Meg lehet-e tanulni szerinted felnőtt korban írni? Vagy a tehetség a legfontosabb?
Mikszáth egyik szereplője mondja, hogy ha az ember szorgosan gyakorol, meg tud tanulni egeret fogni, de soha nem lesz olyan ügyes, mint a született macskák. A tehetség, ez esetben az íráskészség tehát itt is fontos. Ugyanakkor minden szakmának megvannak a maga fogásai, és ezek tanulhatók.
Te mikor jöttél rá arra, hogy tudsz írni?
Elég korán. Már gimnazistaként is megírtam a padszomszédom magyar fogalmazásait, ő pedig cserébe megengedte, hogy lelessem róla a fizikapéldák megoldását. Nem is dolgoztam soha más szakmában, csak újságíróként, viszont az első könyvem megszületéséhez kellett a kollégáim noszogatása. Azóta már megy noszogatás nélkül is.
Fejlesztetted-e valaha az íráskészségedet?
Tudatosan nem, tehát nem rendeltem halomszám az internetről kreatív írás tankönyveket. Ha valaki sokat olvas, automatikusan beleivódik, mit hogyan lehet és érdemes megoldani szakmailag. Azt szokták mondani, az ember olyan könyveket írjon, amilyeneket ő is szívesen elolvasna, és ez az én esetemben is igaz. Ha jó a könyv, amit olvasok, akkor elvisz a történet, és csak utólag fordul elő, hogy végiggondolom, mi miért működött benne.
Mely íróktól tanultál stílust?
Nem annyira stílust, mint inkább történetszerkesztést. Az én könyveiben is általában több idősíkon bonyolódik a cselekmény, és ezt nem könnyű zökkenőmentesen megoldani, szeretem figyelni, mások hogyan csinálják. Nagy kedvencem az ausztál Kate Morton, az ő regényei magyarul is megjelentek. Egyébként úgy általában minden írói eszköz akkor működik igazán jól, ha az olvasó számára láthatatlan.
Az újságírás és egy regény megírása között nyilván van különbség. El tudod-e felejteni a regényírás közben azt, hogy te eredetileg újságíró vagy?
Nem, és nem is akarom. Borzasztó hasznos, hogy újságíró vagyok, nemcsak a munkám során szerzett élményeim miatt, hanem mert rengeteg eszközt át tudok vinni a regényírásba. Például azt, hogy vegyítsem a valóságot a fikcióval: az általam kitalált alakokat valóban létező helyszínekre, történelmi események közé viszem, igazi festményeknek, zenéknek adok szerepet az életükben, és ettől az egész történet sokkal élőbb és hihetőbb lesz. A regényben kulcsfontosságú a hitelesség, és ezt többek között azzal is megteremtem, hogy ha egy területen nem ismerem ki magam, akkor szakértőktől kérek tanácsot: művészettörténésztől, restaurátortól, muzeológustól, orvostól, vagy legutóbb klasszikus zenei menedzsertől. Ugyanúgy, ahogyan ezt újságíróként is tenném. Ennek a hitelességnek a következménye az is, hogy az olvasók azt hiszik, a saját történeteimet írom meg, az én dédapám volt festő Münchenben, az én pasim a BMW-s német ügyvéd, Johannes. A legújabb, április végén megjelenő regényem (Holdfény szonáta) miatt pedig bizonyára azt fogják gondolni, én vagyok halálosan szerelmes a jóképű osztrák zongoraművészbe, Alexander Thiemannba. De ez nem baj, ez a játék része. Ezen kívül a szerkesztői adottságaimnak is nagy hasznát veszem regényírás közben. Tudok úgy dolgozni, hogy az időrendet felrúgva írok meg egy-egy jelenetet, attól függően, melyikhez van épp kedvem, mert átlátom a saját szövegemet, és tudom, az adott jelenet hová fog majd beilleszkedni a könyv szerkezetébe.
A mai világban, amikor tőmondatokban kommunikálunk egymással emailen, vagy a Facebookon, van-e értelme annak, hogy valaki meg szeretne tanulni írni?
Ha ő úgy érzi, hogy neki ez fontos, akkor persze! Attól még, hogy létezik a kommunikációnak ez a nagyon funkcionális, minél gyorsabb módja, sok ember azért hálistennek még nem szokott le a könyvolvasásról, és arról sem, hogy egy sms-nél bonyolultabb formába öntse a gondolatait. Szerintem írni mőódosult tudatállapot, elvisz egy olyan párhuzamos valóságba, ahol szabadon kibontakozhatnak a személyiségünknek a hétköznapokban nem használatos vonásai.
Kiknek ajánljátok ezt a tanfolyamot?
Bárkinek, aki szeretné fejleszteni azt a képességét, hogy írásban fejezze ki a gondolatait. A kurzuson alapvetően a fikciós prózára koncentrálunk, de bizonyos dolgok, például szerkesztési módszerek ugyanúgy működnek a non-fiction szövegekben is.
Milyen tapasztalataitok vannak a tavalyi évről?
Nagyon élveztem, hogy a legkülönfélébb személyiségű hallgatók jöttek össze, és a stílusuk is egészen eltérő volt. Mikor például azt a feladatot kapták, hogy mutassák be egy általuk elképzelt regény kitalált főszereplőjét, olyan izgalmas karakterek gyűltek össze, egészen kedvet kaptam a még nem is létező regények elolvasásához.
Mi a véleményed a blogról, mint verbális önkifejező eszközről? A blogírás lehet-e irodalom?
A blog arra mindenképpen jó, hogy ha valakiben munkál az írásvágy, akkor kiélhesse ezt a szenvedélyét, méghozzá közönség előtt. Ezen kívül az írás is olyan, mint bármilyen más készség: folyamatosan gyakorolni kell, hogy csiszolódjon, és a blog erre is lehetőséget kínál.
A minimum 10, de maximum 15 fős kurzusra önéletrajzzal és motivációs levéllel jelentkezhetsz a CMA@centralmediacsoport.hu mail címen március 30-a éjfélig.
A tanfolyam munka és baba mellett is beütemezhető: április 11-től kezdődik és június 6-án ér véget, az órák minden szombaton 10-től 14:30-ig tartanak. A kurzus tematikájáról és a jelentkezés feltételeiről további infó ITT.
