Valahogy egy pár napja erőt vett rajtam a vágy, hogy túrós tésztát készítsek, méghozzá házilag gyúrt tésztából – mint ahogy nagymamám csinálta régebben, mert annak nincsen párja. Ekkor jutott eszembe, hogy a stíriai metélt hónapok óta ott csücsül az elkészítendő receptek listám élén, mindeddig teljesen elhagyatva. Összeadtam hát az egy meg egyet, és belevágtam a stájer túrós tészta gyártásba!
A stíriai metélt ugyanis ízben nagyonis hajaz a mi (édesen fogyasztott) túrós tésztánkra, annyi különbséggel, hogy itt a túró már magába a tésztába van belegyúrva, így sokkal teltebb, és gazdagabb a végeredmény. Merthogy a tésztához ugye valamilyen öntet is dukál, magában mégsem esszük, az osztrákok megoldása erre pedig, hogy egy csodálatosan krémes vaníliasodóval sütik össze a magában sem éppen rossz tésztát.
A mindent belengő vanília- és citromillat pedig csak kellemes apróság, ami már-már karácsonyi hangulatot teremt a konyhában.
