Járó Zsuzsa – erős nő a színpadon és civilben

2013. október 29. |

A múlt héten mutatta be Danton halála című előadását a Vígszínház. Járó Zsuzsa Danton feleségét, Julie-t alakítja Büchner a francia forradalom idején játszódó színművében. Zsuzsával színházról, anyaságról, Julie-ről beszélgettünk az előadás főpróbája előtt a Vígszínház öltözőjében.

Járó Zsuzsa – erős nő a színpadon és civilben

Az utóbbi évek két nagy változást tartogattak a számodra. Gyermeked született, és vidékről a fővárosba szerződtél.

Az egri öt évem igazán izgalmas és tömény volt, rengeteget dolgoztunk, az évi tíz bemutatóból hatban-hétben mindig kaptam szerepet. Ezek nem csak prózai előadások voltak, játszottunk operettet és mozgásszínházi produkcióban is részt vettem. Nagyon megterhelő időszak volt, de itt tanultam meg igazán a szakmát. A páromat is a társulaton belül ismertem meg, az utolsó évadra pedig megérkezett a baba is. Az utolsó egri előadásaimban már nagy pocakkal játszottam, Zsótér Sándor egy rendezésében a szerepem tényleg egy terhes női figura volt. Aztán jött az igazgatóváltás, és a párommal tudtuk, hogy Budapesten szeretnénk folytatni. Megfordult a fejemben, hogy fel kellene hívnom Eszenyi Enikőt, de mindig húztam, halasztottam. Aztán egyszer megcsörrent a telefonom, Enikő volt az, szerződést ajánlott a Vígszínházba.

Egy újszülött babával hogy sikerült belerázódnod az új társulatod mindennapjaiba?

Az első két évben megvolt az egészséges összhang, a lányomra is jutott elég idő, a Vígszínház pedig egy menedékhely lett a számomra. Most, elérkezve a harmadik évemhez úgy érzem, terhelhető vagyok. Szép feladatok várnak rám ebben az évadban, nagyon boldog vagyok a Vígszínház társulati tagjaként.

A Danton halálában a címszereplő feleségét, Julie-t játszod. Danton alapvetően egy nagyon hedonista figura. Egy ilyen férfi társának megformálásában mi volt számodra a legnagyobb kihívás?

Julie szerintem nagyon bölcsen létezik emellett a férfi mellett. Egy nagyon határozott nő, aki mindig erősen áll a férje oldalán, nagyon jól ismeri. Az a típusú asszony, aki mindent kibír, mindenhova gondolkodás nélkül megy a párja után. Úgy gondolom, ha az ő életükben nem következne be idejekorán a tragédia, nagyon hamar megöregedne emellett a férfi mellett. Ő magára nem gondol soha. A halálba is azért megy a férje után, mert ő egyszerűen nem tud nélküle létezni. A szerep nehézsége pedig abban rejlik, hogy elég keveset tudunk meg róla a szerzőtől. Rövid jelenetekből kell felépíteni ezt a figurát. Ami biztos, hogy Julie a férje mellett egy erős oszlop.

Te is egy ilyen oszlop vagy a párod mellett?

Nem, én ennél sokkal önzőbb vagyok. Bár sokat változtam, és puhultam mióta gyermekem született. Alapvetően nem könnyű két színésznek egy gyermeket nevelni. Talán a Julie-ben és bennem rejlő erő a legfontosabb közös tulajdonság. Tudom a dolgomat, a gyermekem mellett kell lennem. Azt érzem, hogy megtaláltam a helyemet a világban azzal, hogy anya lettem. Nekem ez az első.

A kislányod mennyire toleráns, amikor anya este elmegy a színházba dolgozni?

Nagyon jó fej! Mázlink van vele. Szereti a társaságot, közösségi ember, már a kezdeteknél is nagyon jól elvolt a bölcsiben. Persze még én jelentem neki az elsődleges biztonságot, nagyon anyás. Csodálatos családom van, mi egy nagy, olaszos temperamentumú, vidéki família vagyunk, bácsikkal, nagynénikkel, unokatestvérekkel. A lányom nagyon élvezi azt a légkört, neki az egy nagy buli, nagy játszótér. Hatalmas segítség nekünk, amikor ő velük lehet, mi pedig dolgozunk.

Ha jól tudom a kislányod a te másik „családodat”, a Víg társulatát is nagyon szereti.

Imádja. Boldog, sugárzik mindig, amikor bejöhet. Szeret a színpadon, az öltözőben, a fodrásztárban tombolni.

Nézőként vitted már el gyerekszínházi előadásra?

Egyszer voltunk egy ilyen típusú előadáson, azt nagyon bírta. De már másfél évesen elvittem a Pesti Színházba, és végignéztük A dzsungel könyve első felvonását, legutóbb pedig a Popfesztivál 40 bemutatójára ültem be vele. Nézőként is nagyon jól elvan, leköti, ha zenés-táncos egy előadás. Persze imád szerepelni, úgy tűnik, a vérében van. Majd meglátjuk mi lesz…

Van olyan, hogy se gyerek, se színház, egy pár óra, ami csak a tiéd?

Nincs, de közben mégis, ha egy új szereppel foglalkozom, akkor közben saját magamat is építem. Jól esne néha egy masszázs, de most sokkal fontosabb, hogy a gyerekemmel lehessek. A Danton halála jelmeztervezőjével, Nagy Fruzsinával elmentünk kiegészítőket vásárolni a jelmezemhez. A boltban persze rögtön a gyerekruhákhoz siettem, most ha van egy kis plusz pénzem, azt biztosan a kislányomra költöm.

Visszakanyarodtunk a Dantonhoz. Egy férfiközpontú darab, kevés női szereppel. Mit gondolsz ezekről az asszonyokról, lányokról?

Ezeket a nőket inkább sajnálom, és együtt érzek velük. Talán a kitartásuk az, ami miatt felnézek rájuk. Ott van rögtön az első jelenet. Indul a forradalom, én ott állok Julie-ként Dantonnal, és tolom hátra minden erőmmel a díszlet egy részét. Be akarják vonni a férjemet a forradalomba, és én minden porcikámmal ellenállok. Leintem a zenét, nem akarok erről tudni. Élni akarom az életemet a férjemmel, a családommal, azt szeretném, hogy hagyjanak minket békén!

Szólj hozzá te is!

Kapcsolódó cikkek

Még több Kultúra

Az egyik legfelkapottabb izlandi tehetség, Víkingur Ólafsson Budapesten izland

Az egyik legfelkapottabb izlandi tehetség, Víkingur Ólafsson Budapesten