Mi már láttuk: Lucy

2014. augusztus 07. |

Valószínűleg már sokan tűkön ülve várták, hogy mi fog kisülni Luc Besson és Scarlett Johansson közös munkájából. A válasz: egy tipikusan Bessonos, nagyon látványos mozi, és nyugalom, Scarlett, mint mindig, itt is nagyon dögös. A Lucy története azonban már hagy némi kívánnivalót maga után.

Az mindenképpen szimpatikus, hogy Besson nem riad vissza attól, hogy gyönyörű, okos és erős női karaktereket állítson filmjei középpontjába. A címszereplő Lucy például kísértetiesen emlékeztethet bennünket Az ötödik elem Leeloojára: egy szép, fiatal nő, aki birtokában van az univerzum összes tudásának és egy kézmozdulattal elintéz egy tucat fegyveres férfit.

Lucy (Scarlett Johansson) azonban kissé rendhagyó módon tett szert ezekre a képességekre. A történet elején még egy naiv, teljesen átlagos egyetemista lányként ismerjük meg, aki egy szerencsétlen véletlen folytán egy drogkereskedő csoport piszkos ügyeibe keveredik. Lucy úgy tesz szert a már-már szuperhősi képességekre, hogy az újfajta, bizarrul kék drog, amit a testében kéne átcsempésznie Európába, véletlenül a szervezetébe kerül, így hirtelen képes lesz agykapacitásának először húsz, majd még több százalékát is kihasználni. Ez amúgy sok, mert a filmben elhangzik, hogy agyunk mindössze tíz százalékát használjuk, ami így azért nem igaz, de hát messze nem ez a tényektől leginkább elrugaszkodott dolog ebben a filmben, úgyhogy nem is érdemes tovább firtatni.

A Lucy természetesen, ahogy Bessontól már megszokhattuk, elsősorban a látványvilágra épít. A rendező hazai pályára evezett, és visszatért az akciódús sci-fihez, ahol számítógépes effektekben és pazar tájképekben tobzódhat. A nagyszabású, látványos akciójelenetek mellett a lenyűgözően szép természeti képek teremtenek igazi vizuális orgiát, utóbbiakat Besson olyan érzékkel rendezi asszociációs montázssorokba, – például egy egérfogó körül szimatoló egeret látunk, mikor Johansson készül belesétálni a drogkereskedők csapdájába -, hogy még Eisenstein is sírna örömében. Épp ezért mindenképpen érdemes moziban megnézni a filmet, mert a történet önmagában nem túl jó.

Sok a sablonos jelenet és párbeszéd, az akció és a látvány virtuóz kavalkádja mögött elvesznek a karakterek, a tanulság pedig, miszerint a mindenható tudásnak az az ára, hogy az emberből kivesznek az érzelmek és az esendőség, amik emberré teszik, kissé olcsó. Sajnos néha még a látványosság terén is elszalad a rendezővel a ló, például eléggé nevetséges, mikor Johansson egy irodai forgószékben utazik időn és téren át, hogy a kötelező, esetlenül animált dinoszaurusz megtekintése után híres előember névrokonával találkozzon. És ez  csak egyetlen példa.

Scarlett Johansson egyébként remekül alakít, olyan könnyedén változik a vásznon naiv, párducmintás kardigánban és miniruhában szerencsétlenkedő, ijedt kislányból szuperintelligens gyilkológépezetté, hogy öröm nézni. A híres agykutató professzort Morgan Freeman formálja meg, sajnos eléggé egydimenziós karakter jutott neki, de abban olyan meggyőző, hogy még ezt a tíz százalékos dolgot is elhisszük neki.

Külön plusz pont jár a szuper betétdalért, ráadásul az irigykedőknek is van egy remek hírem: Scarlett Johanssonnak kimondottan rosszul áll a sötét Kleopátra-frizura.

A Lucy igazi látványfilm, amit tényleg érdemes moziban megnézni. Sajnálatos módon az egyszerű történetnek az esetlen lezárás adja meg a kegyelemdöfést, így jobban tesszük, ha nem is nagyon gondolkodunk rajta, hanem hátradőlünk és élvezzük a villódzó akciót és a szép képeket.

Premier: augusztus 07. (UIP-Duna Film)

Szólj hozzá te is!

Kapcsolódó cikkek

Még több Kultúra

Siker határokon túl: Győri Noémi fuvolaművész fuvolaművész

Siker határokon túl: Győri Noémi fuvolaművész