Horányi Juli: Ha valamiben hiszel, nem adhatod fel

2014. november 22. |

Aki figyelemmel kísérte az idei X-Faktor válogatásait, biztosan fel tudja idézni, amikor Horányi Juli először lépett a színpadra, és jelbeszéddel kiegészítve elénekelt egy dalt. Különleges pillanata volt ez a magyar tehetségkutatók történetének. Juli azóta az X-Faktor élő show versenyzői között léphet szombatonkénr az RTL Klub stúdiójának kamerái elé. Az énekesnő második győztes párbaja után mesélt a Marie Claire-nek.

Emlékszel az utolsó szilveszteredre?

Igen, elég bénán sikerült. Az előtte lévő szilveszterkor nagyon jól éreztük magunkat egy alternatívabb szórakozóhelyen, ahova egy házibuliból mentünk át. Megpróbáltuk azt az estét rá egy évre megismételni. Hát, nem jött össze. Már a házibuliban is mindenki furán érezte magát, amikor pedig megérkeztünk a szórakozóhelyre, nagyot csalódtunk. Tömeg volt, rossz zene, elindultunk egy másik helyre, de már kevésbé lelkesen. Kicsit táncoltunk, de aztán haza is mentünk, elég szerencsétlen este volt, amolyan antiszilveszter.

Ki gondolta volna akkor, hogy milyen események várnak majd rád idén…

Ha nekem valaki akkor azt mondja, hogy következő novemberben az X-Faktor élő showjában fogok énekelni, azt biztosan hülyének nézem. El nem tudtam volna képzelni. Ilyenkor mindig rájövök, hogy az élet annyi meglepő fordulatot tartogat. Hiába vannak az embernek céljai, azok csak kis pontok, amik felé halad, de hogy az út hogyan alakul, teljesen kiszámíthatatlan. Vannak események, váratlan fordulatok, amikkel egyáltalán nem számolsz, hiába tervezel el valamit.

Jelmeztervezőként ismerik a neved a színházi szakmában, a Mius nevű formációtoknak pedig stabil rajongótábora van. Miért kellett ez a verseny?

Amikor bementem a válogatóra, Alföldi Róbert azt mondta, bátor dolog, hogy eljöttem. Én is merész húzásnak hiszem, de ilyen vagyok. Keresem a kihívásokat. Soha nem tudtam úgy élni, hogy elevickélek nyugisan, valahogy mindig igényem van rá, hogy belemenjek olyan helyzetekbe, amiktől félek. Ezek a helyzetek építenek a leginkább.

Egy interjúban azt mondtad, úgy érzed, az egyetemre lettél iskolaérett.

Ez pontosan így van.

Akkor az X-Faktor most számodra a „gimnáziumi időszak” és a kamaszkor? Már ha az egyetemet tekintjük az általános iskolának.

(nevet) Kvázi igen. Úgy érzem, most van az az időszakom, amikor ki merek próbálni olyan dolgokat, amiktől eddig esetleg ódzkodtam. Most sok mindenen nem gondolkodom, csak úgy belemegyek. Ez igazából tényleg a kamaszkorra jellemző. A tényleges kamaszkoromban egyébként nagyon kis görcsös, visszafogott valaki voltam, egyáltalán nem voltam merész, kalandvágyó. Ez most kezd bennem kibontakozni, szeretném magamat is jobban felfedezni. Szeretném tágítani a határaimat, és kipróbálni, hogy ebben a helyzetben mire vagyok képes.

Little G Weevil, a mentorod úgy működik, mint egy tanár, vagy sokkal inkább barát és partner?

Az utóbbiak. Nekem nagyon jól esik, hogy egyenrangú félként kezel, és nem úgy viszonyul hozzám, mintha az apukám lenne, hanem kollegaként tekint rám. Ugyanakkor az a tapasztalat, ami mögötte már ott van, segít nekem, hogy mentoromként tekinthessek rá. Támogat és hisz bennem. Minden egyes szombatra úgy készülünk, hogy a legjobbat tudjam kihozni magamból. Mindig elmondja, hogy akármi is lesz az adás végén, ő engem nagyon jó énekesnek, tehetségnek tart, és örül annak, hogy megismert.

Még több figyelem irányul most rád, hogy egyedül maradtál a kategóriádban?

Igen, most már én vagyok az egyetlen versenyzője, és ő is mindent megpróbál megtenni, hogy minél tovább maradhassak.

Számodra ez teher?

Nem. Úgy jöttem ide, ha már itt vagyok, és megkaptam a lehetőséget, hogy az élő showban bizonyíthassak hétről hétre, akkor kutya kötelességem helytállni. Nem engedhetem meg magamnak, hogy bármin elkeseredjek. Akárhogy is nézem, nekem ez egy iszonyú nagy ajándék. Azoknak, akik nekem szurkolnak, vagy rám szavaznak, nem okozhatok csalódást azzal, hogy feladom, vagy összetörök, még akkor sem, ha már kétszer párbajoztam és kiestek a csapattársaim. Azért vagyok itt, mert hiszek a zenében, és abban, hogy ezen keresztül adhatok az embereknek. Minél több akadály kerül elém, annál kitartóbbnak kell lennem. Mindig is küzdő alkat voltam, ezt hozom a családomból, nálunk mindenkire ez jellemző. Azt láttam magam körül, hogy a legelveszettebb helyzetből is talpra lehet állni, a szüleim is ezt a példát mutatták. Ha valamiben hiszel, akkor sem adhatod fel, ha minden jel azt mutatja, vége. A műsorba is így jutottam el, nem adtam fel azt az álmomat, hogy énekelni szeretnék.

A fáradtságot hogyan lehet legyőzni?

Sehogy. (nevet) Aludni kellene. Egyébként próbálok nem foglalkozni vele. Az, hogy mennyit tudsz fizikailag teljesíteni, attól is függ, mennyire vagy mentálisan topon. Éltem már át olyan időszakot egy-egy színházi próbafolyamat alatt, amikor a testem már teljesen feladta, de tudtam, hogy muszáj csinálnom. Ameddig ez a hozzáállás tartható, addig akármilyen fáradt is vagyok, de kitartok. Ez nem lehet akadály.

Ennek a gondolatnak a tisztasága, letisztultsága jellemző a jelmezterveidre is, és az X-Faktorban való létezésedre is. Emiatt soha nem ért bántás?

Dehogynem. Ez az egyik nagy misszióm a műsoron belül is. Kitartónak kell lennem, mert ahhoz mindig idő kell, hogy az emberek megértsenek, hogy lássák, mit is akarok igazából. Általános iskolában és gimiben sok olyan sérelem ért, ami komolyan megtépázta az önbizalmam. Sok munkám van abban, hogy el tudjam hinni, attól, hogy ilyen vagyok, még van helyem a világban. Nekem is vannak céljaim, és jogom hozzá, hogy ezekért küzdjek. Ez minden embernek szíve-joga. Senki nem veheti el tőled a hited.

Az utóbbi hetekben soha nem gondolkodtál el azon, hogy kell-e ez neked igazából?

A legutóbbi párbaj ilyen volt. Másodszor zárult úgy szombat este, hogy egy csapattársammal kellett párbajoznom. Kicsit úgy érzem, mintha a korom és az, amit képviselek, a hátrányomra lenne. Hiába nyert három szériát 25 év feletti, idén mintha minden más lenne, és ez nekünk talán nem kedvez. De aztán elhessegettem a gondolatot. Nem lehet úgy kiállni a színpadra, hogy közben azon gondolkodom, hogy kellek-e én ide. Úgy kell énekelnem, hogy én tudjam, miért vagyok itt. Sokan írtak nekem olyan levelet, amiben elmondták, azért néznek idén X-Faktort, mert valami olyat képviselek, ami új nekik egy ilyen tehetségkutatóban. Ezek a levelek abban erősítenek meg, hogy nekem is itt a helyem, mert szeretnek, és várják az adásokat, kíváncsiak, mit fogok énekelni. Nekem most egyedül erre szabad összpontosítanom, és arra, hogy mi is a célom. Megteszem a tőlem telhető a maximumot, és majd meglátjuk, hogy alakul.

Miben változtál szilveszter óta? Miben más a mostani Juli?

Szerintem ugyanaz az ember vagyok, mint aki akkor voltam, amikor ide jöttem. Az biztos, hogy érettebb lettem, eltelt egy év, rengeteg dolog történt, főleg az utóbbi pár hónapban. De legbelül szerintem ugyan az a Juli vagyok, aki egy éve voltam.

Fotó: Kirschner Anna
Smink: Paksi Éva

Szólj hozzá te is!

Még több Kultúra

Mintha meglesnénk Adyt és Lédát a párizsi lakásukban bárnai péter

Mintha meglesnénk Adyt és Lédát a párizsi lakásukban