Strauss a bibliai József történetét opera-szerűen dolgozta fel baletté. Míg a klasszikus balettek elsősorban a cselekmény minél akciódúsabb elmesélésére törekednek, Strauss nagyoperai jeleneteket komponál, történet helyett atmoszférát teremt: legelőször is részletesen megrajzol egy társadalmi közeget, egy közösség lélekállapotát, majdnem olyan hosszúságban, mint a mű második felében megjelenő tényleges József-történetet. A főhős csak akkor léphet színre, amikor már feltárult a szellemi közeg. Ekkor dimenziót vált a történet és „kamaraoperai” lesz…. A társadalmi psziché után az emberi psziché tárul föl, a legenda szinte csak ürügy arra, hogy – mint a nagy Strauss operák: Elektra vagy Salome esetében – feltáruljon a hitét vesztett, kiüresedett vagy épp mániákussá vált, egyszóval neurotikus/pszichotikus ember belső pokla. Nem véletlen, hogy Freud Strauss kortársa volt.
A Szegedi Kortárs Balett előadásában Juronics Tamás rendező-koreográfus a tőle megszokott módon kitágítja a történet értelmezési síkjait, kiemelve azt a vallásos/bibliai, de még a századfordulós bécsi pszichoanalízis világából is, a jövőbe vetítve absztrahálja a legendát, szorongató disztópiát tárva elénk.
A zenekar és a táncművészek mellett negyven főiskolai táncos hallgató és kisgyerekek is részt vesznek az előadásban, Juronics Tamás maga pedig az Angyal szerepét táncolja. A látványos mozgásvilágot az egyedülálló díszlet teszi még különlegesebbé: a színpadot több mint 1 km hosszú, fehér selyembe csomagolják.
Magyarország legnépszerűbb szimfonikus zenekara Kocsis Zoltán vezényletével, a világhírű modern balett társulat Juronics Tamás koreografálásában lép színpadra!
Fotó: Tarnavölgyi Zoltán
