Ez a villával pödört tésztagombócka a nocchio vagy a nocca szóból származik, és míg az előbbi fabütyköt / facsomót, addig az utóbbi ujjpercet jelent – mindkettő a gombócka kerek, hengeres mivoltára utal.
A világot járva szinte mindenütt előfordul, ugyanis alapja csupán víz, só és liszt, a többi hozzávaló meg már csak az egyes kultúráktól függ. Hazáját mégis Olaszországnak tekintjük, ugyanis az első hivatalos recept a rómaiaktól származik, Kr.e. I. századból, Marco Gavius Apicius „tollából”. A recept a Gnocchi Alla Romana alapja, ami búzadara és liszt keveréke tejjel vagy vízzel kombinálva, majd megsütve, végül mézzel és fekete borssal ízesítve.
A reneszánsz idején már igencsak fenséges eledelnek számított, igaz, még nem a ma ismert formájában, ugyanis akkoriban lisztből, tejből, valamint mandulából készítették az akkor zanzarellinek nevezett étket.
A gnocchi manapság ismert variánsa Amerika felfedezéséhez, illetve a spanyol kereskedőkhöz köthető, akik világszerte elterjesztették ezt a gumós, keményítőben gazdag növényt, a burgonyát, így jutott el végül Olaszországba is. Ahhoz képest, hogy már a 16. századtól termesztették Európában, alapanyagként mégis csak az 19. századtól kezdtek el vele komolyabban foglalkozni.
Olaszország számos területén a gnocchi egyfajta primi piatti, azaz első fogás, amit vagy levesként, vagy különböző tésztaételként fogyasztanak, és minden egyes régióban másként szolgálják fel. Rómában rendszerint csütörtökönként kerül az asztalokra, és Pecorino Romanóval meg vajjal bolondítják meg a kis nudlikat.
A friuliaiak inkább az édes verzió mellett voksolnak, a gombócokat szilvával töltik, majd vajon pirítják. Ez akár lehetne a magyar szilvás gombóc is. Ha viszont kicsit délre megyünk, akkor megkóstolhatjuk a friss paradicsommártással, mozzarellával és bazsalikomlevelekkel ízesített sült verziót, a Gnocchi Alla Sorrentinát.
Mantovában és Parmában már kicsit tökösre veszik a figurát, ugyanis itt alapanyagként tököt, vajat, Parmigiano Reggianót, valamint friss zsályát használnak. Továbbá a gnocchi egyik ismert verziója a malfatti is, amit már bemutattunk nektek az Asta’Pastán.
Mivel szezonja van, ezért egy melengető gombás különlegességet készítettünk most el, amit fehérborral, kakukkfűvel és fenyőmaggal bolondítottunk meg. Ahhoz, hogy egy igazán illatos, gombás ragut kapjunk, lehetőleg erdei gombákat válasszunk!
A receptért kattints a Nosalty oldalára!
