94 percnyi dráma angol tálalásban, melyet ráadásul az élet írt, és mint tudjuk, abból születnek a legjobb forgatókönyvek… A történet egyszerre szomorú, megható és őszintén szólva, kicsit dühítő. Fáj, mert ezek a dolgok valóban megtörténhetnek, és dühítő, hogy az ember ennyire tehetetlen lehet.
Philomena Lee, a kedves és istenszerető ír asszony, már őszbe borult hajjal tart kezében egy képet. Egy fotót, melyről életének nagy titka mosolyog rá: elvesztett fia. Philomena közel ötven évet várt azzal, hogy elmesélje történetét: egy mesét, amely egy anya számára a lehető legkeserűbb a világon. A kisfiát ugyanis elszakították az akkor még ifjú lánytól. Amikor pedig az anya kezében tartja egyetlen emlékét gyermekéről, annak a kínokkal teli napnak az ötvenedik évfordulója, amikor a csöppség, Anthony világra jött.
Philomena, bár egész életében gyermekét kutatta, ismét útnak indul, ezúttal egy ex-újságíró, Martin Sixmith kíséretében. A férfi felfigyel az asszony történetére, egy kis isteni –na jó, emberi- közbenjárásnak köszönhetően. A kissé ateista beütésű figura egészen Amerikáig repíti Philomenát, hogy ráleljenek az igazságra. Az asszonyt fia iránti el nem múló szeretete, Martint pedig újságírói kíváncsisága hajtja. A furcsa páros meglepő titkokra, borzalmakra és tényekre lel, miközben azt az érzést keltik a nézőben, ők anya és fia lettek az út során. Fontos része ennek az utazásnak a hit, a megbocsátás és az állhatatosság.
Embert próbáló és könnyeket csalogató mese ez, amelynek az adja meg igazi keserűségét, hogy az élet szülte. Szépségét pedig, a színészi játék. Judi Dench varázslatos, mint mindig, mi több, Oscar-díj gyanús. Stephen Frears rendezése Martin Sixmith könyve alapján készült el, melyet az igazi Philomenával történtek ihlettek.
A The Guardian szerint a film „az idei év Királyi beszéde”, szerintem pedig egy olyan film, melyet minden anyának és gyermeknek látnia kell. Az anyáknak azért, mert ők értik meg igazán, milyen érzelmek kavarognak a megtört asszonyban, a gyermekeknek pedig, hogy megbizonyosodjanak róla: valóban az anyai szeretetnek van a világon a leghatalmasabb ereje.
Premier: december 26. (Mozinet)
