Úgy tudom, a terrorizmus iránti érdeklődése egy nagyon személyes élményből fakad. Mesélne erről egy kicsit?
Igen, ez így van. Úgy történt, hogy egy nap kiderült: az egyik gyerekkori barátnőm a Vörös Brigádok (olaszországi szélsőbaloldali terroristacsoport – a szerk.) egyik vezetője lett. Aznap értesültem erről az egészről, amikor letartóztatták. Borzasztóan sokkolt a dolog. Rögtön azon kezdtem el gondolkodni, hogy miért nem beszélt velem erről soha, illetve, hogy miért nem próbált meg beszervezni, hiszen akkoriban először a családtagokat és közeli ismerősöket környékezték meg. Újra felvettem vele a kapcsolatot, amíg börtönben volt, majd mikor 1992-ben a Vörös Brigádok bejelentették a fegyveres harcok beszüntetését, a tagok listát készíthettek azoknak a neveivel, akikkel hajlandók beszélni az eseményekről. Ő pedig megemlített engem is ezen a listán. Akkor rengeteget megtudtam a terrorizmusról, itt kezdődött az egész.
Mit gondol, mik a legnagyobb hibák, amelyeket a Nyugat elkövet az Iszlám Állammal szemben?
Azt gondolom, a Nyugat legtöbbször sajnos éppen azt a képet erősíti az Iszlám Államról, amelyet ők maguk szeretnének kialakítani. Azt akarják, hogy azt gondoljuk, vérengző, barbár emberekről van szó, terroristákról. De nem egyszerű terroristákról, hanem a létező legkegyetlenebb fajtáról. Ezért vannak a lefejezések és más brutális cselekedetek, amelyek persze mind módszeresen ki vannak tervelve, azért, hogy megfélemlítsenek minket. Hiszen mindig is ez volt a terrorizmus elsődleges célja: a rettegés. Ha valaki terrorizál valaki mást, akkor a megfélemlített személy azt fogja gondolni, hogy az illető sokkal erősebb nála. Azt hiszem, a Nyugat azzal követi el a legnagyobb hibát, hogy nem dekonstruálja ezt a propagandát, hanem épp ellenkezőleg: erősíti azt. De persze a Nyugat számára már évezredek óta fenyegetést jelentenek a keleti területek, gondoljunk csak a Római Birodalom bukására.
Emlékszem, nagy vita volt például a lefejezést bemutató videók kapcsán a médiában, hogy szabad-e megmutatni a felvételt.
A közösségi médiának köszönhetően az ilyesmi úgyis mindenkihez eljut, aki látni akarja. Hiába dönt úgy a média, hogy nem mutatja meg, a nap végére úgyis tele lesz vele az internet. A média már nem ugyanaz, mint régen, nincs felette irányított, központi kontroll. És ezt a terroristák is nagyon jól tudják: használják a modern eszközöket, és tudják, hogyan fordítsák a saját javukra a közösségi médiát. Szerintem azt is nagyon jól átlátják, hogy mennyire gyenge, mennyire kevéssé finanszírozott a nyugati média. Ha megnézzük, a nyugati média folyamatosan csak a tragédiákat, a szenvedő gyerekeket emeli ki… A háború ilyen, mindig is ilyen volt. Nem ezzel kéne foglalkozni a médiában. Ez az egész összeköthető a modern voyeurizmussal, azzal, hogy szeretünk szörnyülködni a Kelet barbár cselekedetein. Holott, ha belegondolunk, mi itt, az európai kultúrában egy komplett ipart építettünk ki a tömegmészárlásra a második világháború alatt, amelyben orvosok, értelmiségiek is részt vettek. Azt hiszem, ez talán még barbárabb dolog.
A könyvében azt írja, az Iszlám Állam elsődleges célja, hogy újra felállítsák a kalifátust, egy modernebb formában. Mit jelentene ez a gyakorlatban?
Azt hiszem, az elsődleges céljuk egy olyan állam kiépítése, amely valamilyen szinten konszenzuson alapul. Ezért dolgoznak annyit a szociális médiában, utakat építenek, gyógyszerekkel látják el a gyerekeket. Egy nacionalista elveken alapuló modellt terveznek, miközben, azt gondolom, maguk sem tudják pontosan, hogyan is nézne ki mindez a gyakorlatban. A Közel-Keleten mindenhol frontvonalak húzódnak, de nem gondolom például, hogy az uralmuk alá akarnák hajtani Európát. Miért is tennék? Nincs szükségük itteni forrásokra, nincs szükségük a konfliktusra.
Mit gondol, miért van ennyi támogatójuk, különösen a fiatalok körében?
Ez természetes, hiszen a fiatalok bizonytalanok, és nincsenek túl jó kilátásaik. Megrekedtek a kultúrák között, hiába is akarnának a Nyugathoz tartozni, nem tudnak integrálódni. Elhagyatottnak, becsapottnak érzik magukat, és ilyenkor odalép hozzájuk az Iszlám Állam azzal, hogy nekik szükségük van rájuk. Hazafias eszmékre hivatkoznak, és azt ajánlják, hogy a fiatalok, a nélkülözők, azok, akik értéktelennek érzik az életüket, mind hősként vehetnek részt egy új, „megérdemelt” állam kialakításában. Mi mást tehetnének? Nincsenek munkahelyek, nincsenek szép kilátásaik… A nőknek különösen nehéz, azt hiszem. Ezért is akarnak sokan már 16-17 évesen hozzámenni ezekhez a brutális katonákhoz. Az ételek és a főzés talán unalmas dolgoknak tűnnek, de ezeknek a lányoknak nincs más választásuk. A gáztűzhely jelenti számukra az egyetlen horizontot.
Hogyan végezte a kutatást a könyvéhez?
Korábban már foglalkoztam a témával, akkor az Al-Zarkávi vezette iraki terrormozgalmakról írtam, szóval volt már némi háttérinformációm. De sikerült kapcsolatot létesítenem néhány megbízható forrással, sajnos ma már közülük sokan halottak… Hogy őszinte legyek, rengeteg hozzáférhető információ van, a nehézség inkább az, hogy az ember megszűrje, mi az, ami igaz, és mi nem…
Soha nem aggódott a személyes biztonsága miatt?
Igazság szerint most először történik ez meg velem. Korábban soha nem féltem, de most a budapesti előadásomhoz külön kértem, hogy legyenek biztonsági őrök. Most azt érzem, olyan globális méreteket öltött ez a fajta terrorizmus, hogy bárki lehet annyira őrült, hogy betoppanjon egy budapesti előadásra és merényletet kövessen el. Csak azért, mert valaki az Iszlám Államról beszél. Szóval igen, életemben először veszélyben érzem magam.
Fotó: Marjai János
