Mi már láttuk: A mindenség elmélete

2015. január 22. |

Hogyan esett szerelembe korunk legismertebb tudósa, és hogyan birkózott meg feleségével együtt a halálos betegséggel, amely a tudóst tolószékbe kényszerítette? Egy film a szerelemről, némi elméleti fizikával.

Valószínűleg nem vagyok egyedül, amikor azt mondom, hogy nagyon vártam ezt a filmet. Több okból is. Egyrészt azért, mert Stephen Hawking korunk egyik zsenije: elméleti fizikus, aki nem kizárólag a tudományos munkásságáról híres – és nem is csak arról, hogy egy különleges digitális tolószékhez van kötve –, hanem arról is, hogy több könyvét kimondottan laikusoknak szánta. A másik ok pedig a Hawkingot megformáló színész, Eddie Redmayne, aki már az Egy hét Marilynnel című filmben is emlékezetes alakítást nyújtott: ő volt a fiatal srác, aki megkapó ártatlansággal és finomsággal hódította meg a dívát.

A film nem csak hogy nem okozott csalódást, de érkezett egy bónusz is, a Hawking feleségét alakító Felicity Jones, aki legalább annyira főszereplője ennek a filmnek, mint Eddie Redmayne. Nagyon is megérdemelte az Oscar-jelölést, megérdemelné a díjat is, amelynek a filmkritikusok szerint idén inkább Julianne Moore a várományosa.

Az angol fizikus alig múlt húszéves, amikor egy nagyon ritka betegséget – amiotrófiás laterálszklerózist – diagnosztizáltak nála. Már korábban is előfordult, hogy esetlenül mozgott, de ennek nem tulajdonított nagyobb jelentőséget. A betegség előrehaladtával viszont egyre nehezebbé válik a mozgáskoordináció, a végtagok görcsbe húzódnak, majd lebénulnak, végül pedig bekövetkezik a légzőizmok bénulása is. Hawkingnak nagyon rosszak voltak az életkilátásai (szinte csodaként tartják számon, hogy jelenleg is él, már elmúlt 70 éves).

Kevéssel a diagnózis megállapítása előtt ismerkedett meg későbbi feleségével, Jane Wilde-dal. A film középpontjában kettejük szerelme áll, a felemelő pillanatoktól a keserűbbekig. A kapcsolat motorja pedig a fiatal nő, aki – ahogy el is hangzik a filmben – gyengének tűnik, de valójában nagyon is sokat bír. Nem hátrál meg a halálos diagnózis hallatán, sőt, gyorsan esküvőt tartanak és hamarosan meg is születik az első gyerekük (később még két gyerekük lesz). A nő a totális önfeláldozás minden fázisán végigmegy, ez az út egyszerre meghatóan szép, de közben mégis sejthető, hogy örökké nem tarthat.

Ha valamit talán hiányolhatunk a filmből az az, hogy Hawking tudományos munkásságát csak felszínesen érinti, arra ne számítsunk, hogy sokkal közelebb kerülünk annak a kérdésnek a megválaszolásáig, hogy mitől akkora tudós Hawking. Ez a film a szerelemről szól, és nem az elméleti fizikáról.

Bemutató: január 22. (UIP-Duna Film)

Szólj hozzá te is!

Kapcsolódó cikkek

Még több Kultúra