Lovas Rozi: Előtérben az igényesség

2014. május 20. |

Egy fiatal színésznő, akire érdemes odafigyelni. Alig két éve diplomázott, a szakma máris komoly elismeréssel díjazta a tavalyi Pécsi Országos Színházi Találkozón. Eddigi szerepeiről, és a Belvárosi Színházban júniusban bemutatásra kerülő Amadeusról beszélgettünk vele.

2012-ben végeztél a Kaposvári Egyetem színész szakán. Egyenesen vezetett az út a színészet felé?

Mielőtt felvettek volna, két évig az ELTE bölcsészhallgatója voltam. Utólag nem érzem elvesztegetett időnek. Úgy gondolom, minden pont jókor jött. Szerintem, nagyon fontos a színészetben, hogy mikor kerül tisztába önmagával az ember: tényleg ezt a pályát akarja, vagy csak belekeveredett. Amikor felvettek, én már tudtam, hogy itt a helyem. Semmi sem tudott többé megingatni. Az egyetemen össze voltunk zárva egy osztályba, és egy csomó tanár kíváncsian fürkészett minket. Arról szólt az egész, hogy meg kellett mutatni: „kik vagyunk, és mit akarunk?”. Összezavarodott az, aki még nem állt készen a válasszal.

Milyen emlékeid kötődnek ehhez az időszakhoz?

Nagy szerencsém volt az osztályommal. Nem mindegy, milyen csapattal kell huszonnégy órát eltölteni éveken keresztül. A miénk összeforrott társaság lett. Sikeres volt a Cseh Tamás dalokból összeállított Füst a szemében című vizsgadarabunk is, amelyet Orlai Tibor felkarolt, és a Belvárosi Színházban játszunk. Nem is tudom elképzelni, hogy megszakad a kapcsolat a volt évfolyamtársaimmal.

Mohácsi János osztályába jártál. Milyen útravalót kaptál tőle?

Valami nagyon fontosat. A színházról való gondolkodására a kíváncsiság, az igényesség, a humor és a belső tűz jellemző. Nem technikákat és elméleteket vert belénk, hanem megtanított minket együtt dolgozni. János nem kész koncepció szerint rendez, hanem a munkamódszerével mindannyiunk közös ügyévé teszi a darabot. Ez a hozzáállás átragadt ránk is.

A tanítónő című darabban a Miskolci Nemzeti Színházban

A Miskolci Színházban két éve játszol. Melyik a kedvenc előadásod?

Szerencsére mindegyiket magaménak érzem. Hálás vagyok a miskolci csapatnak, hogy bíztak bennem, és komoly feladatokkal láttak el. Ráadásul, jól követték egymást a szerepeim a kicsitől a nagyig. Kis szerepem volt például az Úri muriban, A vágy villamosában pedig Stellát alakítottam…

Ezért tavaly a POSZT-on a legjobb 30 év alatti színésznő díjjal jutalmaztak.

Az elismerés óriási élmény volt, és nagyon jól jött a megerősítés abban, hogy jó úton járok. A legjobban mégis A tanítónőt szeretem, mert ez az első főszerepem. Egészen más feladat, mint egy nagy szerepet eljátszani, mivel én viszem a vállamon az egész előadást. Maga a próbafolyamat is nagy élményt nyújtott: remek rendezővel és kollégákkal dolgozhattam. Nem játszottuk hónapokig, de május 25-én újból előadjuk. Kíváncsi vagyok, mennyit ért bennem a karakter az elmúlt idő alatt.

Szerencsésnek mondhatod magad, hogy az egyetemről kikerülve megtaláltak ezek a szerepek.

Egyelőre úgy alakul a pályám, ahogy megálmodtam. Közben folyamatosan bennem bujkál a kétely: vajon meddig alakul ilyen jól minden? De hiszek abban, hogy hatással vagyunk az életünkre. Kapunk egy küldetést születésünkkor és az a feladatunk, hogy minél közelebb kerüljünk a számunkra kijelölt úthoz. A harmonikus élethez pedig az önmagunkkal való jó kapcsolat szükséges.

A Rómeó és Júliában a Magyar Színházban

Melyek a legfontosabb szakmai értékek számodra?

Alapvetően fontosnak tartom, hogy a sok jövés-menésben és pörgésben nehogy háttérbe szoruljon az igényesség és a rákészülés egy-egy feladatra, ami az elején is hajtott. Viszolygok mindentől, ami hamis. Igazi, szívből jövő dolgot szeretnék csinálni, nem pedig valaminek, vagy valakinek megfelelni. Az én generációm szűkösnek érzi a lehetőségeket, pedig rajtunk lenne a sor, hogy bizonyítsunk. Bizalmat kellene szavazni nekünk, azért hogy nagyobb lehessen a felelősségünk. Sajnos, nagyon nehézkes a generációs átadás-átvétel, és csak akkor adják át, ha ugyanazt csináljuk, mint ők. Ettől sokszor egy nem létező generációnak érezzük magunkat.

Egy új darab, az Amadeus próbafolyamatában veszel részt. Mit játszol benne?

Mozart feleségét, Constanze-t, aki korának kirívó személyisége volt. Nem akart igazodni a korabeli társadalom elvárásaihoz. Mozarttal való szerelme gátlástalan, és a normákat áthágó. Maga a szerep izgalmas és szeretni való. Keresztes Tamás a partnerem, aki olyan sugárzó tehetség, mint Mozart maga. Fantasztikus társaságban dolgozhatok: Kulka Jánossal, Kaszás Gergővel, Fodor Tamással, Egri Mártával és Tamási Zoltánnal. Extra lelkesedést és kreativitást ad, amikor ilyen szuper csapattal vagyok körülvéve. Nagy ajándéknak tartom, és igyekszem nem csalódást okozni.

Szólj hozzá te is!

Kapcsolódó cikkek

Még több Kultúra

Magyar színész sikere az Oscar-bizottság előtt film

Magyar színész sikere az Oscar-bizottság előtt