Honnan ered a lakásszínház ötlete?
Ördög Tamással 2009-ben végeztünk a Kaposvári Egyetem színész szakán. A diploma után a hagyományos színházi kereteken kívül olyan lehetőséget kerestünk, amelyben teret kaphatunk, és folyamatosan fejlődhetünk. Így alapítottuk meg kétszemélyes társulatunkat, a Dollár Papa Gyermekeit.
A lakásszínház egyre divatosabb előadóművészeti forma. Miben különbözik a ti produkciótok a többi társulatétól?
A legtöbb lakásszínház berendezkedik egy lakásban, ahol felállítanak egy kis színpadot és egy nézőteret. A miénk attól egyedi, hogy megrendelhető: kérésre házhoz megyünk. A lakást lakásként használjuk, de semmin nem változtatunk. Nem tartunk előzetes szemlét sem, félórával az előadás előtt érkezünk.
Kik és milyen alkalomból hívnak benneteket?
Nagyon széles a paletta: a külvárostól a budai villáig sokfelé jártunk már. Olyan összejövetelekre hívnak bennünket, amelynek az előadásunk ad apropót. Engem az inspirál, ha valakit tényleg a színdarab érdekel.
Mi a legnagyobb kihívás ebben a műfajban?
Mivel a nézők saját terepükön vannak, a legnagyobb kihívás az otthonukat semleges térré változtatni. Színészként egyszerűen, hitelesen és sallangok nélkül kell játszani, ha ez nem sikerül, nem tudjuk elvarázsolni őket. A nézők egész közel vannak hozzánk, így a hagyományos színpad távolsága nem nyújt semmiféle biztonságot. Nagyobb hőfokon kell égni, mert jobban ki vagyunk szolgáltatva, mintha a színpad védelmében játszanánk.
A megrendelő kérésére előadtok bármilyen színdarabot?
Vannak más munkáink, ezért egy újabb próbafolyamatot igénylő darabot nem tudunk vállalni. Egyelőre Ibsen Hedda Gabler drámáját dolgoztuk fel, és büszkén mondhatom, túl vagyunk a száztizedik előadáson. Nincs díszlet, sem jelmez. Ibsen drámáját adaptáltuk, úgy, hogy meghagytuk a cselekmény vázát, a nyelvezetét viszont teljesen modernizáltuk.
A Trafóban bemutatott új előadás, az Otthon is hasonló módszerrel készült?
Igen. Ezúttal Urbanovics Krisztina és Erdős Bence vendégművészként játszanak velünk. A darab August Strindberg A pelikán című drámájának átirata. Ebben az esetben is a legrégebbi fordítást vettük kiindulási pontnak – megtanultuk azt -, majd átírtuk saját szavainkkal, és helyenként kibővítettük. Így egy teljesen új szövegkönyv keletkezett az eredeti történet alapján. A nézőktől karnyújtásnyira vagyunk. A lakásszínházi eszközökkel egy nagyon intim és közvetlen hangvételű előadás létrehozására törekedtünk. Fő célunk a bevett nézői stratégiák felülírása: a néző és színész, valamint a színész és szerep közti határ eltörlése.
A családi dráma kedvenc tematikáitok közé tartozik?
Valóban, érdeklődésünk középpontjában a családi kapcsolatok állnak, erre fűztük fel a Trafó Stúdiójában bemutatott Család trilógiánkat is. Első része a Szerelem, Ibsen Kis Eyolf című drámája alapján készült. Ennek a folytatása, az Otthon, amely azonban különálló darabként is élvezhető.
Különleges helyszínen, egy divattervező showroomjában is előadsz.
A Bovary Emma monodrámát, Flaubert regénye alapján Csikesz Erzsébet kaposvári drámatanárom és Ördög Tamás segítségével dolgoztuk fel. Kerestem hozzá egy izgalmas helyszínt, így esett a választásom a Je Suis Belle showroomjára. A Párisi udvarban, gyönyörű helyen található szalon remekül illik a történet miliőjéhez. Bovaryné a szívügyem volt. Kigondoltam egy koncepciót, és megkerestem a tervezőpárost, akik örömmel fogadtak. A tervezőasztal körül játszom, amelyen mindig az éppen aktuális félkész ruhák láthatók. Ez is egyfajta lakásszínház hangulat, ezúttal divattervező műhelyben előadva.
Fiatal színésznőként miben látod a független színház előnyeit és hátrányait?
Társulatban is el tudnám képzelni magam, miközben tisztában vagyok a szabadúszás előnyeivel. Egy váratlan lehetőséget így meg lehet ragadni, mert nem köt meg hosszú távra a kőszínházi műsor. Így jutottam ki most egy párizsi rendezvényre. A hátránya a kiszámíthatatlanságban van, mert hektikusan lehet csak dolgozni. Hiányzik a munka folytonosságának megnyugtató tudata.
Fotó: Ligetvári Csenge, Surányi Miklós
