Kimerülten érkeztem a paradicsomba – és a testem ezt nem hagyta szó nélkül

2025. január 02.
Az év végi rohanás után egy napsütötte mediterrán szigeten kerestem volna nyugalmat, ám az élet közbeszólt. Stressz, váratlan nehézségek és egy kellemetlen egészségi probléma árnyékolta be a terveimet.

Minden évben megfogadom, hogy idén másképp lesz, nem leszek hajlandó rohanással, stresszel, utolsó pillanatos vásárlásokkal tölteni a decembert. Annyira szerettem volna, hogy ez az év más legyen, de végül újra a mókuskerékben találtam magam: az utolsó hetekben hajnalig dolgoztam, a bevásárlólistám állandóan hosszabb és hosszabb lett, és mire szenteste a szüleimnél leültünk vacsorázni, már azon járt az eszem, mikor és hogyan fogok végre januárban magamra is időt szakítani.

Nem kellett sokat gondolkoznom, még a két ünnep között eldöntöttem, hogy az új év első napjait egy napsütéses mediterrán szigeten fogom eltölteni, távol mindentől. Kéthetes nyaralás csak magamnak – ez volt a terv. Lelki szemeim előtt már láttam, ahogy a tengerparton ücsörögve koktélokat szürcsölök és végre kiengedem az év végi feszültséget. De ahogy azt mondani szokás, az élet néha egészen más forgatókönyvet ír számunkra.

Már az utazás napja is elég baljósan indult. A járatomat először törölték, majd átfoglalták egy másik időpontra, és a végén még a csomagom is elkeveredett valahol a tranzitban. Az idegeim pattanásig feszültek. A reptéri várakozás, az ügyfélszolgálati sorban állás és a bizonytalanság teljesen kikészített.

Amikor végre megérkeztem a szigetre, csak egyetlen vágyam volt: ledőlni egy napágyra és elfelejteni az egész világot. A tengerparton töltött első délutánom pihentető és egészen édeni volt. Míg rám nem esteledett.

Az első éjszaka valami furcsa kellemetlenséget kezdtem el érezni intimtájékon. Eleinte csak enyhe viszketést, amit próbáltam figyelmen kívül hagyni. Másnap azonban a tünetek tovább erősödtek: égő érzés és szokatlan, fehér, túrószerű folyás jelentkezett. Ekkor már tudtam, hogy valami nincs rendben.

Kétségbeestem. Egy idegen országban, távol az otthoni orvosomtól nem tudtam, mégis hova forduljak segítségért. Az interneten kezdtem kutatni a tünetek után, és hamarosan világossá vált, hogy valószínűleg hüvelygombával küzdök. Nagyon meglepődtem a dolgon, fogalmam sem volt, miért és miért pont most alakult ki?

Ahogy jobban utána olvastam a fertőzésnek, hamar összeállt a kép. A folyamatos stressz, a kimerültség és a hosszú repülőút – nem beszélve a nem túl tiszta repülőtéri mosdókról – mind hozzájárulhattak ahhoz, hogy az intimtájékom védelmi vonala meggyengüljön.

Ekkor eldöntöttem, nem hagyom, hogy ez a balszerencse tönkretegye a nyaralásomat. Felkerestem a szálloda recepciósát, aki nagyon segítőkész volt. Ajánlott egy közeli gyógyszertárat, ahol angolul is beszéltek. A gyógyszerész megerősítette a gyanúmat, és adott is egy vény nélküli készítményt a tüneteim enyhítésére.

Néhány nap alatt a panaszaim jelentősen enyhültek, és végre elkezdhettem élvezni a napsütést, a tengerpartot és a nyugalmat. Ám ez a kellemetlen kis kaland ráébresztett arra, mennyire fontos odafigyelni a testünk jelzéseire.

Ma már igyekszem egy kicsit jobban odafigyelni magamra. Egyre könnyebben tudok nemet mondani másoknak, próbálom lassítani a hétköznapi tempómat, és figyelek rá, hogy az egészségem mindig az első legyen a listámon.

Promóció