Elise egy gyönyörű lány, testén ezer meg egy tetoválással és szívében a hit szilárd meggyőződésével. Didier egy kevésbé vonzó, ám jó zenei tehetséggel megáldott férfi, tömör bluegrass imádattal és némi ateizmussal. A két fiatal mohó szerelemre lobban egymás iránt, majd egy bohókás esküvőn kimondják a boldogító igent. És itt is a konfliktus: az igennel a boldogság mellett fájdalom és keserűség is érkezik az életükbe.
Elise és Didier kapcsolatát két dolog határozza meg: a közös zenélés és a mindent elsöprő vágy. Utóbbi eredményeként Elise életet ad közös gyermeküknek, a csodaszép Maybelle-nek. A család boldog, a kislány szépen cseperedik, egy napon azonban hiba csúszik a tündérmesébe: kiderül, hogy Maybelle leukémiás.
Hogyan változik meg ettől a szenvedélyes szerelem? Miként alakulnak át a hétköznapok, az érzések és a boldog pillanatok fájdalommá? Mennyit bír ki egy ilyen erős kötelék, mint amilyen Elise és Didier házassága? És mennyit bír ki egy kislány, akinek hat évesen kell szembenéznie egy szörnyű betegséggel?
A válaszok ott vannak a filmben, többek közt az a szomorú tény is, hogy az élet néha kegyetlen és nem válogat. Talán nem lehet mindenki tökéletesen boldog, talán meg sem érdemeljük. Nézzük a viszontagságokat, amelyeket a két főszereplő átél, és felmerül bennünk a kérdés: vajon mi kibírnánk?
Azoknak ajánljuk, akik az életszagú sztorikért vannak oda a moziban is, és bírják, ha egy film ad egy pofont (azoknak, akik elégedetlenek), ugyanakkor segítő kezet is nyújt (a boldogtalanoknak). Amikor pedig a szívünk már megtelt fájdalommal, a rendező facsar még egyet rajta. Az egyetlen, ami néha könnyít a lelkünkön, hogy a jeleneteket körülöleli a bluegrass különleges hangzása.
Csillagos ötös, mert európai, plusz pont, mert realisztikus, és plusz pont, mert minden percét átéli az ember, hála a pazar színészi játéknak. A film, ha amerikai lenne, valószínűleg indulhatna az arany szobrocskáért…
Premier: november 21. (Cirko)
