Magyar rövidfilmes a cannes-i filmfesztiválon – interjú Kárpáti György Mórral

2014. május 14. |

A fiatal filmrendező, Kárpáti György Mór Provincia című filmjében egy áruszállító sofőr egy rövid időre kiszakad monoton mindennapjaiból és találkozik a távoli múlttal egy vidéki ásatáson. A rövidfilm a ma induló cannes-i filmfesztivál Cinéfondation szekciójában képviseli a magyarokat. A rendezővel beszélgettünk a fesztivál előtti izgalmakról.

Magyar rövidfilmes a cannes-i filmfesztiválon – interjú Kárpáti György Mórral

Ki volt az első, akinek elújságoltad a nagy hírt?

Éppen a szüleimnél voltam vasárnap este, amikor megérkezett az email. Legalább háromszor el kellett olvasnom, hogy végre felfogjam: tényleg beválogatták a filmemet Cannes-ba. Ilyenkor összefutnak az ember szeme előtt a betűk, valahogy lelassul az érzékelés. Szóval, mondtam anyukámnak, hogy „van egy elég különös dolog…”, persze nagyon örült. Aztán hívtuk a többi családtagot is. Senki másnak, így például a stábnak sem mondhattam el a hírt, mert szigorú titoktartás kötelez ilyenkor, egészen a hivatalos sajtótájékoztatóig. Nagyon nehéz volt, hiszen ott van az az ötven ember, akiket ez az információ megilletett volna… Például amikor két nappal később, egy másik forgatáson odajött hozzám Noel Villers, a Provincia co-producere, és kérdezett, hogy hova, milyen fesztiválokra neveztük a filmet, és hogy lehet-e tudni már valamit, akkor próbáltam úgy csinálni, mintha nem is hallanám, annyira el lennék mélyedve a munkában. Hajtogattam, hogy „majd mondom, majd mondom”.

Nagy volt az öröm, amikor megtudták végre…

Igen, nagyon. Az operatőrnek, Hartung Dávidnak egy kávézóban mondtam el, és pont úgy reagált, mint én az emailnél. Háromszor is visszakérdezett, annyira megdöbbentette a hír. Aztán később kaptam egy nagyon elegáns levelet Gilles Jacobtól, aki 1978 óta a fesztivál elnöke, és a többieknek már úgy újságoltam el, hogy elhívtam őket kávézni, és megmutattam nekik ezt a meghívólevelet.

Mit gondolsz, miért épp a Provinciára esett a cannes-i válogatók választása?

Ahhoz tartottam magam, ami már az egyetemen, a rendezőosztályunkban is egy nagyon fontos közös gondolat volt, hogy mindig személyes filmeket készítsünk. Mindig olyan problémát vagy motívumot vegyünk alapul, ami valami miatt különösen fontos nekünk. Tanárunk, Enyedi Ildikó mindig erre bíztatott minket. Szerintem a cannes-i válogatók is ezt vették észre, még a meghívólevélben is kiemelték, hogy a régészeti témát különösen érdekesnek tartják.

A hazai kritika a film visszafogottságát és a nyitott véget kifogásolta, Cannes-ban azonban ezt erényként értékelték. Ez elégtételt jelentett számodra?

Általában szeretik az emberek, ha egy filmnek van csattanója, vagy valamiféle poén a végén. Én néha jobban szeretem, akár filmben vagy az irodalomban is, ha a történet befejezésénél marad valamilyen kérdés, vagy titok, ami elgondolkodtat. Nagyon jólesett a cannes-i elismerés, de mindig foglalkoztat, hogy mit írnak a filmjeimről, és a jól átgondolt, negatív kritikákat is nagyon fontosnak és hasznosnak tartom.

Korábban említetted, hogy az inspirációt a filmhez a régészet iránti gyerekkori rajongásod adta. Az, hogy egy ásatáson forgattál, felelevenítette ezt az érzést?

Nem tudtam sokat erről a szakmáról, de mindig érdekelt a történelem, és a távoli múlt. Azért is szerettem volna erről filmet készíteni, hogy megismerjem és megmutassam ezt a világot. Az ásatáson nagyon kedvesek voltak velünk, körbevezettek, elmagyarázták, hogy éppen egy falut tárnak fel, mutatták, hogy merre lehetett a kovácsműhely, elképesztően érdekes élmény volt. Olyanok voltunk, mint egy iskoláscsoport, és biztosan rengeteg hülye kérdést tettünk fel, ugrattak is minket a régészek. Nagyon szeretem a filmkészítésben, hogy közel kerülhetek egy speciális helyzethez vagy hangulathoz, ami foglalkoztat. Az Éjfél című kisfilmem készítésekor a gimnazista évek iránti nosztalgiám éledt fel, az Erdő esetében a bűnügyi helyszínelés jelenete volt izgalmas feladat.

Ezek a régészek látták az elkészült filmet?

Többen látták, igen. Egy régész ismerősöm azt mesélte, hogy a film cselekményéhez nagyon hasonló volt, amikor ő először a prérin keresztül odagyalogolt egy ásatásra, és megkérdezte, hogy dolgozhat-e ott. Egy régész blogon is írtak a filmről kritikát, ahol kihangsúlyozták, hogy szerintük fontos minden ilyen kapcsolódási pont a múlt, a régész és a társadalomban lévő többi ember között.

Hogy esett a választásod a két főszereplőre, Fátyol Herminára és Orosz Ákosra?

2012-ben néhány hónapot Berlinben töltöttem, ott találkoztam Herminával is, aki többnyire ott él. Már akkor gondoltam rá, hogy jó lenne egyszer dolgozni vele, és a Provincia kapcsán rögtön eszembe jutott, hogy lehetne ő az a régészlány, aki kicsit olyan jelenség, mint egy médium, bevezeti a főszereplőt, a kívülálló áruszállító sofőrt a régészet világába. Hermina csodálatos, elmélyülten gondolkodó színésznő, nagyon örülök, hogy egyre több magyar és külföldi filmben láthatjuk. Orosz Ákost a színművészeti büféjéből ismerem, elképesztően jó színész, aki sorban játssza a Maladype Színházban a főszerepeket. Több közös filmtervünk is volt, és már nagyon vártam, hogy forgathassunk. Jó lenne máskor is filmezni mindkettőjükkel.

Az Erdő című filmeddel megjártad a Berlini Filmfesztivált. Kevésbé izgulsz most Cannes előtt ezzel a tapasztalattal a hátad mögött?

Ha a Toldi moziban vetítik a filmemet, akkor is izgulok! Persze szerencsére, mostanra már többször kerültem olyan helyzetbe, hogy vetítések előtt be kell mutatkoznom, vagy válaszolnom a kérdésekre. Abban bízom, hogy az adrenalin majd segít.

Van már új filmterved, amin dolgozol?

Igen, a Luger című első nagyjátékfilm tervem egy középiskolás osztályról szól, és az azon belül zajló hatalmi viszonyok alakulásáról, az agresszióról. Néhány nap sűrű története lesz, tabló az osztály tagjairól, egy fiúval a főszerepben. Most adtuk be a forgatókönyv-fejlesztési pályázatot a Filmalaphoz, egyelőre várjuk a visszajelzést.

Te melyik filmet várod a legjobban a cannes-i felhozatalból?

Nagyon szeretném a Cinéfondation szekció tizenhat rövidfilmjét, illetve Mundruczó Fehér Istenét megnézni, de most kaptam kézhez az időbeosztásomat, ami alapján úgy tűnik, ezeken kívül szinte semmi időm nem lesz mozizni azon a négy napon, amíg a fesztiválon leszünk.

Milyen programjaid lesznek?

Szakmai találkozók, interjúk és partik. Egy premierre és egy vacsorára is megyek, ahol ráadásul szmokingban kell megjelenni. Amikor megtudtam, rögtön hívtam Szlávik Julit, a filmjeim jelmeztervezőjét, hogy honnan szerezhetném be, ugyanis én még az érettségin is egy kölcsönzakóban voltam, amit azonnal levettem, ahogy lehetett… De a filmjeim kedvéért azért bármikor szívesen felveszem a szmokingot.

Szólj hozzá te is!

Kapcsolódó cikkek

Még több Kultúra