James McAvoyt ma már az egyik legsikeresebb brit színészként tartják számon. Játszott olyan kasszasikerekben is, mint az X-Men filmek, de olyan független drámában is, mint a 2013-as Mocsok című film. A skót származású színész számára a nemzetközi ismertséget a 2005-ös Narnia krónikája hozta meg, melyben egy jóindulatú faunt alakított, a nők rajongásának tárgya azonban akkor lett, amikor eljátszotta a Vágy és vezeklés című romantikus dráma hős szerelmesét.
Hogyan kerestek meg az Egy szerelem története sztorijával?
Először három évvel a film elkészülése előtt kerestek meg a sztorival, de akkor még csak A férfiről volt szó. Valójában nem is volt külön férfi és női rész, csak az Egy szerelem története, ami egy srácról szólt volna, és a barátnőjéről, aki eltűnik. Tulajdonképpen az eredeti koncepció nagyjából úgy nézett ki, mint a mostani Férfi, de az eredeti verzióban a nő csak olyan jelenetekben szerepelt, amelyekben a férfi is. Nem volt olyan, amiben egyedül lett volna.
Bár először felkeltette az érdeklődésed Conor szerepe, később mégis visszamondtad a filmet. Miért döntöttél így?
Akkoriban született meg a kisfiam, amikor először ajánlották fel a szerepet és nem szerettem volna ilyen témájú filmet forgatni. De aztán teltek az évek, és úgy volt, hogy egy másik színész fogja eljátszani a szerepet, de ő valamiért az utolsó pillanatban kilépett. Gyorsan kellett valaki, különben nem tudták volna elkészíteni, ezért újra hozzám fordultak. Akkor már nagyobb volt a kisfiam, és nem tűnt olyan terhesnek és traumatikusnak eljátszani egy ilyen karaktert, mint mikor először kerestek meg vele. Szóval belementem, és egy héttel később már a forgatáson voltam.
Akkoriban bővült a film A nő részével. Megmutatta neked Ned Benson (a rendező) a forgatókönyvet?
Ned azt mondta: “Különböző szemszögekből fogjuk csinálni, lesz egy film a nő és egy a férfi szemszögéből.” Mire én bólintottam, hogy persze, remek ötlet. Bár már a kezdetektől úgy volt, hogy Jessica játssza majd a nő szerepét, időközben akkora sztár lett, hogy Ned úgy döntött: “Oké, csinálni fogunk egy külön filmet Jessel.” Én mondtam, hogy szerintem remek ötlet, persze, benne vagyok. Elkezdtük az próbákat, összeolvastuk a szövegeinket, és amikor letették elém a szövegkönyvem, láttam, hogy az körülbelül kétszer olyan vastag, mint az, ami eredetileg nálam volt. Volt egy jelenet, amiben én nem szerepeltem, és az idő alatt átfutottam a szövegkönyvemet, akkor tűnt fel, hogy gyakorlatilag egy másik teljes forgatókönyv! (nevet) Nem hiszem, hogy Ned tud erről, de azon az olvasópróbán jöttem rá, hogy tulajdonképpen két filmet fogok csinálni.
És hogy érintett a dolog?
Először azt gondoltam, “nahát, ez szuper!” De azán eszembe jutott, hogy ez azt is jelenti, hogy nagyon pontosan kell dolgoznom, mert így nem nyolc hetem van egy film elkészítésére, hanem négy hetem egy, majd újabb négy hetem egy másik filmre. De remek ötletnek tartottam, nem hiszem, hogy Neden kívül sokan meg tudták volna valósítani ezt. Le a kalappal előtte, brilliáns fickó!
Milyen volt Neddel együtt dolgozni?
Ned igazán egyenes ember. Minden, amit mond, a szívéből jön, épp ezért tökéletesen kommunikál a stábbal, annak ellenére, hogy elsőfilmes rendező. Ez azért tudott működni, mert nem volt semmilyen hülye duma – mindig minden szava őszinte volt. Talán csöpögősen hangzik, de igaz.
A forgatás nyolc hete alatt vegyesen forgattátok A nő és A férfi jeleneteit, vagy egymás után haladtatok sorban?
Nem, össze-vissza forgattunk mindkettőből.
Vannak jelenetek, melyekben bizonyos értelemben véve két karaktert alakítasz: Conort és az Eleanor szemével látott Conort.
Igen, de például ha egy olyan jelenetet forgattunk, amiben elüt egy autó, akkor nem azt csináltuk, hogy leforgattuk egyszer, aztán három hét múlva újra leforgattuk másként. Akkor csak változtattunk kicsit a beállításon, és újra megcsináltuk.
Érdekes volt kétféleképpen is eljátszani ugyanazt a jelenetet?
Már másodszorra volt ilyen jellegű tapasztalatom, először a Transzban, és most itt is. Azt kell mondanom, utálom. (nevet) Ugyanis az egyik, amit leginkább gyűlölök a filmiparban az, amikor két-három hónapon keresztül forgatsz, aztán egyszer csak felhívnak, hogy: “Hé, figyelj, van egy kis probléma a filmmel, és néhány jelenetet újra kellene forgatnunk.” Vagy azt mondják: “Nem tetszik ez a jelenet, csináld meg újra!” Nem tudom miért, én ezeket borzasztóan nehezen élem meg. A filmnek épp az a sajátossága, hogy három másodperces valóság-szeleteket alkosson, szemben mondjuk a színházzal, ahol 3 órán keresztül látsz egy történetet -akkor és ott. A filmet nem arra találták ki, hogy állandóan ismételjék. Ha megragadtad a pillanatot, akkor az meg is van. Szóval őszintén szólva az, hogy ez az egész itt a koncepció része volt, kissé pokolivá változtatta számomra a forgatást. De azért volt benne jó is néha!
Miben hasonlít rád Conor a leginkább?
Ő egy olyan karakter, aki hatalmas traumát szenvedett el, és próbál felépülni ebből az egészből, miközben kétségbeesetten ragaszkodik a feleségéhez. Azt hiszem, az ilyen élethelyzetekkel könnyedén tudunk azonosulni, akkor is, ha éltünk már át ilyesmit, de akkor is, ha még nem. Nagyon finoman mutatja be mindezt a film, jól érthető, mégis alapvető dologról szól, amikkel rengeteg történetben találkoztunk: a veszteség, amegbékélés és agyógyulás fogalmairól. Ezek persze nagyon alapvető kérdések, de most olyan rendező vizsgálja őket, aki finoman, szinte költőien nyúl hozzájuk.
Hogyan sikerült Jessicának és neked megteremteni a kémiát Conor és Eleanor között, amikor olyan kevés időtök volt felkészülni a forgatásra?
A kémia a filmekben körülbelül 10-ből 9 alkalommal teljesen hamis és megkonstruált. De nem állítom, hogy ettől kevésbé lenne hatásos, mint úgy, ha két színész például szerelmes lenne egymásba. A kémia valójában a két színésztől jön létre, akik ugyanazt a történetet szeretnék elmesélni, miközben mindketten jelen vannak és mindent odaadnak a másiknak. Jessica épp ezt teszi, és próbáltam én is erre törekedni. Ezért egyébként nagyon tisztelem Jessicát – nyilván egyszerűbb lenne neki, ha csak a saját dolgával törődne, de nem így van. Rengeteg elfoglaltása van a reklámokkal, a kifutókon való szerepléssel, és sok minden mással, és ő mégis mindig ott van, hogy segítsen a többi színésznek. Én is voltam már ilyen helyzetben a Mocsok című filmben, tudom milyen nehéz, hogy segíts létrehozni egy filmet, ami nem jön létre valami könnyen magától.
Meglepett az elsőfilmes Ned magabiztossága?
Amikor olyan rendezővel hoz össze a sors, aki még nem rendezett, de már írt egy bátor forgatókönyvet, automatikusan azt gondolod, hogy ő is bátor lesz, hiszen nem írta volna meg, ha nem érezné, hogy képes lesz megrendezni. Mindig ez a kulcs: ha a rendező írása izgalmas, tudod, hogy jó kezekben leszel. Volt már jó tapasztalatom olyan rendezőkkel is, akik nem írtak, de ha olyan forgatókönyvből dolgozol, amit maga a rendező írt, akkor tudod, hogy mit és hogyan akar majd csinálni. Ha ír egy érdekes, sodró jelenetet, akkor azt gondolod “Rendben, már tudom, mit akarsz.” Ha olyan jelenetet ír, amiben lélegzetelállító, költői szépség jelenik meg, azt gondolod, “Rendben, ez a fickó szeretné megrendíteni a közönségét.” Épp így éreztem Neddel kapcsolatban is. Nem beszéltünk túl sokat arról, hogyan szeretné megvalósítani a jeleneteket, hiszen már mindent elmondott a forgatókönyvben. Peter Barnes, angol drámaíró azt mondta egyszer. „A történetnek higgy, ne a mesélőnek.” Tulajdonképpen minden, amit tudnom kellett, már benne volt a történetben. Nem kellett megkérdeznem az íróját, hogy mit akar. Egyszerűen bíztam a sztoriban.
A filmben Ciaran Hinds alakítja Conor édesapját. Hogyan sikerült életszerű apa-fiú kapcsolatot varázsolnotok a vászonra?
Ciaran tiszta szexuális vonzerő (nevet). Minden nő megőrült érte! Hihetetlen élmény volt vele dolgozni. Az első öt napban forgattunk együtt, és mindenki nagyon szomorú volt, amikor elment. Mind arra gondoltunk, “Hogy fog ez a film tovább menni Ciaran nélkül?” Ez is bizonyítja, hogy mennyire király volt! A karakterink kapcsolatát illetően sokat beszélgettünk előtte, és próbáltunk is egy kicsit, de azt hiszem, nagy szerepet játszik az is, hogy én első-generációs amerikait játszottam, és mindkettőnknek kelta gyökereink vannak, és mindketten sokat káromkodunk a filmben. Cirian és köztem igazán jó kapcsolat alakult ki!
És milyen volt Bill Haderrel dolgozni, aki a legjobb barátodat és az étteremtulajdonos társadat alakítja?
Jókat szórakoztunk. Nagy rajongója vagyok, és egyébként is tüneményesebb ember. Bár a történetben ott van az édesapám, nincs igazán családom, ezért Bill karaktere olyan, mintha a testvérem lenne. És mivel Billel szuperül kijöttünk, pofonegyszerű volt ezt eljátszani.
Van egyfajta versengés a két karakter között, olyasmi, mint ami a testvérek között szokott kialakulni.
Így igaz. 14 éves koruk óta együtt vannak, szóval elegük van egymásból, mégis imádják egymást. El tudom képzelni, hogy 20 évvel később már csak a szeretet maradna, de időbe telik odáig eljutni.
Mi volt a véleményed a különböző nézőpontokról, miután megnézted az Egy szerelem története filmeket?
Hát, egyértelműven A férfi a jobb film, meg kell hagyni. (nevet) Nem azért, mert abban többször szerepelek, hanem mert az sokkal intenzívebb, humorosabb, dinamikusabb, vizuálisan érdekesebb. De A nő sem marad el sokkal mögötte. Egyébként tényleg nagyon furcsa volt a két filmet egymás után megnézni. Most először történt, hogy egy filmfesztiválon láttam először a filmemet. És ma este újra ez fog történni az Őkkel, egy nagy nemzetközi filmfesztiválon. Most fogom először látni ezt a számomra nagyon fontos munkát, olyan emberekkel együtt, akik majd ítélkeznek felette. Tiszta rémálom. Imádtam A férfit és A nőt, tényleg nagyon imádtam őket, bár sosem láttam őket még összefűzött filmekként. Szóval nagyon izgatott vagyok már miatta!
Premier: november 27. (Vertigo)
