A Costes Downtown étterem csapata egészen új és izgalmas szolgáltatással vág vissza a koronavírus-helyzetnek. Házhoz hívhatjuk őket, hogy a Michelin-csillagos élményt otthon élvezhessük – ugyanazt a menüt, amit az étteremben kapnánk, ugyanolyan minőségben, ugyanúgy szervírozzák –, ráadásul az előkészületek és az elpakolás sem a mi reszortunk.
Amikor felmerült a lehetőség, hogy kipróbálhatjuk az új szolgáltatást, ráadásul maga Miguel Rocha Vieira, a két Michelin-csillagot szerzett séf teszi tiszteletét nálam, azonnal azon kezdtem aggódni, hogy a sütő ajtaját tartani kell, ha kinyitod, különben lezuhan, kicsi a konyha egyébként is (már egy fine dining konyhához képest), és jaj, miért nem vettem még meg az új, trendi tányérkészletet…
Biztosítottak róla, hogy mindezek egyáltalán nem számítanak, mindent meg tudnak oldani – ráadásul pohár, tányér, kés-villa-kanál, mindent ők hoznak, nekem semmi gondom ne legyen ezekre. Kevés hely legyen azért a fagyasztóban és a hűtőben – ennyi volt az előzetes kérés.
A megbeszélt időpont előtt esküszöm, úgy izgultam, mint egy első randi előtt. Négyfogásos vacsorát választottunk négyen. Még épp vasaltuk a terítőt, amikor csengettek…
Attól a pillanattól fogva azonban, hogy ládáikkal ideiglenesen beköltöztek az otthonomba, az izgalom elillant. A séf és segítője (plusz egy felszolgáló) olyan természetességgel vették be a konyhát 5 perc alatt, mintha már sokadszorra jártak volna itt.
A négyfogásos vacsora házi kenyérrel és pogácsával kezdődött, és habosított vajjal – bevallom, én már itt elvesztem (a fiam meg is jegyezte, hogy na én is inkább ilyen pogácsát süssek itthon – jó, persze, majd igyekszem). Követeztek a kóstoló falatok ötletesen tálalva, egy csésze portugál kelkáposzta-krémleves szuper ízekkel. A séf minden fogás előtt mesélt az alapanyagokról, az elkészítésről és az ízpárosításokról – lezseren, lazán, minden fakszni nélkül.
A kóstolótál egyik különlegessége az általunk „hamis Oreónak” nevezett falatka, amelyben a séf a magyar és portugál kettősséget álmodta meg – Oreóra hajazó tésztában magyar túróból készült krém. Fotós vacsoratársunk be is dobta viccesen, hogy máris megvan a cikk címe: Hamis Oreót szolgált fel a Costes Dowtown… De félre a tréfát…
A bevezető falatok után jöhettek a zöldségek előételek, isteni ceviche, amelyhez egyébként majdnem sajnáltunk hozzányúlni, nemcsak ízvilágában volt olyan, mint egy műalkotás, és a mézzel sült sütőtök quinoával, naranccsal és a gyömbérrel.
Következő fogásnak érkezett a lassan főtt szivárványos pisztráng mandulával, brokkolinival és vajmártással, illetve a társaság másik fele a kétféleképpen készült érlelt marhát kóstolta meg burgonyaterrinnel, vad gombákkal és konfitált hagymával.
Két fogás között nem lehetett mást csinálni, mint teljesen belefeledkezve figyelni (még inkább bámulni), ahogy a séf és a sous séf előkészít, tálal, varázsol – mintha egy begyakorolt, már régóta futó táncelőadást adtak volna elő a konyhában.
Amikor a desszertek elénk kerültek, ami levélben érlelt uborka, bodza, tejföl és zab (tulajdonképpen egy isteni uborkafagylalt), és egy paprikák névre keresztelt étcsokis mousse volt málnával és fűszerpaprikával, és véletlenül oldalra pillantottam, a konyha már majdnem össze volt pakolva, már a pultot törölték át… bárcsak így menne ez a vasárnapi ebédnél is.
Arról nem kell szót ejteni, hogy a fogások varázslatosak voltak, és ahogy a képeken látható, a kedvünkkel sem volt baj. Persze ez sem rajtunk múlt csak.
Ilyen egy kötetlen fine finding vacsora otthon? Jöhet(nek) bármikor!
Készen állsz, hogy a többi finomságot is megnézd? Kattints a képre!
Fotó: Neményi Márton
