Bobo (Mira Barkhammar) és Klara (Mira Grosin) legjobb barátnők, akiket a közös zenei ízlés, azaz a punk imádata is összeköt. A lányok persze nem a legnépszerűbb diákok a suliban: a többiek szerint a punk ócska és különben is halott, ódivatú zene, arról nem is beszélve, hogy a lányok nem nézhetnek ki szakadtan, nem viselhetnek rövid hajat, csakis gumicukorszínű ruhákban járó, illatos, rendezett, makulátlan szépségek lehetnek.
A két barátnő elhatározza, hogy bandát alapítanak, amihez harmadik – és egyben az egyetlen zenéhez valóban értő – tagjukat egy szintén az iskolaközösség perifériáján álló, magányos, mélyen vallásos lányban, Hedvigben (Liv LeMoyne) találják meg.
Lukas Moodysson, a film rendezője olyan igazi fesztiválkedvenc filmeket jegyez, mint a Lijla 4-ever, a Mamut vagy a Redvás Amal. Utóbbiban egyébként szintén nehezen kezelhető kamaszlányok állnak a középpontban, de a Mi vagyunk a legjobbak! egy fokkal könnyedebb, és humorosabb oldalról közelíti meg a témát, mint a rendező első filmje.
A lányok nem túl magasra ívelő zenei karrierjüknél valójában sokkal fontosabbak azok az események, amiket eközben együtt, barátokként megélnek. Az első berúgás, az első szerelem, nagy konfliktusok és választások, azaz a felnőtté válás keserédes momentumai, amiken persze mindenki átesik tizenévesen, olyankor mégis szörnyen nagy dolgoknak tűnnek. A filmben ugyanis egyáltalán nem a punk zene a lényeg. A punk itt pontosan aként működik, amire eredeti rendeltetése szerint ki lett találva, azaz a lázadás csatornájaként. Adott három fiatal lány, a felnövés zűrös időszakában, akik menekülni szeretnének a fojtogató családi légkörből, szeretnének tetszeni a fiúknak, tartozni valahová. Mindhárman mások, mint a legtöbb kiskamasz, Klara fiús, hangos és erőszakos, Bobo félénk, borzasztóan önbizalomhiányos, ráadásul érzelmileg instabil, egyedülálló édesanyjával küszködik, Hedvig pedig próbál szigorú, vallásos neveltetésének megfelelően élni, miközben mindennap egyedül kell ülnie az ebédlőben, diáktársai pedig legfeljebb néhány rosszindulatú megjegyzésre méltatják.
A punk jelszava alatt gyűlnek össze ezek a más-más problémákkal küzdő fiatal lányok, hogy a közös zenélésbe menekülve sikerélményhez jussanak, levezessék a felgyülemlett feszültséget, és hogy összetartva, sőt, egy meglehetősen sok főt számláló szubkultúrához tartozva ne érezzék magukat kitaszítottnak. A Mi vagyunk a legjobbak! alapjában véve egy kedves, bár alapötletét tekintve nem túl eredeti film arról, hogy az amúgy sem egyszerű kamaszkor mennyire nehéz, ha valaki még különc is. De valahogy mégis szeretjük ezeket a csodabogár kislányokat a vásznon, hiszen aranyosak, meghatóan őszinték, és szórakoztatóan egyediek.
Premier: június 19. (Vertigo)
