Ez egy olyan vezető szerep, amit nem sok nő vállal szívesen – interjú Szabó Mónika karmesterrel

2014. július 03. |

Szabó Mónika karmester. Habár alapvetően ez egy férfias szakma, ő nem riad vissza attól, hogy estéről-estére összefogjon és irányítson egy-egy zenekart. Móni elmesélte nekünk, milyen nőként frakkban vezényelni, és bevallotta, hogy még egy karmester is lehet bizonytalan, ha vásárlásról van szó.

Mi mindent kell tudni ahhoz, hogy valaki karmester lehessen?

Fontos, hogy jól zongorázzon egy karmester, mert a zongora az a hangszer, ahol a különböző hangszerek szólamait egyszerre lehet megszólaltatni és ez elengedhetetlen a partitúra átlátásához. A karmesternek nagyon behatóan kell ismernie az adott művet, fontos a jó ritmusérzék, illetve hogy vokálisan is meg tudjon szólalni az ember, mert sokszor csak a hangunkkal tudunk megmutatni egy-egy zenei ívet, formálást, amit szeretnénk hallani a hangszereken. És hát minden szakmai felkészültség mellett nagy százalékban pszichológiai feladat is, hiszen össze kell tartani egy egész csapatot, – ráadásul az én esetemben a színházban a zenekari árokban játszó zenészeket, színpadon éneklő énekeseket, táncosokat, kórustagokat, színészeket –, hogy a végeredmény egy megfelelő összhangzás legyen. Ez nagyon sok esetben nem csak szakmaiságon múlik, hanem azon is, hogy az ember hogyan szólítja meg a zenekari tagokat, mennyire karizmatikus egyéniség, és hogy mennyire fogadják el tőle az instrukciókat.

Érdekes, hogy ezt mondod, ugyanis köztudottan kevés nő van ebben a szakmában. Ennek ez lehet az oka?

Ez alapvetően egy férfias szakma. Talán azért is, mert vezető pozíciókban hagyományosan a férfiakat fogadják el. De nagyon fontos az is például, hogy egy karmester nem lehet hisztérikus, egyszerűen muszáj háttérbe szorítani azokat a primer női tulajdonságokat, amelyek nem állnak az ügy érdekében. Biztos vagyok benne, hogy ez egy olyan vezető szerep, amit nem sok nő vállal szívesen.

Te sosem érezted azt, hogy azért nem fogadják el az utasítást tőled, mert nő vagy?

Igyekszem nem foglalkozni azzal, hogy nőként végzem a karmesteri feladataimat. Őszintén mondhatom, hogy ennek nem nagyon éreztem soha a hátrányát, de tudom, hogy ez azzal indokolható, hogy sosem „görcsöltem” rá és nem tulajdonítottam ennek jelentőséget. Elsősorban szakmailag kell felkészültnek lenni, így, ha nem fogadnak el tőlem valamit, az csakis szakmailag lehet indokolt. Ha mégis a női mivoltom ennek az okozója, akkor azt valahogy rendbe kell tenni… Igen, volt erre példa korábban, a pályám kezdetén, mikor még nem kezeltem megfelelően a karmesteri etikettet. Volt, hogy nőiesebben, könnyedebben öltözködtem, akár miniszoknyában vezényeltem, és aztán kaptam visszajelzéseket, hogy ez elvonja a figyelmet, nem tudnak rám kellő tisztelettel tekinteni, de ezeken változtattam, nem csináltam belőle túl nagy ügyet.

Ilyen szigorú szabályok kötik a karmestereket?

Van egy kimondatlan etikett. Újabban nadrágban vezényelek  és a felső részem ujja is minimum könyék alá ér. A legutóbbi bemutatómra frakkot varrattam, de bevallom, abban nagyon nehéz vezényelni a nehéz  anyaga miatt is, meg hát borzasztóan meleg (nevet). De én azt gondolom, hogy ezek külsőségek, az a fontos, hogy az ember szakmailag felkészült legyen, és hogy jól reagálja le a különböző helyzeteket.  A határozottság is nagyon lényeges. 

Egyébként az élet más területein is ilyen határozott, irányító típus vagy?

Azt gondolom, hogy a legtöbb dologban elég határozott vagyok. Mindig próbálok problémamegoldó lenni, megbeszélni a konfliktusokat, ha ez lehetséges. Erre a karmester szakma is megtanított. De nagyon sok esetben, például a ruhavásárlásban végtelenül határozatlan vagyok! Olyankor olyan, mintha egy másik ember lennék. 

Bécsben (is) végeztél egyetemet, nem gondoltál arra, hogy Ausztriában építs karriert?

Valójában nekem soha nem volt tervem, hogy karmester, vagy akár zenész legyek, bár gyerekkoromtól fontos szerepet játszott a zene az életemben. Amikor pályaválasztásra került sor, és számba vettem, hogy mihez is értek, akkor került képbe a zenei pálya, ezért itthon karvezetői szakot végeztem. De akkor úgy éreztem, hogy még nem találtam meg azt az utat, amin szeretnék majd járni, valahogy az általános iskolai tanítás, karvezetés nem az én világom volt, ezért  ovábbtanultam a Zeneakadémián Bécsben. Tulajdonképpen szinte véletlenül keveredtem oda. Viszont a családom, a barátok, az énekegyüttesem, minden ide kötött, így ilyen szempontból nekem nem volt fontos, hogy ott karriert építsek, alig vártam, hogy hazajöhessek. Most úgy érzem, nagyon megtaláltam a helyem itthon ebben a színházi közegben, amiért nagyon hálás vagyok, úgyhogy egyáltalán nem álmodozom külföldi sikerekről. 

Rengeteg dologgal foglalkozol: különböző színházakban és az Operettben is dolgozol, kórusvezetőként és karmesterként, ráadásul tanítasz a Színház és Filmművészeti Egyetemen is. Jut időd bármi másra?

Szerencsére jut! Hála istennek, vannak családtagjaim, akik mindig megszervezik a közös programokat, és olyankor össze tud jönni a család. A barátaimmal is sok időt töltök, jut időm utazgatni is, voltam síelni télen, nemrég pedig négyen barátnők meglátogattuk a Franciaországban élő barátnőnket. Egyre  inkább azt érzem, hogy muszáj fontossági sorrendet felállítani, és nem kell mindent elvállalni, de például vannak olyan dolog, amik egyszerre kötődnek a zenéhez, ugyanakkor „szabadidős tevékenységek” is, például a Pesterzsébeti református templomban vagyok kántor, és másodkarnagy, ahol nagyon jó egyszerre a közösség tagjának is lenni és együtt zenélni. Az a szerencsém, hogy nagyon szeretem a munkám, és így összeér bennem a munka és a szabadidő fogalma. De fontos, hogy sokat legyek a családommal, nagyon boldog vagyok, ha vasárnapra nem esnek előadások, és nagy vasárnapi ebédeket tarthatunk. Aztán fontos a sport is, az erőnlét már csak a karmesterség miatt is szükséges. Sőt, még nyaralni is megyek, bár nem hosszan, de nem bánom, mert szerintem nagyon izgalmas feladatok elé nézek a nyáron!

Fotó: Karácsonyi Panka Anna
Stylist: Koós Petra
Smink: Nikoletti Sári
Haj: Rácz Böbi

Szólj hozzá te is!

Kapcsolódó cikkek

Még több Kultúra