A film leírása szerint Bettie (Catherine Deneuve), a hatvanas éveiben járó nő rezignáltan éli az enyhe hervadásnak indult (1969-es) szépségkirálynők mindennapjait. Kicsit vontatottan indul a történet, a semennyire sem karizmatikus Bettie Bretagne-ban vezeti a család régi éttermét, abban a városkában, ahol mindig is lakott. Idilli vidéki életét egy nap váratlanul ámokfutásra cseréli, miután anyja – akivel édes kettesben laknak – elárulja neki, hogy orvos, nem mellesleg nős szeretője hosszú évek után elhagyta végre a nejét, igaz nem Bettiért, hanem egy fiatal, hogyhogy nem, teherbe ejtett lányért.
Mindezt nem csak nekünk, hanem a 70 éves színésznő által megformált, pedáns szereplőnek is nehéz megemésztenie. Útnak indul, hogy kiszellőztesse a fejét, és egy cigit szerezzen, ami végeérhetetlen bolyongásba, és újabb és újabb karakterek felbukkanásába torkollik. A „váratlan” fordulatok valahogy mégsem sebesek, nem tempóznak a percek múlásával arányosan és sajnos nem is hatolnak túl mélyre. Egyszer-kétszer még magától Bettie-től is bizsereg a tenyerünk, hogy egy jó szándékú nézői pofonnal segítsük katatón karakterét az új, világraszóló élmények befogadásában, és a múltból-távolból felbukkanó anya-lánya problematika megoldásában.
Tény, hogy az elhanyagolt, szeretetéhes kóbormacskát idéző unoka, Charly felbukkanása az, ami végül hatalmas lendületet ad a filmnek. A kis Nemo Schiffman nem csak egy puszta ízfokozó a forgatókönyvben, hanem sokkal inkább generátor. Életre kelti Bettie-t, a nagymamát, Bettie-t, az egykori jó csajt, életre kelti magát a filmet is, majd elénk veti a teljes 1969-es szépségverseny döntőseit nagyestélyis, tupírozott, Ötye-verzióban. A film, pontosabban megmutatja Deneuve, hogy nem csak S-es mérettel, hibátlan- és ránctalanra plasztikázott arccal lehet seniorként jól mutatni a vásznon. Sőt, megmutatja még azt is, hogyan lehet 70 körül flörtölni, szerelembe esni, szexelni és persze nevetni is, nagyon.
Bemutató: 2013. november 14.
Forgalmazó: Cirko Film
