Egy nő megható története, aki szembeszáll a leggyakoribb női betegséggel, a méhnyakrákkal. A mozikban és a televízióban is vetített nagy sikerű, figyelemfelhívó (ál)dokumentumfilm alapjául szolgáló regény a svéd író személyes élménye.
Annak ellenére, hogy a rendszeres szűrés mellett már védőoltással is elkerülhető lenne a baj minden szexuálisan aktív nő számára, még mindig évente ötszázan halnak meg méhnyakrákban. Regényében az író felesége, Hanna betegségéről, a nehézségekről és a szomorú pillanatokról mesél nyíltan és őszintén. Nem titkolt célja volt, hogy felhívja a figyelmet a megelőzésre és az egészségtudatos gondolkodásra.
ELŐTÉRBEN AZ ÍRÓ: Magnus Utvik
Mi volt a legfontosabb mondanivalód a regénnyel?
2001 nyarán a feleségemnél méhnyakrákot diagnosztizáltak. Tudtuk, hogy ebben a betegségben háromból egy meghal. Mi mégis inkább úgy fogtuk fel: az én Hannámnak 30 százalék az esélye a túlélésre. Még így is fájdalmas volt azzal szembesülni, hogy nem lehet saját gyerekünk.
Hogyan lettél író?
Gyermekkori álmom volt. Már akkor késztetést éreztem magamban, hogy az írásaimmal megérintsem az embereket. Azt hiszem, ezt mostanra valóban sikerült elérnem. Számos e-mailt kaptam olyan nőktől, akik ebben a betegségben szenvednek, ugyanakkor rengeteg férfi is megkeresett, hogy elmeséljék, hogyan rombolta le a borzalmas kór életük álmát, hogy apává válhassanak.
Gyerekkori olvasmányok?
Mindent elolvastam Astrid Lindgrentől, kamaszkorom végére pedig Albert Camus lett az első számú kedvencem.
Mi a következő terved?
Már elkezdtem a legújabb regényemet. Babonából nem mondanék többet.
[Marie Claire, 2007. december]
‘),
