Ismeritek a guba történetét? A guba valószínűleg finnugor eredetű hangfestőszó. Jelentése: egy fajta tésztaétel.
A guba, gubarúd vagy bobajka, tejes kifli alaptésztából sodort, rúd alakú péksütemény, melyet a karácsonyesti böjtös vacsora egyik fogásához, a mákos gubához sütöttek. Liszt, tej, élesztő, margarin, cukor és só felhasználásával készült. A margarin csak később jött be a képbe.
Szikkadt állapotban feldarabolták a rudat, majd darált mákkal megszórták és mézes tejjel megöntözték, aztán sütőbe téve aranybarnára sütötték. Talán a tejes kifli alap után azért lett pont a mák a befutó, mert a sok szemből álló növényről azt tartották, hogy sok szerencsét, sok pénzt hoz az új esztendőben.
Van egy híres mondás is, ami hozzá kötődik: “Majd megtudják, ha kilenc nagypénteki gubát megesznek.”
Azaz a tartós házassághoz minimum kilenc évre van szükség.
Bár jellegzetes magyar édességként tekintünk rá, ismert Németországban mohnpielen néven, és Lengyelországban is ahol a makówki szóra hallgat.
Szegeden kenyér- és kalácstésztából készítették, amelybe akár krumpli is kerülhetett. Alsótanyán sós tejben áztatva is ették. A katolikus és evangélikus családokban ízesítőként már a túró és a dió is megjelent. Csongrádon a karácsonyi mákos guba perecből készült!
Az első magyar nyelven nyomtatott szakácskönyvben is szerepel. Íme, a több mint 300 éves leírás:
A Szakáts mesterségnek könyvetskéje (1695)
“Tsinálj peretzet, és azt eltördelvén áztasd mézes vizben, onnan kivévén, rakd tálba, és a’ mézes vizben-is tölts reá, és törött mákkal fellyül és közben hintsd-meg, és vidd az asztalra: Ha pedig ezt változtatni akarod, a Peretz helyében csinálj golyóbisokat kenyérnek való tésztából, és a’ kementzében megsütvén, hasonlóképen mézes vizbé áztasd meg, és mákozd-meg: jó étek.”
Szegény gubának nem a legjobb az imidzse. A legtöbb esetben szottyadt kifliből készül, maradékmentés gyanánt. Pedig ezt az alapot pofonegyszerűen ki lehet egészíteni úgy is, hogy akár egy torta formáját vegye fel.
Alapvetően három szempontot vettem figyelembe, amikor ezt az újszerű gubát próbáltam megalkotni:
- Ne legyen benne olyan megosztó alapanyag, mint a mák vagy a mazsola. Így lett diós az alap, és vörösáfonya a mellé választott aszalvány.
- Legyen benne egy kis csavar. Így került bele az alkohol.
- Minőségi alapanyagokkal dolgozzak. Így mentem el egészen odáig, hogy a bio tej és tojás mellett igazi, minőségi, magyar rumot csorgattam bele.
Mert sütőrumból ez nem lesz ilyen finom, és az aroma sem jön át ennyire erősen. Tehát olyan spirittel kínáljátok meg, aminek az ízét önmagában is élveznétek!
A receptért kattints a Nosalty oldalára!
