Ezen a télen ismét a szokásos baráti társaságommal utaztunk el az Alpokba. A hegyek csúcsai hófehéren ragyogtak, a levegő friss volt és hideg, én pedig izgatottan siklottam le a lejtőkön rögtön az érkezésünk után. Aztán a második nap reggelén, miközben a felvonóra vártam, észrevettem őt. Magas volt, a sötét haja kikandikált a sapkája alól. Azonnal szikrázni kezdett köztünk a levegő, muszáj volt megszólítanom.
Kiderült, hogy ő, Dávid, egy másik magyar társasággal jött, és ugyanabban a hotelben szálltak meg, mint mi. Tehetséges síző volt, beszélgetés után együtt hódítottunk meg néhány pályát, aztán egy forró teával a kezünkben letelepedtünk a meleg szobában. A nap végére már úgy éreztem, mintha ezer éve ismernénk egymást.
Az elkövetkező napokban a közös – és egyre romantikusabb – pillanatok mind gyakoribbá váltak. A negyedik este már nem tudtunk ellenállni az egymás iránti vonzalmunknak. Egy rendkívül szenvedélyes éjszakát töltöttünk együtt.
A közös esténk már-már filmbe illő volt, minden annyira tökéletesen működött köztünk. A hab a tortán a másnap reggel volt: kínos csend és szégyenkező pillantások helyett az ágyban egy isteni reggelit költöttünk el együtt. Két nap múlva Dávidnak indulnia kellett haza, de megbeszéltük, ha máshogy nem is, online mindenképpen tartani fogjuk egymással a kapcsolatot. Aztán pedig, ki tudja…
Egy nappal Dávid távozása után egy furcsa és kifejezetten kellemetlen tünetre ébredtem. Valami nem volt rendben odalent. Bőséges, halszagú hüvelyfolyással és az intimtájék irritációjával sajnos már korábban is volt dolgom, így rögtön bevillant, hogy valószínűleg bakteriális hüvelyfertőzésem lehet. A sokktól először alig akartam magamhoz térni: mégis miért jelentkezik pont most? Mit csináltam rosszul? Elkezdtem végiggondolni az elmúlt napok történéseit. Akaratlanul is azonnal a Dáviddal eltöltött forró éjszaka jutott az eszembe. Bár Dávid természetesen odafigyelt az óvintézkedésre, és használtunk óvszert, valószínűleg túlságosan is szenvedélyesek lehettünk, ami végül felboríthatta a hüvelyflórámat.
Délután elszaladtam a helyi gyógyszertárba, hogy a szokásos vény nélkül kapható készítménnyel enyhítsem a tüneteimet, amíg nem jutok el a nőgyógyászomhoz. Néhány nap után már sokkal jobban éreztem magam, otthon pedig első dolgom volt felkeresni az orvosomat.
A Dáviddal eltöltött forró éjszaka örökre beleégett az emlékezetembe. Ám ez a szenvedélyes kaland arra is megtanított, hogy nem kell mindig ezer fokon égni. Az egészségem érdekében néha jó kicsit visszavenni a tempóból.
Promóció
