Tavaly nyáron töltöttem be a 45-öt. Mérföldkő volt ez az életemben, több szempontból is. A gyerekeim végleg elhagyták a családi fészket, hogy elkezdjék saját, önálló életüket. A házra hirtelen csend borult, ott maradtunk ketten, a férjem és én. Régóta fontolgattam már, de a gyerekek kiköltözésével egy másik súlyos döntést is meghoztam: nem húztam tovább az elkerülhetetlent, leültem egy hosszú beszélgetésre Ferivel, aminek a végén megegyeztünk, hogy elválunk.
Az életünk évek óta kizárólag a gyerekeink körül forgott, az intimitás jó ideje teljesen megszűnt köztünk. Bár Feri sosem volt az a kifejezetten szenvedélyes típus, a kapcsolatunk elején azért még megvolt köztünk a szikra, ami nagyjából 5 évvel ezelőtt azonban végleg kihunyt. Inkább lakótársként éltünk egymás mellett. Nem éreztem magam többé nőnek, feleségnek mellette.
Pedig – és most nem hencegni akarok – még ma is igazán remek formában vagyok. Hetente háromszor edzeni járok, jógázok, és egészségesen étkezem. A férfiak továbbra is megfordulnak utánam az utcán – ezért volt annyira fájdalmas a felismerés, hogy pont a saját férjemet nem érdeklem már.
Nem hezitáltam sokat, nyár végére elvált asszony lettem. A válás felszabadított. Elhatároztam, most, hogy szingli nő lettem, végre én is kicsit önző leszek. Itt volt az idő, hogy kizárólag a szórakozásra koncentráljak. Egy 20 évig tartó házasság után még véletlenül sem szerettem volna ismét beleugrani valami komolyba, de – gondoltam – egy kis kalandozás biztos nem árthat meg. Elhatároztam, hogy kihasználok minden adódó alkalmat, ami segíthet, hogy újra felfedezzem és megéljem a nőiességem.
Ősszel, egy borongós péntek este ismertem meg a kedvenc báromban Olivért. Mindössze 25 éves volt, és sugárzott belőle az energia. Sötét haja kócosan omlott a homlokába, és zöld szemei azonnal rám tapadtak, amint beléptem a helyiségbe. Nem kellett sokat várnom, Olivér ott termett mellettem, és meghívott egy italra.
Én magam is meglepődtem, mennyire könnyed tudtam lenni a beszélgetésünk során. Nem bocsátkoztam hosszas magyarázatokba, csak flörtöltem, miközben Olivér leplezetlen csodálattal figyelt rám. Azonnal működött közöttünk a kémia.
Ezután minden gyorsan történt. Néhány nap múlva Olivér lakásában találtam magamat. Olivér egyszerűen nem tudott betelni velem – az ágyban sem. Intenzív, türelmetlen szerető volt, de ugyanakkor tisztelettel és odaadással fordult felém. Egymást követték a szenvedélyes éjszakák, én pedig minden alkalommal, amikor Olivér karjaiban találtam magam, éreztem, hogy éveket fiatalodom.
Minden tökéletesen alakult. Jól éreztük magunkat, elvárások és szabályok nélkül. Mígnem karácsony előtt egy héttel épp az újabb találkozónkra készültem, amikor az izgalom mellett valami mást, valami egészen kellemetlen dolgot is érezni kezdtem. Viszketett és égett odalent, és úgy tűnt, mintha a hüvelyváladékom is megváltozott volna. Nem akartam kockáztatni, inkább lemondtam az aznap esti randimat Olivérrel.
A tünetek ismerősek voltak. Eszembe jutott, hogy jó néhány évvel ezelőtt, a házasságom kezdeti időszakában többször is meggyűlt a bajom a bakteriális vaginózissal. Akkor a nőgyógyászom állapította meg nálam a fertőzést, és azt is elmondta, hogy a probléma gyakran azért alakul ki, mert a túl gyakori együttlétektől felborul a hüvelyflóra kényes egyensúlya.
A házasságom második felében már egyáltalán nem volt köztünk intimitás a férjemmel, így a hüvelyfertőzések is elkerültek. Olivér azonban vad volt és szenvedélyes, mindig többet és többet akart belőlem. Végiggondolva logikusnak tűnt, hogy valószínűleg ismét az intenzív szexuális életem okozhatta a bajt.
A bőséges, szürkésfehér színű, kellemetlen, halszagú hüvelyfolyásról egyértelművé vált számomra, hogy bizony ismét bakteriális fertőzéssel van dolgom. Gyorsan felhívtam a nőgyógyászomat, akitől szerencsére másnapra kaptam is időpontot. Az orvos megerősítette a gyanúmat. A fertőzés kezelésére antibiotikumot írt fel, de a lelkemre kötötte, hogy a terápia után gondoskodjak a hüvelyflóra helyreállításáról is.
A gyorsaságomnak köszönhetően karácsonykor már tünetmentesen ünnepelhettem a gyerekeim társaságában. Természetesen Olivérről sem feledkeztem meg, a két ünnep között ismét együtt töltöttünk néhány szenvedélyes éjszakát, mígnem januárban végleg elbúcsúztam tőle. A viszonyunk minden pillanatát élveztem és egy percig sem bántam meg. A néhány napig tartó kínzó fertőzés azonban egy kicsit magamhoz térített. Olivér többet szeretett volna tőlem, mint amit én adni akartam. Nem akartam az idejét pazarolni. Barátsággal váltunk el egymástól.
Az elmúlt fél évben ugyan volt még néhány futó kalandom, de a mértékletességre igyekeztem odafigyelni. Jelenleg 100 százalékig szingli vagyok, és kizárólag magamra koncentrálok.
Fotó: Getty Images
Promóció
