Teljes gőzzel dolgozik legújabb művén, XX. század című darabján. A koreográfust az előző század nagy magyar művészeinek alkotásai inspirálták. A Szegedi Kortárs Balett művészeti vezetőjét életének mély, csodálatos momentumairól kérdeztük.
A legszebb pillanat:
A Carmina Burana 2001-es szegedi bemutatója. A közönség majd fél órán át állva tapsolt és éljenzett, ezt nehéz szépségben felülmúlni.
A legemlékezetesebb pillanat:
Rengeteg emlékezetes pillanat adódik az életemben, ám amikor mesélnem kell róluk, gondban vagyok. Nem vagyok anekdotázós típus. Bár az Indonéziában töltött heteket emlékezetesnek lehet nevezni. Hiába voltam ott többször, egy pillanatnak tűnt.
A legsikeresebb pillanat:
Minden pillanat siker, ha a közönség tapsol. Mivel hiú ember vagyok, engem a díjak, a szakmai elismerések is motiválnak. Azt hiszem, amikor átvettem az Érdemes művész kitüntetést, tényleg sikeresnek éreztem magam.
A legbosszantóbb pillanat:
Próbálok úgy élni, hogy ne bosszantsam fel magam mások hülyeségein. Az agressziót és a konfliktusokat igyekszem kiszűrni az életemből. Nyugodtan autót vezetni például Thaiföldön tanultam meg. Rájöttem, egyszerűen nem kell figyelembe venni mások kirohanásait, jelzéseit.
A legelégedettebb pillanat:
Nem mondhatnám, hogy valaha volt ilyen. Vízöntő mivoltomból adódóan folyton küzd bennem valamiféle kettősség. Soha egyetlen boldog pillanatot sem tudok hátsó, magamba forduló, szomorkás érzés nélkül megélni. A környezetem számára ez sokszor érthetetlen.
A legértékesebb pillanat:
A családosok most biztosan gyermekük születését említenék, én azonban itt is csak a színházról beszélhetek. A Carmina Burana rendezése során meg akartam erőszakolni a zene dramaturgiáját, és óriási értéknek tartottam, amikor rádöbbentem, hagynom kell, hogy a muzsika irányítson.
A legtáncosabb pillanat:
Felszabadult táncos élményem a néptáncos múltamhoz köthető. Az improvizáció szabaddá tesz, bálokon, bulikban kifejezetten utálok táncolni, egyfajta gátlás lesz úrrá rajtam. Fura, nem?
Fotó: Trunkó Bálint
‘),
