42 éves vagyok és az elmúlt néhány évem meglehetősen hektikusan telt. A párommal építkezésbe kezdtünk, hogy végre a saját otthonunkba költözhessünk be – de közben az intimegészségem is folyamatos kihívások elé állított. Nem elég, hogy az elmúlt időszakban éjt nappallá téve az új otthonunk miatt idegeskedtem, gyakorlatilag állandóan visszatérő, szűnni nem akaró hüvelyfertőzésekkel küzdöttem.
Persze az életem során korábban is voltak már hasonló problémáim – de egészen mostanáig a fertőzések elszórtan jelentkeztek és a balszerencsés időszakokra korlátozódtak. Például egy antibiotikumkúra után vagy éppen egy katasztrofálisra sikeredett nyaralás idejére. Az utóbbi két év azonban egészen más volt és nagyon meggyötört.
A kezdetek kezdetén minden visszatérő fertőzést ugyanúgy éltem meg: dühösen, szégyennel és tehetetlenséggel – akár gombás fertőzés volt, akár bakteriális vaginózis. Az orvosi rendelőkbe szinte hazajártam, a gyógyszertárban már ismerősként köszöntöttek, és bár minden kúra után megkönnyebbültem, előbb-utóbb újra kezdődött az egész. Közben azon gondolkodtam, mit csinálhatok rosszul. Túl sok stressz? Rossz higiénés szokások? Túl szoros farmer?
Aztán egy nőgyógyász, aki végre időt szánt rám, feltett egy egyszerű kérdést: „És hogy van a hormonháztartása mostanában?” Addig eszembe sem jutott, hogy a hormonjaimnak bármi közük lehetne ahhoz, ami a hüvelyflórámban történik. Pedig, ahogy az orvosom elmondta, 40 felett a női szervezet elkezd fokozatosan változni – gyakran anélkül, hogy mi magunk észrevennénk. Az ösztrogénszint hullámzása, a ciklus hosszának változása, a perimenopauza első jelei mind hatással vannak a testünk legintimebb részeire is.
Az ösztrogén ugyanis nemcsak a menstruációs ciklust szabályozza, hanem a hüvelyhám védelmét is. Amikor ennek a hormonnak a szintje csökken, megbillen a savas pH, ami a természetes gátja kórokozók szaporodásának. Magyarán, amint a természetes intim védőpajzsunk, a savas hüvelyi pH megváltozik, az egészséges hüvelyflóra részét képező Candida gombát nincs mi gátolja a szaporodásban.
Amikor ezt végre valaki elmagyarázta nekem, úgy éreztem, megvan az első lépés a gyógyulás felé. A második lépés pedig az volt, hogy ne csak orvosi megoldásban gondolkodjak, hanem kezdjek el odafigyelni saját magamra és az életmódomra. Elkezdtem figyelni a táplálkozásomra: kevesebb finomított cukor, ami kedvezőtlen hatással van az immunrendszerünkre, több zöldség, teljes értékű gabona, mindennap egy adag élőflórás joghurt vagy kefir, és felfedeztem a probiotikumokat.
Rájöttem arra is, mennyire sokat számít a stressz. Az építkezéssel járó tartós feszültség felborította a hormonális egyensúlyomat, ráadásul az immunrendszeremet is gyengíthette, ami szintén kedvezett a fertőzéseknek. A tudatosság volt a lelke az életmódváltásomnak. Nem drasztikusan, csak apránként: esténként rövid jóga, hétvégén séta a természetben, majd a férjemmel abban is megegyeztünk, hogy nem kell mindent saját kezűleg csinálnunk. Több embert is felfogadtunk, hogy segítsék az építkezésünket. A testem mintha fellélegzett volna – a kínos fertőzések megszűntek, és a szorongásom is alábbhagyott.
Az életmódbeli változtatások mellett a rendszeres kontrollvizsgálatok is új értelmet nyertek. A kötelező rákszűrés mellett évente elmegyek a nőgyógyászhoz, hogy a hüvelyflórám állapotát is ellenőrizzük. Egy egyszerű kenetvizsgálat sokat elárul arról, milyen baktériumok és gombák élnek a flórámban, és ha időben észleljük a változást, jobb nem kivárni az intimfertőzés tüneteit.
A visszatérő fertőzések nem egyik napról a másikra múltak el. Szerencsére sokkal ritkábban jelentkeznek, és ami ennél is fontosabb: nem félek tőlük. Tudom, mit kell tennem, és ha időnként mégis visszatérnek, nem pánikolok. Inkább jelzésként fogom fel, hogy újra figyeljek magamra.
Fotó: Getty Images
Promóció
