Magyar táncosokkal hódít az Aida a St. Margareth-i kőfejtőben

2014. augusztus 12. |

Verdi legismertebb és legkedveltebb operáját, az Aidát egészen különleges helyszínen láthatjuk ezen a nyáron: az ausztriai St. Margareth-i kőfejtőben előadott darabot ráadásul magyar táncosok teszik még élvezetesebbé. Kovács Szilárd balett táncművésszel beszélgettünk.

Magyar táncosokkal hódít az Aida a St. Margareth-i kőfejtőben

Giuseppe Verdi célja az volt, hogy minél színesebben mutassa be az egyiptomi fáraók korszakát, ebben az izgalmas szerelmi drámában. Ez az előadás sorozat még mindig arra enged következtetni, hogy ezt az operát nem lehet megunni.

Valóban nagyon sokan szeretik. Ezen a nyári fesztiválon, július 9-től augusztus 17-ig, több mint százezer embernek lesz lehetősége megnézni a darabot, itt a Szent Margit bányában. Kifejezetten nagy szériának számító, összesen 23 előadásból álló produkcióra óriási az érdeklődés.

Kilenc évesen láttalak először színpadon a győri Twist Olivérben, aztán a Győri Balett együtteséből egy rövid németországi kitérőt követően a Budapesti Operettszínházba kerültél. Most pedig itt találkozunk, egy római kori kőfejtőben táncolsz. Hogyan lettél részese ennek a nagyszabású Opera Fesztiválnak?

Az Aidában egy otthon meghirdetett casting keretén belül lehetett bekerülni. Nagyon sok jelentkező volt, végül 18 lány és 4 fiú került be, ebből lettem én az egyik táncos.

Több mint egy hónapon keresztül számtalan balett tréningetek, próbátok és előadásotok van. Fizikálisan, vagy mentálisan volt nehezebb?

Nagy megtiszteltetés itt, ezen a csodás helyen színpadra lépni, az egyik legszebb operában, hogy szívem szerint azt mondanám nem fárasztó, hanem rendkívül élvezetes. Hét éves korom óta balettozom, így a testem hozzászokott az állandó fizikai terheléshez, az előadás végén a taps pedig egy nehéz nap után is helyre teszi a lelkemet.

A feleséged, aki szintén táncos és kislányod ki szokott hozzád utazni?

Igen voltak már itt, és persze akkor tudok igazán töltődni. Az pedig külön jó érzés, ha ismerőseim és családtagok is ülnek a nézőtéren.

A koreográfusotok egy nápolyi társulat igazgatója. Gondolom azért ez picit más, mint amikor egy magyar koreográfussal dolgoztok együtt?

Kicsit modern, kicsit neoklasszikus mozgásvilággal fűszerezte a koreográfiát, így még élvezetesebb feladat ez mindannyiunk számára. Alapvetően a táncosokat is a rendező (Robert Dornhelm) instruálja a különböző jelenetek megalkotásakor, azonban a koreográfiákat Alessandra Panzavolta állítja be és koordinálja. Külön öröm, amikor más nemzet tehetségeitől is tanulhatunk.

Az előadások általában teltházzal futnak. Milyen az itteni közönség?

Nagyon vegyes. Úgy, ahogy az előadóművészek között, úgy a nézőtér soraiban is megfigyelhető, hogy több nemzet látogatja az előadást. Egyrészt az Aidát nagyon sokan szeretik, másrészt nem mindennapi helyszín ez. A közönség soraiban fiatalok, idősebbek egyaránt ülnek, osztrákok és szerencsére magyarok is. A helyszín hírnevének köszönhetően még Olaszországból is érkeznek, hogy megtekintsék az előadást.

Egyedülálló látványvilággal és színpadi elemekkel tarkított a produkció. Van esetleg kedvenc jeleneted?

Külön kedvencem nincs, de természetesen azokat a jeleneteket kedvelem igazán, amelyekben táncolunk. Mivel operáról van szó, a tánc tulajdonképpen díszítőeleme a produkciónak, vagyis a legnagyobb hangsúly nem rajtunk táncosokon van, de mégis azt hiszem érthető, hogy az én szívemhez ezek a pillanatok állnak a legközelebb.

Vegyes a társulat. Az énekesek is más és más országból érkeztek.

Több nemzet dolgozik együtt, rendkívül színes a paletta! Érdekes dolog ez, hogy ennyiféle ember, mégis jól tudunk, egy csapatként együtt dolgozni. Színpadra lépnek amerikai, ausztrál, szlovén, brazil, olasz, német művészek, és itt vagyunk mi, magyar táncosok is. Teljesen mindegy, hogy honnan érkeztünk, közös a célunk: hogy sikeres előadást hozzunk létre. Egyébként nagyon jó hangulatban tudtunk felkészülni. Tapasztalt, felnőtt emberekről van szó, mindenki tudja a saját szerepét. Amiben pedig tudunk, segítünk egymásnak. Sokszor összeülünk beszélgetni egy-egy előadás után. Örömteli tényleg, hogy ennek csak a pozitív oldala látható, mi művészek azért mindannyian kicsit kollégák vagyunk, akárhol is vagyunk egyébként a világban.

A kulisszák mögötti pillanatokért kattints a képre!

Az egyiptomi hadvezér Radames és Aida az etióp királylány iránt érzett végzetes szerelme nemzedékek óta magával ragadja az opera és zene rajongóit. De mégis miben más itt az Aida?

A szerelem és a féltékenység drámája a látványnak köszönhetően még több érzelmet képes kiváltani a nézőkből. A díszletek és a helyszín monumentális mivolta, az óriási LED-falak lenyűgöző látványt nyújtanak. Aki teheti, látogasson ki Ausztriába, mert felejthetetlen nyári, kulturális élményben lesz része.

Bővebb információ itt!

Fotó: www.ofs.at, Kovács Szilárd

Szólj hozzá te is!

Kapcsolódó cikkek

Még több Kultúra

A filmkészítés jövője: “Senki nem akarja, hogy az ő filmje forgatásán induljon a második hullám” film

A filmkészítés jövője: “Senki nem akarja, hogy az ő filmje forgatásán induljon a második hullám”