Eredetileg vidéki lány vagyok, de több mint tíz éve már a főváros az otthonom. Mivel ide köt a munkám, itt vannak a barátaim, és gyakorlatilag az egész életem Budapest körül forog, ma már csak ritkán járok haza a szüleimhez. Azt hiszem, tizenéves lehettem, amikor utoljára otthon töltöttem a húsvétot.
És hogy miért pont a húsvétot emeltem ki? Nos, eddig nem említettem, de Hollókőről származom. A húsvét nálunk az év fő attrakciója, amikor is külföldi és magyar turisták sokasága lepi el az utcákat.
Múlt évben végül úgy döntöttem, hogy visszatérek a gyökereimhez és húsvét alkalmából hazalátogatok – ráadásul magammal viszem két pesti barátnőmet is, hogy ők is átélhessenek egy valódi, hollókői húsvéti fesztivált.
Fogtuk hát magunkat Biankával és Erikával, és elautóztunk a szüleim házába. Azt tudni kell, hogy a családom nagyon hagyományszerető: húsvét idején anyukám a szomszédasszonyokkal összegyűlve áll neki a hímes tojások festésének – természetesen népviseletben –, miközben apukám csatlakozik a szomszéd férfiakhoz, és együtt indulnak neki a locsolkodásnak.
Anyukám a nagy napra nekünk is beszerzett három hamisítatlan hollókői népviseletet, hogy beleolvadva a kavalkádba a pesti barátnőim is ízig-vérig helyinek érezhessék magukat. Az időjárás is kedvezett a programnak, az ég tiszta volt, a nap melegen sütött, a faluban pedig már nagy volt a tömeg. A locsolkodást ebben az évben is Pisti, az egykori osztálytársam vezette, akinek rögtön felcsillant a szeme, amikor Erikával és Biankával az oldalamon kiszúrt a tömegben. Évek óta nem láttuk már egymást, sejthető volt, hogy a viszontlátás örömére jó nagy adag zuhét kapok majd a nyakamba. Persze így is lett. Pisti komolyan – talán kicsit túl komolyan – vette a feladatát, és pillanatok alatt egy vödör jéghideg vizet zúdított rám.
Mivel a meleg napsütésben akkor és ott szinte alig éreztem a hideget, az sem jutott eszembe, hogy átöltözzek vagy legalább megtörölközzek. Folytattuk a lányokkal a mulatságot, és őszintén mondom, hogy életünk egyik legjobb napját töltöttük a forgatagban.
A feketelevesre azonban nem kellett sokat várni. Másnap reggel egy sürgető és rendkívül kellemetlen vizelési ingerre ébredtem. Rohantam a vécére, de alig sikerült pár cseppet kipréselnem magamból, és az sem hozott enyhülést. Nem tudtam hova tenni ezeket a kínzó tüneteket, de mivel a barátnőim rögtön látták rajtam, hogy valami nincs rendben, azonnal kifaggattak mindenről.
Szerencsésnek mondhatom magam, mert egészen addig nem volt dolgom felfázással. A tüneteimet hallva azonban Erika felvilágosított, hogy ez bizony nagy valószínűséggel hólyaghurut lesz. Mivel már átélte egyszer, ezért azt is tudta jól, hogy az első tünetek megjelenése után minél hamarabb cselekedni kell.
Miközben a tanácsára próbáltam minél több folyadékot inni, kikeresett a táskája aljáról egy doboz gyógynövényalapú készítményt, amelyet patikában vásárolt, vény nélkül. Ezt minden utazása során magával szokta vinni. Megnyugtatott, hogy mivel időben elcsíptük a fertőzést, és rengeteg folyadékot iszom, pár nap alatt rendbe fogok jönni.
Bevallom, kicsit szkeptikus voltam, de nem volt mit tenni, elkezdtem szedni, és közben bíztam a csodában. Erikának – mint oly sokszor – ezúttal is igaza lett. Már a következő napra is sokat enyhült az a bizonyos kínzó vizelési inger, a vakációnk végére pedig teljesen el is múlt.
Egy kellemes meleg tea mellett még azt is átbeszéltük a lányokkal, hogy vajon miért pont most jelentkezhetett nálam a fertőzés, mi okozhatta vajon a kialakulását. Erikának persze erre is volt válasza. Az orvosa sokszor felhívta már rá a figyelmét, hogy a kismedencei testtájékot érő hideg könnyen meggyengítheti a helyi immunitást, ami elősegítheti a hólyaghurutot okozó kórokozók elszaporodását. Ezt hallva már mindhárman biztosak voltunk benne, hogy az a nagy vödör jéghideg víz, na meg persze Pisti lehetett a ludas. Valószínűleg a locsolkodás miatt alakult ki nálam a betegség.
Bár a felfázás kellemetlen volt, Pistire így sem tudtam haragudni. Természetes volt, hogy a visszaindulásunk előtt még beugrok hozzá egy nagy ölelésre.
Fotó: Getty Images
Promóció