18 évesen a Costes Downtownban cukrászkodtál, de voltál a Gerbeaud-nál is, most pedig az Evidens Bistroban dolgozol. Mindemellett népszerű YouTube-csatornát viszel és kampányarc is vagy. Úgy tűnik, nagyon tudatosan és rohamtempóban építed a karrieredet. Ki inspirál ebben?
Külső szemlélőként valóban úgy tűnhet, hogy elég sok dolgot csinálok egyszerre, ami egyébként így is van, de én imádom a pörgést, folyamatosan forog az agyam, hol ezen, hol azon, már gyerekkorom óta ilyen vagyok, kicsit talán koravénnek is mondanám magamat. Egészen máshogy állnak össze a fejemben a dolgok, mint ahogy talán néhány korombelinek. Aki egész életemben és most is inspirál, az az apukám: felnézek rá mint apára és mint üzletemberre is, kiskorom óta azt gondolom, ha fele olyan sikeres lehetek az életemben mint ő, csodálatos lesz minden. A családban sokszor szoktak azzal viccelődni, hogy olyan mintha klónoztak volna engem, mintha egy mini változata lennék apukámnak.
Hogyan zajlik egy átlagos napod?
Vegyünk egy pörgős napot: felkelek olyan 10 órakor és elindulok az étterembe, ahol elkészítem az aznapra kiszabott feladataimat. Ezek olyan sütemények, amik éppen fogyóban vannak vagy cserélni kell őket. A munka mennyiségétől függően végzek, de tegyük olyan este hat óra környékére. Majd hazaautózok, kisminkelem magamat és felveszek egy videót. A nem normális vágási szokásom miatt azonnal le kell ülnöm és megvágnom amit felvettem, mert ha már egy napot várok a vágással, elveszti számomra a videó a varázsát. Még mielőtt elkezdeném a vágást, a házimunkát is el kell végeznem, így beindítok egy mosást, ami pont készen is lesz mire megvágom a videót. Ekkor van mondjuk este kilenc óra. Kiteregetek, lemegyek beszélgetni a családdal, játszani a kutyákkal, majd olyan 11 óra fele felkelnek az agyamban a gondolkodó manók, akik kitalálják a tányérdesszertet a következő hétre. Valahogy mindig 11 és éjfél között kelnek fel, így hát papírt és ceruzát fogok vagy egy telefont, és leírom a gondolataimat. Mire kitalálom, megrajzolom, utánajárok néhány dolognak, addigra van kb. 1 óra. Sajnos ezután jön a kihagyhatatlan része a napomnak, a végeláthatatlan YouTube videók és/vagy sorozatok nézése. 3-4 között szoktam elaludni átlagosan. Így zajlik egy napom. Persze vannak nyugisabb napjaim és törekszem arra, hogy a szabadnapjaim ténylegesen szabadnapok legyenek, de hazudnék ha azt mondanám, sosem gondolok a szabadnapjaimon a munkámra!
A legtöbb veled egykorúnak valószínűleg teljesen más a napirendje. Van olyan, hogy besokallsz és a gondtalan, tanulós évekre vágysz inkább?
Magamtól nemigazán gondolok erre. Inkább akkor szoktak előjönni ezek a gondolatok mikor az általános iskolában megismert barátaimmal ülök össze iszogatni, beszélgetni. Akkor persze hallom, hogy életüknek melyik szakaszában járnak és éppen milyen problémákkal küzdenek. Hiányzik-e? Szeretném-e? Őszintén, nem! Tudom, hogy ez az utam és nem hiába vagyok ott, ahol.
Vendéglátó szakmában dolgozik az egész családod. Áldás ez vagy átok?
Nehéz kérdés. Abból a szempontból nem jó, hogy nem találkozunk sokat a mindennapokban – néha csak munka közben látjuk egymást. De jó oldala is van persze, hiszen megértjük egymást, tudunk egymásnak tanácsot adni, mindannyian ugyanazért lelkesedünk és így vagyunk mi egy harmonikus, szuper kis család, akik megbecsülik az együtt töltött időt, legyen az fél óra vagy egy egész hetes nyaralás.
Kívülről úgy tűnik, a legtöbbet már most elérted a szakmádban, adott a kérdés, hogy mégis hova tovább? Mi a karriercélod jelenleg?
Nagyon örülök és köszönöm, ha ez így néz ki, én mégis azt hiszem, hogy végtelenül sokat kell még tanulnom és fejlődnöm. Nemcsak szakmailag, hanem emberileg is, hogy az legyek, akire felnézne a kiskori énem. Nagy szerelmem külföld, mindig is vágytam ki, teljesen mindegy hova, csak lássak, tapasztaljak, tanuljak. A jelenlegi célom egy olyan külföldi munka, ahol ki tudom tálalni azt, ami a fejemben megszületik, ahol nincsenek határok, ahol megbecsülnek, megdicsérnek, de tanítanak egyben. Biztos vagyok benne, hogy létezik ez a hely, csak még nem találtam meg, de nagyon rajta vagyok. Azt még nem tudom, hogy egy évre, egy évtizedre vagy egész életemre kiköltöznék-e, mert nagyon szeretem a családomat, és nem tudom mennyire húzna haza a honvágy és egy jó csirkepaprikás.
Hogyan tudod a szakmádat összeegyeztetni a YouTuberséggel, ami sok embernek alapvetően felér egy főállással?
Nekem a YouTube egy hobbiként indult, amikor elkezdtem, még nem is lehetett belőle pénzt keresni, közben kinőtte magát egy igen komoly pénzkereseti szintre, amiből ahogy te is mondod, sokan eltartják magukat. Ha lehet ezt így mondani, a cukrászat mindig nagyobb szerelmem lesz mint a YouTube, félreértés ne essék, imádom az egész platformot és magát a videókészítést is, mindennel együtt, de nem tudnám elképzelni magamat főállásban a YouTube-on. Még mindig túl ingadozónak tűnik, lehet, hogy egyik hónapban összejön egymillió nézettség, de mi van hogyha a másikban csak 100.000? Az internet amúgy is egy kiszámíthatatlan dolog, az egyik pillanatban felkapnak, a másikban elfelejtenek örökre. A cukrászat mellett a szabadidőmben bármikor leülhetek elkészíteni egy videót és plusz pont, hogy még esetleg egy kis bevétel is jön belőle, nekem ez egyelőre pont elég.
Szívügyed a plus size emberek támogatása a közösségi médiában. Már önmagában a jelenléted is támogatás, azonban kifejezetten ilyen tematikájú tartalmat is készítesz a követőidnek. Milyenek a reakciók?
Abszolút vegyesek, mint minden tartalomnál, de hogyha azt mondom, hogy kb. 70-30 az arány, a pozitív visszacsatolás javára, akkor szerintem nincs miről beszélni. Hiánypótlóak ezek a videók a magyar YouTube-on és pontosan ezért ilyen nagy a nézettségük is.
És ez nem csak mások támogatása, hanem önmagad felvállalása is. Jól érzed magadat a bőrödben? Ér téged akár online akár a való világban negatív kritika vagy megkülönböztetés a testsúlyod miatt?
Nagyon sok fajtáját ismerem már ezeknek a kommenteknek. A primitív, egyszavas kommentektől egészen azokig, akik meg akarnak győzni hosszú, jól megfogalmazott, alátámasztott írásokkal, hogy nekem nem szabad elfogadnom magamat, mert ez így nem jó, és amúgy se hirdessem a kövérséget, mert az nem viszi előre a társadalmat.
Leperegnek már a kritikák?
Egészen immunis vagyok már minden fajtára. Ha az ember ugyanazt hallja egész életében, egy idő után meg sem hatja majd – velem is így történt.
Te vagy jelenleg az “Oltsd a szomjad! Ne engem. #iloveyouhater” kampány egyik arca is. Mit jelent számodra, hogy nem csak a saját felületeden állhatsz ki a molettekért?
Nagyon megtisztelőnek tartottam ezt a megkeresést és végtelenül boldog voltam, hogy egy nagy céggel dolgozhatok együtt egy olyan kampányban, ami konkrétan olyan, mintha rám lenne szabva, tökéletesen passzol hozzám és az, hogy ilyen nagy embertömeghez eljut elmondhatatlanul jó érzés! Örökké hálás leszek ezért a lehetőségért.
Mi az, amit a legfontosabbnak tartasz kommunikálni plus size emberként?
Azt, hogy a plusz kilóid semmiben nem akadályoznak, nem tesznek kevesebbé és hogy ne másoknak akarj megfelelni, ne mások miatt akarj fogyni, mert a nap végén csak te magad leszel és a legfontosabb az, hogy saját magadat szereted-e.
Fotó: Sprite, Magyar Barbi sajátja
