Miért éppen a Hinoki szót választottad címnek?
Krasznahorkai története fontos kiindulási pont volt számunkra, amit aztán a próbafolyamat során tovább építettünk, boncolgattunk. A hinoki név valójában nem sokat számított, de az elbeszélésben olyan sokszor szerepelt, hogy megragadt a fejemben, így lett a cím.
Rombolás és újjáépítés hogyan, milyen kapcsolatrendszerekben jelenik meg az előadásban?
A fő kérdés az, hogy hogyan romboljuk és építjük a kapcsolatainkat, és a magunk által épített erkölcsi normáinkat. A történet előrehaladtával minden emberi kötelék megborul, a táncosok egymáshoz és a természethez való viszonya teljesen átalakul, újraértelmeződik.
2008-óta tagja vagy a belga Ultima Vez társulatnak. A Wim Vandekeybus által rendezett darabokban a maszkulin erő és az ösztönvilág a domináns. Jellemző ez a Hinokira is?
Nálunk is dominál ez az energikus, fizikális mozgásvilág. Hatan vagyunk az előadásban, négy fiú és két lány, de a lányok, a két határozott külön történetükkel, kiegyenlítik az erőviszonyokat. Az erőre, és intuícióra, ösztönökre épülő, sosem öncélú világ már az Ultima Vez előtti táncos korszakomban is megvolt, tehát nem ott tapasztaltam meg először ezeket a hatásokat. Az Ultima Vez formát adott a bennem lévő energiáknak, és nyilván az eltöltött évek alatt ez a tudás tovább formálódott bennem. Mi tiszta táncot csinálunk. A színházias elemek csak azért jelenhetnek meg a darabban, mert olyan érzelmi töltetet hordoznak, amelyek miatt szükséges, hogy ott legyenek. De ennek az előadásnak a kilencven százaléka tiszta tánc, a Hinokiban szinte mindent mozgással fejezünk ki. Amit Wim csinál, a különböző műfajok, a tánc, a fotó, a színház, a fizikai színház összekeverésével, az egy nagyon jó dolog, és én mint táncos nagyon élveztem is csinálni, de mint alkotó teljesen másfelé keresgélek. A mozgásban és a táncban rejlő rengeteg lehetőséget nagyon kevesen használják ki, sokan összemixelnek mindenféle műfajt. Számomra sokkal fontosabb az, hogy a mozgásokat a maguk teljességében bontsuk ki, hogy önállóan is megállják a helyüket. A Hinokiban is vannak olyan jelenetek, amelyek nem a virtuozitásról szólnak, de alapvetően mi elég erősen a tánccal, és annak a különböző formáival foglalkozunk ebben a darabban.
Korábban említetted Krasznahorkai elbeszélését, mint inspirációt. Porteleki Áron élő zenéje szerves része az előadásnak. A zene mennyire inspiratív?
A zenének is erős hatása van. Áronnal közös bennünk a népzene szeretete, gyerekkorában népzenét tanult, én is néptáncosként kezdtem. Ez a hasonlóság, egyezés az előadás zenei világát is befolyásolta, a rombolás és az elmúlás gondolatát Áron halottkísérői és siratódalai teszik hangsúlyossá. Nagyon sok hangszer szólal meg a darabban, a mai korra jellemző elektronikus hangzásvilág archaikus népzenei motívumokkal keveredik. A Hinoki zenei világa azonban nem háttérzene, az ismétlődő és újraértelmeződő hangzások sokszor provokatív módon hatnak egy-egy jelenetre. De fontosak a filmes hatások is. Főleg az olyan mozik motiválták a szereplőket, amelyek a lassúsággal, az ismétlődéssel foglalkoznak. Nagyon sok mindent megnéztünk. Próbáltunk olyanokat mutogatni egymásnak, amelyeket még nem láttunk, én a Stalkerrel fárasztottam a többieket. Erős próbálkozás volt, de számomra vannak benne olyan képsorok, életszerű jelenetek, amelyek nagyon is jól illenek ehhez az előadáshoz.
Alkotótársaidul olyan magyar táncművészeket választottál, akik tanulmányaikat főleg külföldön végezeték. Ez miért volt fontos?
Az elmúlt tizenkét évben én is külföldön dolgoztam, és a kinti munkák során vettem észre azt, hogy a külföldi együttesekben rengeteg tehetséges magyar táncos szerepel. Akárhova mentem, mindenhol elképesztően magas technikai tánctudással rendelkező magyar táncosokkal találkoztam. Tapasztalatom szerint van egy külföldön élő és dolgozó különleges táncos generáció, amelyről keveset tudunk, és úgy gondoltam, jó lenne megmutatni a hazai közönségnek is. Külföldön tanult táncosaink különlegesek, egyszerre van meg náluk a sajátos, semmihez sem hasonlítható kelet-európai érzelem, gondolkodás és a nyugati iskolákban fölszedett különböző technikák ismerete. A Hinoki táncosai is sokféle koreográfusi módszert, mindenféle más technikát, különböző csapatmunkát tapasztaltak már meg, és ez rengeteg energiát szabadított fel a közös munkában. Három hónapja dolgozunk ezen a darabon, és remélem, hogy lesz benne olyan kuriózum, amit a nézők talán még nem láttak magyar együttestől.
Bemutató október 24-én, ráadás október 25-én. (Trafó)
Fotók: Dömölky Dániel
