A Michael Clark Company kritikusok által sokat dicsért come, been and gone című darabja erősen popzenei ihletettségű: elsősorban David Bowie zenéjére épül, de Lou Reed, a Velvet Underground vagy Brian Eno dalai is hallhatóak a darabban.
Az, hogy a darab David Bowie zenéje köré épül, korántsem véletlen. Bowie a hatvanas évek végén maga is belekóstolt a kortárs tánc világába, sokat tanult Lindsay Kemp táncos-koreográfustól, színpadi előadása a kezdetektől épít a mozgás, a tánc elemeire. Bowie az intellektuális popzene kulcsfigurája, a könnyűzene történetének egyik legfontosabb határátlépője, aki értelmezte és újraértelmezte a kultúra és a pop, a magasművészet és a pop viszonyát. Michael Clark generációja, azaz a hetvenes-nyolcvanas évek fordulójának fiatal brit punkjai számára Bowie amúgy is példa volt, leginkább ami a bátor kísérletezést, az extravaganciát, a szélsőségességet, a határsértést, az elhagyható járt utat, a sutba dobható akadémikus tudást illeti.
Az 1962-es születésű skót Michael Clark azért választotta a koreográfusi pályát, mert meggyőződése szerint a mozgás hangosabb, mint a beszéd. Munkáiban a klasszikus hagyományokat kortárs érzékenységgel, az erényt a bűnnel, a fesztelenséget a kontrollal, az eleganciát a zaklatottsággal elegyíti. Clarkot a zenét, a divatot és a képzőművészetet is keresztező munkái tették legendássá. Olyan zenekarokkal, divattervezőkkel és képzőművészekkel dolgozott együtt, mint a Wire, a Bodymap, Leigh Bowery, a Trojan vagy Sarah Lucas.
A Michael Clark Company come, been and gone című darabját, amely David Bowie lüktető, misztikus világát csempészi egy felkavaró és gyönyörű kortárstánc-előadásba, március 6-án és 7-án láthatod a Trafóban.
