Kiss-Végh Emőke: Új színpadi terek nyomában

2014. május 06. |

A lakásszínházi előadásairól ismert Dollár Papa Gyermekei tegnap mutatta be Otthon című legújabb darabját a Trafóban. Kiss-Végh Emőkével beszélgettünk a társulat művészi szemléletéről és a független színészélet kihívásairól.

Honnan ered a lakásszínház ötlete?

Ördög Tamással 2009-ben végeztünk a Kaposvári Egyetem színész szakán. A diploma után a hagyományos színházi kereteken kívül olyan lehetőséget kerestünk, amelyben teret kaphatunk, és folyamatosan fejlődhetünk. Így alapítottuk meg kétszemélyes társulatunkat, a Dollár Papa Gyermekeit.

A lakásszínház egyre divatosabb előadóművészeti forma. Miben különbözik a ti produkciótok a többi társulatétól?

A legtöbb lakásszínház berendezkedik egy lakásban, ahol felállítanak egy kis színpadot és egy nézőteret. A miénk attól egyedi, hogy megrendelhető: kérésre házhoz megyünk. A lakást lakásként használjuk, de semmin nem változtatunk. Nem tartunk előzetes szemlét sem, félórával az előadás előtt érkezünk.

Kik és milyen alkalomból hívnak benneteket?

Nagyon széles a paletta: a külvárostól a budai villáig sokfelé jártunk már. Olyan összejövetelekre hívnak bennünket, amelynek az előadásunk ad apropót. Engem az inspirál, ha valakit tényleg a színdarab érdekel.

Mi a legnagyobb kihívás ebben a műfajban?

Mivel a nézők saját terepükön vannak, a legnagyobb kihívás az otthonukat semleges térré változtatni. Színészként egyszerűen, hitelesen és sallangok nélkül kell játszani, ha ez nem sikerül, nem tudjuk elvarázsolni őket. A nézők egész közel vannak hozzánk, így a hagyományos színpad távolsága nem nyújt semmiféle biztonságot. Nagyobb hőfokon kell égni, mert jobban ki vagyunk szolgáltatva, mintha a színpad védelmében játszanánk.

A megrendelő kérésére előadtok bármilyen színdarabot?

Vannak más munkáink, ezért egy újabb próbafolyamatot igénylő darabot nem tudunk vállalni. Egyelőre Ibsen Hedda Gabler drámáját dolgoztuk fel, és büszkén mondhatom, túl vagyunk a száztizedik előadáson. Nincs díszlet, sem jelmez. Ibsen drámáját adaptáltuk, úgy, hogy meghagytuk a cselekmény vázát, a nyelvezetét viszont teljesen modernizáltuk.

A Trafóban bemutatott új előadás, az Otthon is hasonló módszerrel készült?

Igen. Ezúttal Urbanovics Krisztina és Erdős Bence vendégművészként játszanak velünk. A darab August Strindberg A pelikán című drámájának átirata. Ebben az esetben is a legrégebbi fordítást vettük kiindulási pontnak – megtanultuk azt -, majd átírtuk saját szavainkkal, és helyenként kibővítettük. Így egy teljesen új szövegkönyv keletkezett az eredeti történet alapján. A nézőktől karnyújtásnyira vagyunk. A lakásszínházi eszközökkel egy nagyon intim és közvetlen hangvételű előadás létrehozására törekedtünk. Fő célunk a bevett nézői stratégiák felülírása: a néző és színész, valamint a színész és szerep közti határ eltörlése.

A családi dráma kedvenc tematikáitok közé tartozik?

Valóban, érdeklődésünk középpontjában a családi kapcsolatok állnak, erre fűztük fel a Trafó Stúdiójában bemutatott Család trilógiánkat is. Első része a Szerelem, Ibsen Kis Eyolf című drámája alapján készült. Ennek a folytatása, az Otthon, amely azonban különálló darabként is élvezhető.

Különleges helyszínen, egy divattervező showroomjában is előadsz.

A Bovary Emma monodrámát, Flaubert regénye alapján Csikesz Erzsébet kaposvári drámatanárom és Ördög Tamás segítségével dolgoztuk fel. Kerestem hozzá egy izgalmas helyszínt, így esett a választásom a Je Suis Belle showroomjára. A Párisi udvarban, gyönyörű helyen található szalon remekül illik a történet miliőjéhez. Bovaryné a szívügyem volt. Kigondoltam egy koncepciót, és megkerestem a tervezőpárost, akik örömmel fogadtak. A tervezőasztal körül játszom, amelyen mindig az éppen aktuális félkész ruhák láthatók. Ez is egyfajta lakásszínház hangulat, ezúttal divattervező műhelyben előadva.

Fiatal színésznőként miben látod a független színház előnyeit és hátrányait?

Társulatban is el tudnám képzelni magam, miközben tisztában vagyok a szabadúszás előnyeivel. Egy váratlan lehetőséget így meg lehet ragadni, mert nem köt meg hosszú távra a kőszínházi műsor. Így jutottam ki most egy párizsi rendezvényre. A hátránya a kiszámíthatatlanságban van, mert hektikusan lehet csak dolgozni. Hiányzik a munka folytonosságának megnyugtató tudata.

Fotó: Ligetvári Csenge, Surányi Miklós

Szólj hozzá te is!

Kapcsolódó cikkek

Még több Kultúra

Kedvenc sorozataink, amik elfeledtetik velünk a járványt film

Kedvenc sorozataink, amik elfeledtetik velünk a járványt

Karantén-Színház született a TRIP Hajón karantén

Karantén-Színház született a TRIP Hajón

Klippremier – Szeder: Bátran lépek bátran lépek

Klippremier – Szeder: Bátran lépek