Honnan jött az ötlet, hogy tizenkét profi énekes a cappella stílusban underground dalokat adjon elő?
Az alapötlet évekkel ezelőtt megszületett, régóta álmodom egy teljesen szabad éneklési formáról, amit nem kötelező jelleggel, hanem örömből teszünk. Mint olyan gyakran az életben, ha a vágy, a gondolat megszületik, egy ötlet megfogalmazódik, egyszer csak elkezded bevonzani azokat az embereket, akik társaid tudnak lenni a cél elérésében. A többségünk klasszikus zenén, kórusműveken nőtt fel, hozzám is inkább a klasszikus és a jazz műfaja áll közelebb. Az underground elkerült, azt leszámítva, hogy éveken át voltam az Emil.RuleZ! zenekar billentyűse és vokalistája, amit nagyon szerettem. A célunk az volt, hogy a tömegek által már jól ismert, vagy éppen kevésbé ismert dalokat kicsit más ruhába öltöztessük, és izgalmas feladatnak tűnt mindezt egy olyan műfaj dalaival megtenni, ami nem túl gyakori.
Az a cappella műfajt vagy szereti valaki, vagy nem. Mennyire kell vájt fülűnek lenni hozzá?
Nem voltak kétségeink afelől, hogy egy zeneileg kiműveltebb közönség jobban értékeli ezt a vokális hangzást, de nem ezen múlik. A közönségnek csak élveznie kell, amit csinálunk, az énekhangnak olyan különleges rezgése van, ami bárkihez el tud érni. Annyira sokoldalú, hogy szinte bármilyen hangzásra képes. Mindannyiunk hangja külön hangszerként funkcionál, egyszerre lélegzik és „rezeg” együtt a kórus.
Ezért nincsenek hangszerek?
Nem kísér minket zenekar, és nincs karmesterünk se. Viszont szükségünk van egy erős alapra, így aztán az egyetlen hangszeresünk, az ütőhangszeresünk – Pusztai Csaba -, aki egyfajta összetartó erő is. Korábban gondoltunk rá, hogy a dob helyett legyen egy beatboxos (szájdoboló), de olyan hangzást szerettem volna, ami még nem volt. Csaba több mint dobos, az ütőhangszerek teljes spektrumán játszik. A felszerelése is ekképpen alakult, egyszerre dob és percussion. Ő valójában a tizenharmadik tagunk.
A te életedet is végigkíséri a zene szeretete, a kóruséneklés. A hangszerelést hol tanultad?
A Magyar Rádió Gyermekkórusában kezdtem, majd a Konzervatóriumban zeneszerzés és szolfézs-zeneelmélet szakokra jártam, végül az ELTE ének-zene, karvezetés szakán végeztem. A hangszerelés gyerekkorom óta izgatott, eleinte ösztönösen működött, később tanultam is. A meglévő dalok átírásánál kihívást jelentett, hogy az eredeti változathoz már hozzászokott a közönség füle, így figyelnem kellett, hogy mi az, amin változtathatok, és mi az, amin nem. Az első hangszerelős szárnypróbálgatásaim a Borago zenekarban kezdődtek. Ennek a hangszeres-vokális triónak, amely népdalfeldolgozásokat adott elő, alapítója és hangszerelője voltam.
Mi alapján szelektáltatok a zeneszámok között?
Több száz dalt hallgattunk végig, a repertoárunk egy részét akkor hallottam először. Volt olyan dal, ami azért tetszett, mert jó volt a szövege, de az is előfordult, hogy a hallgatása közben azonnal éreztem és hallottam, hogy ez hogy fog megszólalni a kórus által. Fontos volt, hogy legyen benne valami, ami miatt érdekes, túl azon, hogy mennyire népszerű.
Van köztetek jó nevű vokál énekes, szolfézs tanár és énekkarvezető. Kik kerülhettek be a csapatba?
Gulyás Erikával toboroztuk a kórust, elsősorban az ének szakos diákjaink közül válogattunk. Van olyan kórustag is, akivel korábban dolgoztunk már együtt, és így ismertük meg a hangját, de van közöttünk klasszikus kórista, jazz énekes és színésznő is. Elég színes a csapat, ami csak profi, jól képzett énekesekből áll.
Nem kihívás tizenkét különböző énekes ízlését, sokszínűségét összegyúrni?
Nem könnyű feladat, de pont ettől különleges. Különböző hangszínek, korosztályok, ízlések, érdeklődések kavalkádja, de a végeredmény egy egységes, jól összeszokott, vidám társaság, akik nem csak a próbákon és a koncerteken érzik jól egymást és magukat. Többször is volt olyan alkalom, amikor kiderült, hogy milyen jól tudunk együtt lazulni, bulizni.
Eddig feldolgozásokat hallottunk. Saját szerzeménnyel nem készültök?
Van már saját dalunk, de ennek ellenére a koncepció továbbra is az, hogy átdolgozásokat adjon elő a kórus.
A több százezres YouTube letöltések is azt mutatják, hogy tetszik az embereknek ez a stílus. Csak ez lehet a siker fokmérője?
Eddig elsősorban a YouTube-os nézettségből tudtunk következtetni, szerencsére a visszajelzések kilencvenöt százaléka pozitív. Az első élő, zenei visszajelzésünk egy Kispál és a Borz feldolgozás volt a Fishing on Orfű fesztiválon, hatalmas sikerrel. A márciusi A38-as hajón lévő koncertünkre az előadás előtt három héttel elfogyott az összes jegy, az este pedig minden képzeletünket felülmúlta, fantasztikus volt a hangulat. Alig várjuk, hogy újra színpadon álljunk május 10-én, az óbudai Kobuci Kertben adunk egy szabadtéri nagykoncertet.
Az Anna & the Barbies Gombóc című dalának feldolgozása volt a legfrissebb számotok. Mikor hallható az összes dal együtt egy lemezen?
Ősszel jelenik meg a nagylemezünk.
Ez „csak” örömzenélés, vagy vannak komoly ambícióitok?
Az a szerencsés helyzet állt elő, hogy nálunk ez a két dolog együtt működik: egy célorientált, ambiciózus csapat vagyunk, tele konkrét tervekkel, akik szerelmesek abba, amit csinálnak.
