Olvasd el Hidas Judit Diéta forte novelláját

2014. január 15. |

Hidas Judit nemrégiben megjelent Hotel Havanna című novelláskötetét mindenképpen vegyük a kezünkbe. A ma megjelent Marie Claire-ben interjút is olvashattok az írónővel, akinek Diéta forte című novelláját most közöljük. Jó olvasást!

Olvasd el Hidas Judit Diéta forte novelláját

Hidas Judit: Diéta forte

Úristen, ahogy most itt ülsz, tényleg elég nagy a hasad, mondja a férfi, miközben a kanapéról figyeli a feleségét. A nő a magas bárszékeken éppen a gyerekekkel vacsorázik. Megpróbálja behúzni a hasát, egyenesebben ülni, de a szék olyan kényelmetlen, hogy majd leszakad a háta. Eddig nem gondolta, hogy a férje is kövérnek látja, máskor mindig nyugtatta, amikor panaszkodott neki. Nekem így is tetszel, mondta sokszor, és ilyenkor homlokon puszilta.

Igazán megérthetnéd, hogy erre már tényleg nem tudok figyelni, így is reggeltől estig másokért melózok, hadarja teli szájjal a nő. Belegondoltál már, milyen egy napom? Ott az óvoda, az iskola, fél óra oda, fél óra vissza, napi kétszer. És akkor még nem beszéltem a háztartásról, a takarításról, a csekkekről, a hivatalos ügyekről. Aztán hol a mosógép romlik el, hol a fűtés, és néha, urambocsá, azért én is szeretnék fodrászhoz menni! Hol jut nekem időm a hasammal foglalkozni?

A nő felkel az asztaltól. Reméli, hogy állva, karcsúbbnak tűnik. Elpakol a hűtőbe, az előbbi megjegyzéstől úgyis elment az étvágya. Pedig már alig eszem, épp csak a gyerekek maradékát szoktam kicsipegetni, mondja szinte magának. A férje még mindig a konyhai kanapéról figyeli, alulnézetből látja, innen a combja és a feneke is óriási. Nem értem, mit kell annyira odalenni, gondolja magában, ő kérdezte mindig. És arról még nem is beszéltem, hogy mostanában milyen öregnek néz ki. Tokája is lett, meg táskásak a szemei. De ezt már a világért sem mondja, így is látja, nagyot hibázott, amikor őszinte volt.

Gyertek, köszönjetek el apától, mondja a nő, mielőtt elvinné aludni a gyerekeket. Büszke magára, amiért egy ilyen sértő megjegyzés után is tekintettel van a férjére. Azt gondolja, ha egyszer elválnának, akkor ő nem lenne olyan, mint a legtöbb nő, akik az apa ellen fordítják a gyerekeket.

Az ágyban a Hamupipőkét meséli a lányának. Csak messziről hallja a saját hangját, nem tud odafigyelni. Érzi, ahogy mozognak a belei, zavarja, ahogy a hurkák egymáshoz érnek, és megül köztük az izzadtság. Holnaptól kemény fogyókúra és torna, gondolja. Múltkor láttam egy Rubint Réka dvd-t az Auchanban leárazva, azt megveszem, ha megyek bevásárolni. Nem érdekel, hogy ki mit szeretne tőlem, haza fogok jönni délelőttönként edzeni!

Másnap reggel kér húszezer forintot a férjétől. Már megint, kérdezi a férfi, mire ő megsértődik. Miért, szerinted magamra költöm? Így is folyton próbálok spórolni, válaszolja. Egyébként meg elegem van abból, hogy minden fillérrel el kell számolni. A férfi elszégyelli magát, odaadja a húszezrest. Viszont az autóban mégis arra gondol, nincsen ez így jól. De hiába mondogatja a feleségének, hogy most már keressen valami munkát, ő a gyerekekre hivatkozik. Szinte hallja, ami ilyenkor jön: mi lenne akkor velük, elkallódnának, sérülnének, olyanok lennének, mint a többi, mert ezért tart itt ez az ország, ezért tapos, gázol át mindenki a másikon, ezt tanulták gyerekként is, ezért nem tud ő sem dolgozni. Nem bírja ezt a szörnyű légkört, mindenki mosolyog, aztán döfik egymásba kést. Hát hogy lehet így élni, ez nevelés kérdése, ő erre tette fel az életét, és nem engedi, hogy ilyenek legyenek a gyerekei!

Mit lehet erre mondani, gondolja a férfi. Ő se akar rosszat nekik, de már szeretne egy kicsit kiengedni. Elmúlt negyvenöt, de nincs egy nyugodt hétvégje, még akkor is sokszor megy dolgozni. Minden hónapban beledöglik, hogy összejöjjön elég pénz. Ott a magániskola, a rezsi, a gyerekeknek új ruha, az autó törlesztő részletei. Egy biztonság technikustól nem lehet ezt elvárni!

Az áldozatot is megtanulják a gyerekek, mondta múltkor a feleségének, de ő csak legyintett. Ez már persze nem érdekli. Nem lehet vele beszélni, soha nem is lehetett.

A nő a következő hetekben mindent megpróbál, hogy elkezdjen fogyni. Nem eszik hat után, napközben is csak zöldséget és húst. Mellette búzafű tablettát szed étvágycsökkentőnek. Beiktat pár délelőttöt, amikor tornázik is. Nehezen megy, évek óta nem mozog, de azért igyekszik. Egy hét múlva rááll a mérlegre. Nyolcvanöt kiló. Ennyi volt eddig is. Sebaj, gondolja, idő kell, hogy a fogyás beinduljon. Eltelik még két hét. A nő sokkal könnyebbnek érzi magát. A hasa is laposabbnak tűnik, és mintha a ruhái is lötyögnének kissé. Nyolcvannégy és fél kiló. Ez nem lehet, dühöng magában, én legalább két-három kilóra gondoltam. Elkedvetlenedik, de még kitart két hétig. A mérleg megint nyolcvanöt kilót mutat. A nő a könnyeivel küzd, nem bírja tovább, elővesz egy tábla csokoládét, amit már tegnap megvett, hogy megjutalmazza magát a fogyásért.

Legszívesebben kihajítaná a mérleget az ablakon, a hasát meg levágná. Igen, ki kéne innen metszeni egy nagy disznóölő késsel, gondolja. Folyton csak azt hallja, hogy fáradt vagyok, fáradt vagyok, a férje elmegy aludni, mielőtt ő végezne a házimunkával. Vagy a nő nem bírja kivárni, hogy bejöjjön a hálószobába. Jó, ha egy hónapban egyszer együtt vagyunk, azt is sokszor én erőszakolom ki. Most mit csináljak? Hogy fogok így lefogyni? Tényleg vágjam le a hasam, vagy ugorjak ki a negyedikről, mert ezek a kilók soha az életben nem fognak lemenni? Hirtelen eszébe jut a megoldás. Ez az! Kivágatni. Vagy jobban mondva leszívni. Plasztikai sebészhez kell menni! Az mindent megoldana, a fájdalom nem számít.

Leül a komputerhez, hogy utána olvasson a műtétnek. Rengeteg az ajánlat, alig bír választani. Nézzen ki újra úgy, mint húsz évesen! Gondjaira hatékony megoldást nyújt a zsírleszívás. Elképzeli magát karcsú derékkal. Ahogy sétál a parkban a gyerekekkel. Integet az ismerősöknek, azok meg összesúgnak a háta mögött, hogy milyen jól néz ki. Elképzeli a férjét is, ahogy újra úgy pillant rá, mint annak idején. Aztán elkedvetlenedik, amikor meglátja az árakat. Nem, nem, ez nem fog menni, kizárt dolog, hogy ezt mi ki tudjuk fizetni. Azért tovább nézelődik. Közben elővesz még egy tábla mogyorós csokit, és ropogtatni kezdi. Egy kicsit jobb kedve lesz, ahogy elbódítja az édes íz.

Megnyit egy új tálcát a böngészőben, a legnézettebb oldalak között meglát valami furcsát, rákattint. Pornófilm. Ki nézte ezt, kérdezi. A fiam még túl kicsi. Hirtelen abbahagyja a rágást. A szájában még úsznak a mogyoródarabok, de elfelejti lenyelni. Hát ezt csinálja esténként, ezért nem jön velem együtt aludni! Talán már meg is csalt! Csak még színlel. És mindez miért? Mert egy kicsit ducibb vagyok a kelleténél?

Az izgalomtól csámcsogva falni kezdi a csokoládét. Rámegy az egérrel a filmekre, a fontosabb jeleneteket végignézi. Kicsit beleborzong, de azért nem kapcsolja ki. Vajon melyik tetszhet neki? Melyik izgatja fel? Melyikkel kéne versenyezni? Először egy tini lányosat néz meg. Két copf, miniszoknya, hosszú zokni. Behívja beszélgetni a tanár bácsi. Na, ez kell neked, mi, gondolja a nő, ezek a fiatal pipik! Aztán megnéz egy másikat, idősebb nő két férfival. A nőnek reng a hasa, himbálóznak a kinyúlt mellei. Undorodik, de nem kapcsolja ki. Régóta most érez először az alhasában ilyen kellemes bizsergést.

Este úgy néz a férfira, mint egy idegenre. Gyűlöli őt a hálátlanságáért, a titokért, ami most már az ő titka is. De elhatározza, hogy nem hagyja magát, hogy ezúttal ő fog győzni. Elege van az áldozatokból. Meg akarja szerezni a pénzt!

Egész éjjel nem tud aludni, a műtéten gondolkozik. Kimegy a konyhába. Átkutatja a hűtőt, a kamrát, a szekrényeket, hogy találjon valami édeset, de sehol semmi. Az utóbbi időben mindent eltüntetett otthonról, pedig most ölni tudna egy kis csokoládéért. Ráadásul még a cukor is elfogyott. Már épp azon gondolkozik, hogy leugrik az éjjel-nappaliba, amikor eszébe jut a szekrényben lévő pötyi. Gyorsan bekap egy tablettát. Aztán még egyet és még egyet. Levegőt szűr át a fogai közt, hogy jobban fejbe vágja a szájában szétáradó édes íz.

Másnap ismét felmegy az oldalra. Keresgél a filmek között. Ha a férjemnek szabad, akkor nekem is, gondolja. Aztán meglát egy hirdetést. Otthon vagy? Van webkamerád? Ez az ideális munka a számodra! Rákattint a részletekre. Lányokat keresnek, kor, alak nem számít. Számolgatni kezd, biztos jól is fizetnek. Tizenöt-húsz alkalom, és már meg is lenne a műtétre a pénz. Aztán megijed. Nem való ő már kamera elé. Talán fel se vennék, és hát milyen munka ez? Mit szólnának a gyerekei? És az anyja? Talán többet nem is állnának vele szóba. De nem tud a gondolattól szabadulni. Már megint csak más a fontos, az nem, hogy én mit szeretnék, hogy nekem is szükségem van egy kis figyelemre. Végül is nem nagy ügy az egész. Csak meztelenül kell házimunkát végezni. Ez nem megcsalás, csak pénzkereset. Aztán eszébe jut, hogy talán utána is folytatja majd, ha összejött a pénz. Akkor nem kéne mindig kuncsorognia, mint egy gyereknek.

A következő hetekben a férfi furcsa változást vesz észre a feleségén. A nő mintha megfiatalodott volna. Egyenesebb lett a tartása, a haja mindig megfésülve, szépen összefogva, egy kis rúzs és szemfesték az arcán, tréningruhák helyett szoknyát, inget vesz fel. Most nem látja olyan kövérnek. És a pillantása. Van benne valami titok. Amikor a férfi egyik este hazajön, már ott ülnek az asztalnál. A nő egy pillanatra felé fordul, hogy köszönjön, aztán a férje már csak a nyakszirtet látja azokkal az apró barna hajpihékkel. Milyen régen nem vettem észre, gondolja. Úgy érzi, muszáj a nyakába csókolni. A nő viszont kisiklik előle, ahogy mostanában máskor is. A férfi már kérdezte, hogy van-e valami baj, valami rosszat csinált-e, de ő csak mosolyog, és nyugtatja, minden a legnagyobb rendben, csak fáradt, sok a dolga. Így hát nem tud mit tenni, odaül megint a gép elé. Milyen jó lenne a feleségével együtt nézni. Itt csinálni a gép előtt. De az kizárt, gondolja a férfi, biztos rögtön válással fenyegetőzne.

A következő hétfő délelőtt a nő egyedül van otthon. Elmegy zuhanyozni. Utána megtörülközik, a haját bebugyolálja. Bekeni magát testápolóval, hogy fényesebb legyen a bőre. Egy köntösbe bújik, elővesz a fiókból három sportszeletet. Lassan eszi, szopogatja, nyelvével szétnyomja a szájpadlásán a falatokat, minél tovább akarja élvezni. Igyekszik ellazulni. Ez csak munka. Heti kétszer három kuncsaft, lerendezem másfél óra alatt, és közben még a háztartással is haladok. Eddig még egyikkel sem volt gond. Nem voltak durvák, nem voltak megalázóak. Csak a lihegésüket ne hallaná, csak a végén ne üvöltenének bele olyan hülyén a mikrofonba. A nő csak fényképeket lát. Hatvan körüli férfiak. Talán nem is az ő arcuk. De azért próbálja elképzelni őket. Az egyiket odaülteti a kanapéra, a másikkal egy kávézóban beszélget. E nélkül nem menne, e nélkül nem tudná őket elviselni.

Idő van. Bejelentkezik egy jelszóval a weboldalra. Nemsokára villogni kezd egy zöld gomb a képernyőn. Tóbiással kezd, ő udvarias, gyors és unalmas. Csak a végén huhog, mint egy bagoly. Mit szeretnél, kérdezi a nő. Egy porszívózás, mondja bizonytalanul a férfi, aztán zavart köhintés után még hozzáteszi, köntös nélkül, ha kérhetném. A nő leveszi a köntöst. Bekapcsolja a porszívót. Elnézést, kicsit, ha még lehajolna, kéri a férfi. A nő megteszi, közben nézi a földön a porcicákat és a morzsákat. Eddig nem is vette észre, hogy ilyen kosz van. Hányszor mondtam már, hogy ne egyenek a szobában, gondolja. Egyre gyorsabban húzogatja a csövet, a tempót a férfi lihegése diktálja. Aztán megérkezik a huhogás. Elröppent a bagoly. Ennyi. Azt mondja a férfi, szeretne valamikor személyesen is találkozni. Nem lehet, mondja a nő udvariasan, a szerződése nem engedi.

A következő vendég a konyhában szeretné csinálni. Ő a palacsintás kuncsaft. Gyakran jelentkezik, mindig ezt kéri, de most szeretne valami extrát is. A malacos álarcban csináld, mint a múltkor, és ragaszd fel azt a kunkori farkat is. A nő előveszi a jelmezt, majd a kikevert tésztát. Bekapcsolja az elszívót, és sütni kezd. A férfi azt mondja, imádja, ahogy palacsintadobálás közben ugrálnak a mellei. A hasát is szereti, múltkor azt súgta a mikrofonba, hogy legszívesebben felfalná ezt a hatalmas kocsonyát. A nő megsüt hét palacsintát, a többit majd délután a gyerekek megeszik. A lánya boldog, hogy mostanában sokszor van otthon valami finomság. A férfi kéri, hogy csináljon túrósat, lekvárosat, kakaósat, nutellásat.

Most látni akarom, ahogy megeszed! A nő elkezd enni. Egymás után tömi be a palacsintákat. Gyorsabban, gyorsabban, kéri a férfi, röfögj is hozzá! A nő csámcsogva fal és töm, fal és töm. Közben csorog az édes lé az állára. Aztán lecsöppen a mellére. Horkantva elneveti magát, nem is rossz ez a játék, gondolja. Talán a férjemmel is ezt kellett volna csinálni. Bár ez biztos nem tetszene neki. A lekvárt már magától kezdi szétkenni. Először a mellén, aztán a hasán.

Míg a nő a konyhában nevetgél, kulcs fordul a bejárati ajtóban. A férj a számlatömbjét keresi. Hétvégén hazahozta, és elfelejtette magával vinni. Meghallja a feleségét. Először azt hiszi, telefonál, aztán megüti a fülét a másik férfi hangja. Mintha egy tégla esett volna a fejére. Aztán igyekszik közelebb lopakodni. Beles a félig nyitott ajtón. Nézi a meztelen nőt a konyhaasztalon.

L’Harmattan Kiadó

Szólj hozzá te is!

Kapcsolódó cikkek

Még több Kultúra

Magyar színész sikere az Oscar-bizottság előtt film

Magyar színész sikere az Oscar-bizottság előtt