Marlene Monteiro Freitas Paradicsom – magángyűjtemény című produkciójában négy pasi rázza a fenekét a színpadon és változik át szürrealista kutyává, pálcikaemberré, bikaviadal főhősévé, fehérre meszelt arcú rockénekessé. A torreádor egy elszánt tekintetű, de bolond nő, a felharsanó dal a Psycho Killer. Ezt a világot vagy Bosch álmodta meg, vagy Buñuel, de még az is lehet, hogy David Lynch…
Marlene Monteiro Freitas a Zöld-foki szigeteken született, tanult a brüsszeli P.A.R.T.S.-ban, Amerikában és Lisszabonban, majd egy olyan szociális projektbe kezdett egy lisszaboni bevándorló negyed közösségével, amelynek a mottója, hogy „nem táncórákat veszünk, hanem próbálunk”. Olyan kiváló koreográfusokkal dolgozott együtt, mint Emmanuelle Huynn, Loic Touzé, Tânia Carvalho vagy Boris Charmatz. Munkáját a nyitottság, az erkölcstelenség és az erőteljesség fémjelzi.
Mostani produkciója őrületesen groteszk latin-amerikai pokoljárás – és nem mellesleg minőségi táncelőadás. A latinos vehemenciával átitatott előadás nemcsak szürrealista, de abszurd is. A táncosok elegánsan grimaszolnak, alakulnak át fenevaddá – minimális kellék- és jelmez-használattal –az egzotikus Paradicsomban. A torreádornak öltözött vaslady, akit pavlovi kutyaként követnek a táncosai, nem más, mint maga Freitas.
December 12-én és 13-án látható a Trafóban.
