Ha hiszitek, ha nem, én emlékszem a NoSalty-ra akkoriból, mikor indult. Akkor még éppen hogy csak eljutottam odáig, hogy egy paradicsomos tésztát el tudok készíteni, ezen felbuzdulva elkezdtem az interneten recepteket keresni. A NoSaltyra nem könnyen találtam rá, de aztán vissza-vissza nézegettem, fél év böngészés után pedig úgy döntöttem, most már elég ügyes vagyok ahhoz, hogy én is feltöltsem a kreálmányaimat, meg azokat az akkor számomra még nagy újdonságnak számító receptjeimet, amelyeket a kollégiumbeli külföldi kollégáktól tanultam.
Hogy jól szemléltessem a példát, akkoriban regisztráció után 1 órával aktív szakács voltam, a frissen beküldött receptem pedig pontosan még egy órát várt arra, hogy a világhálón publikálják. Kicsit kevesebben voltunk, na. Emlékszem, akkoriban volt pár szakács, akikkel kifejezetten jó baráti viszonyt alakítottunk ki – virtuálisan persze, de ettől még napi szinten csevegtünk egymással a receptjeink alatt. Voltak páran, akinek csodaszép fotói és hihetetlenül komplex receptjei alapján úgy éreztem, belőlem ugyan soha nem lesz sem jó fotós, sem jó szakács, de azért lassan lassan belejöttem. És mivel akkor még a receptkínálat is kisebb volt, akadtak kedvenceim is, amelyeket csak nézegetni mertem, az elkészítésüket azonban későbbre időzítettem.
Az egyik legnagyobb kedvencem az intelligens krémes volt – már a recept leírásától is összefutott a nyál a számban. Nekiállni azonban nem mertem. Olyan bonyolultnak tűnt, hogy inkább nem kockáztattam frissen szerzett konyhai önbizalmamat – inkább csak feltettem a bakancslistámra. Mondanom sem kell, azóta a lista bővült, jóval komplexebb és időigényesebb, egzotikusabb receptekkel – szegény krémes meg egyszerűen elfelejtődött. Pár napja aztán egy külföldi oldalon szembejött velem egy citromos „magic cake”, vagyis csodasüti. Gyorsan el is mentettem, majd a hétvégén elkészítem címszóval. Mikor tanulmányozni kezdtem a receptet, rájöttem, hogy az egy tésztából három réteget ígérő citromos költemény receptje nekem nagyon ismerős – nem tudtam azonban rájönni, mikor és kinek készíthettem el. Aztán egyszer csak bevillant – ez nem más, mint az én régi bakancslistás, már-már elfelejtett krémesem citromos verziója! Úgy gondoltam, hat év után most már tényleg itt az ideje, hogy elkészítsem. Megnyugtatásként – a recept egyáltalán nem bonyolult, úgyhogy, ha van egy kis időtök, véletlenül se várjatok hat évet!
A receptért kattints a Nosalty ízHUSZÁR blogra!
