Volt idő, amikor a „hüvelygomba” szó hallatán azonnal zavarba jöttem. Ma meg már inkább bosszant, mennyi tévhit kering róla. A legtöbben még mindig szégyenkezve gondolnak rá, pedig ez az egyik leggyakoribb női probléma – mégis sokan hiszik, hogy ez valamiféle erkölcsi bélyeg.
Én is azok közé tartoztam, akik senkinek nem mertek beszélni róla, és inkább a neten kutattam mindenféle csodaszer után. Amikor végül elmentem orvoshoz, akkor jöttem rá, hogy az összes infó, aminek hittem, téves volt. Ideje hát tisztázni a leggyakoribb mítoszokat – jöjjenek a tévhitek, amelyeknek nem jó bedőlni!
1. tévhit: „Csak az kap hüvelygombát, aki nem tisztálkodik rendesen.”
Ó, ha annyi forintot kapnék, ahányszor ezt hallottam!
A valóság az, hogy a hüvelygomba nem a tisztaság hiánya miatt alakul ki. Sőt! Néha pont a túlzásba vitt higiénia a baj forrása. Az illatosított tusfürdők, az intimlemosók, a szappanok mind felboríthatják a hüvely természetesen savas pH-értékét, és ezzel utat nyitnak a Candida elszaporodásának. Én is elkövettem ezt a hibát: azt hittem, mindenféle színes-szagos intimmosakodóra szükségem van ahhoz, hogy odalent ne viszkessek.
Tévedtem, semmi ilyesmire nem volt szükség. A hüvelynek nem extra illatokra, hanem egyensúlyra van szüksége.
2. tévhit: „A gombás fertőzés csak szex útján terjed.”
Tévedés! A Candida gomba természetes lakója a szervezetünknek – ott van a bélrendszerben, a szájban és igen, a hüvelyben is. Csak akkor kezd el túlszaporodni, amikor a hüvelyflóra egyensúlya megbillen – például antibiotikum, stressz, hormonális változás vagy nem szellőző ruházat hatására.
Én például egy hajtós munkanap után, napi három kávéval és nulla alvással „szereztem be” az első fertőzésemet. Semmi köze nem volt a partneremhez, annál inkább a stresszhez és a legyengült immunrendszeremhez.
3. tévhit: „Elég, ha egyszer bekenem, és minden elmúlik.”
Ó, bárcsak így lenne! De a hüvelygomba makacs vendég.
Sok nő ott rontja el, hogy amint enyhülnek a tünetek – a viszketés, az égő érzés, a folyás –, már abba is hagyja a kezelést. Csakhogy a gomba ekkor még vígan éldegélhet tovább odabent. A teljes kúra (akár 3–7 nap is lehet) és a hüvelyflóra helyreállítása is kulcsfontosságú.
Én is megtanultam, hogy a „félig kikezelt” hüvelygomba hamar visszatér.
4. tévhit: „A probiotikum csak a bélrendszernek való.”
Ez az egyik kedvenc mítoszom, amit végre ideje elfelejteni.
A hüvelynek is van saját mikrobiomja – akárcsak a bélnek. A jó baktériumok (elsősorban a tejsavbaktériumok) segítenek fenntartani a savas környezetet, ami megakadályozza a gombák és más kórokozók elszaporodását.
Amikor először hallottam a hüvelyi probiotikumokról, bevallom, kissé megdöbbentem. De miután kipróbáltam, rájöttem, hogy segíthetnek a fertőzés utáni regenerálódásban, és abban is, hogy hosszú távon ne térjen vissza a baj.
5. tévhit: „A pamutbugyi uncsi.”
Oké, ez talán nem orvosi tévhit, de női fejjel az egyik legmakacsabb téveszme.
Sokáig hittem, hogy csak a csipke, a tanga és a selyem számít „szépnek”. Aztán jött a tanulság: a szűk, műszálas fehérneműkben olyan klíma alakul ki, amelyben a Candida konkrétan wellnesshétvégét tart. Azóta a pamut a legjobb barátom – és hidd el, ma már bőven vannak belőle olyan darabok, amelyek kényelmesek és gyönyörűek is egyszerre.
6. tévhit: „Erről ciki beszélni.”
Ez az, amit a legszívesebben mindennap világgá kürtölnék: nem ciki!
Ahogy nem ciki menstruálni, megfázni vagy épp migrént kapni, úgy a hüvelygomba sem szégyen. Egy természetes állapot, ami minden nőt érinthet – minél inkább hallgatunk róla, annál nagyobb kárt tud okozni.
Amikor először beszéltem róla a barátnőimmel, rájöttem, hogy mindegyiküknek volt már hasonló élménye. Azóta sokkal könnyebben kérünk segítséget egymástól, és nem suttogunk többé a fürdőszobaajtó mögött.
Fotó: Getty Images
Promóció
