban voltam, és a népzene jelentett egyfajta kivezető utat. A sors úgy hozta, hogy a kezembe akadt egy több lemezből álló népdalgyűjtemény, amely nagyon megérintett. Éreztem, hogy foglalkoznom kell vele.

Miért lett Holdviola a zenekar neve?

Péter: Olyan nevet kerestünk, amely kifejezi a helyi kötődést (Miskolc a szülővárosunk), és Zsófi karakteréhez is nagyon illik. Sokan nem tudják, de a holdviola egy létező, a Bükk hegységben is megtalálható virág.

Hogyan éltétek meg a hirtelen jött sikert?

Lajos: Nyilván mindannyiunknak nagyon jólesik, de alapvetően nem ez a legfontosabb a zenekarnak. Sokkal lényegesebbek azok a pozitív visszajelzések, amelyeket a különböző fórumokon kapunk. Jó tudni, hogy nemcsak bennünk mozgat meg valamit a zenénk, hanem másokban is.

A koncertjeiteken nagy hangsúlyt fektettek a vizuális elemekre. Ezt már a kezdetekkor fontosnak tartottátok?

Péter: Nem, a színpadi megjelenésünket nagyrészt a véletlenek alakították. Egy rendezvényen találkoztam Maródi Attilával, a Szinvavölgyi Néptáncműhely koreográfusával, akinek megmutattam a dalainkat. Annyira megtetszettek neki, hogy azt mondta, dolgozzunk együtt. Később csatlakozott hozzánk egy animációval foglalkozó, kedves ismerősünk is, aki azóta a színpadi háttéranimációt készíti.

Milyen zenei műfajok hatnak rátok a leginkább?

Péter: A nemzetközi gitárzenék mindenképpen. De ez persze nem tudatos, hiszen elsősorban egy saját hangzásvilág kialakítására törekszünk.
Lajos: Az elektronikus vonal jön inkább Péter felől, a gitár pedig felőlem.
Zsófi: Én pedig a hangommal finomítok rajta. Szerencsére nagyon jól tudunk együtt dolgozni. Mindenki beletesz egy kicsit önmagából – ettől lesz szerethető és különleges a zenénk.

A hagyományőrzés mennyire célotok?

Lajos: Egyáltalán nem akarunk a kultúra megmentőiként feltűnni. Egyszerűen szeretjük a népzenét. Ezt pedig, úgy gondolom, talán olyan formában kapják tőlünk az emberek, amely nem árt a népdalnak. A hagyományőrzés csupán egy plusz.

Hogyan tovább?

Péter: Most a legfontosabb célunk, hogy a lemezt minél több helyen élőben is bemutassuk. A kiadónk pedig szeretné, ha ez év végére összeállna egy újabb album. Úgyhogy egyelőre még nincs megállás.

[Marie Claire, 2010. április]