Festőnő, akinek hobbija az írás. Első, Jávai mesék címmel megjelent műve felnőtteknek is érdekes olvasmány szokásokról, kultúráról és emberekről.
Hogyan kerültél kapcsolatba az indonéz szigetvilággal?
Több mint két évig ösztöndíjasként éltem Jáva szigetén. Zenét tanultam, és az eredeti hivatásomat, a festészetet tökéletesítettem. A kint ért ingerek, illatok, színek, találkozások, hangok azonban nem hagytak nyugodni, és írásra késztettek.
Mióta foglalkozol írással is?
Az írás nálam ösztönös. Tízéves korom óta leírok mindent, ami eszembe jut, amit meglátok, ami szembejön és ami gondolatot ébreszt bennem.
Gyermekként is nagy rajongója voltál a meséknek?
Igen, örök kedvencem Benedek Elek. Az ő mesegyűjteményeit a mai napig szívesen olvasom. De volt egy finnugor mesekönyvem is, a szereplői igazi barátaim voltak. A kötelező olvasmányokat illetően viszont meggyőződésem, hogy rosszkor olvastatják a diákokkal. Számos szépirodalmi alkotáshoz még éretlenek vagyunk, amikor a kezünkbe adják őket.
[Marie Claire, 2008. május]
‘),
