Tizenkilenc éves voltál, amikor megjelent az első albumod. Mi a legfontosabb, amit azóta megtanultál a szakmáról?
Ez egy elég összetett kérdés, és elég hosszan tudnék arról beszélni, mennyi tapasztalattal is jár mindez. Lassan már hét éve vagyok a szakmában, de a legfontosabb, – amiért hihetetlenül hálás vagyok -, hogy elképesztően tudatossá tett. Nem csak a színpadon, a hétköznapokban is.
Sok és sokféle emberrel dolgozol együtt a zenei világban. Csapatjátékos vagy?
Egyértelműen igen, de természetesen ez sem ennyire egyszerű. Mindig vannak holtpontok, de ezeket muszáj átlépni, mert ami utána következik, az minden szempontból fantasztikus érzés.
De azért így is a saját utad járod, nem?
Végül is a produkció neve megegyezik a saját nevemmel, ez nem egy felvett művésznév, hanem valóban én vagyok. Viszont szükségem van azokra a véleményekre, segítő kezekre, amik körülvesznek, legyen az a fodrászom, vagy a zeneszerzőtársam, a hangosítóm koncentráltsága, a barátságuk. Ezek azok, amik előrevisznek szakmailag és emberileg egyaránt.
Úgy tudom, POP-Art live koncerted több szempontból is különleges lesz: vendégzenészek és még gyerekkórus is közreműködik majd.
Igyekeztünk egy nagyon különleges koncertet megálmodni, amilyet még sosem láthatott tőlem a közönség. Nem feltétlenül jellemezném, illetve mennék bele részleteibe, de amit érdemes tudni, hogy egy 30 fős gyerekkórus, vonósnégyes, 2 dob és nagybőgő is csapódik a zenekaromhoz, és akkor a látványról, ami Pater Sparrow látványtervező/filmrendező viziója még nem is beszéltem!
Ha már szóba került a különleges látványvilág: fontos számodra a pazar „körítés”?
Divattervezőnek tanultam az érettségi után, illetve dolgoztam stylist asszisztensként is, természetesen párhuzamosan volt mellette mindig a zene, aztán egyszer csak döntenem kellett, hogy melyikre összpontosítok jobban. Eldőlt, viszont a vizualitás a mai napig meghatározó eleme a pályámnak. Szóval igen, nagyon fontos a körítés.
A pop-art a popkultúra világából merítkezik, de erősen ki is figurázza azt. Átültettél valamit ebből az attitűdből a dalaidba?
Nem csupán a dalaimban, hanem a látványvilágban is elég erősen megmutatkozik ez a jellemvonás, de tovább már nem merem mesélni, hiszen azzal lelőném az este legnagyobb poénjait. Akit kíváncsivá tettem, inkább látogasson el június 8-án a Művészetek Palotájába!
Régebben underground énekesnőnek tartottak, aztán szerepeltél tehetségkutatóban is. Nehéz megtalálni az egyensúlyt az egyediség, a saját éned kiteljesedése és a népszerűség között?
Az az igazság, hogy sosem értettem ezeket a bélyegeket. Én mindig megpróbáltam önmagam maradni, bármilyen szituációkat dobott az élet. Ezt pedig sosem valamiféle egensúlyozásként élem meg, hanem fejlődésként, ami meg ugye teljesen mást jelent.
Mennyire fontos neked a népszerűség? Számolod például, hogy a Youtube-on hányan kattintanak a dalokra?
Fontos a népszerűség, de nem a legfontosabb. Törekszem arra és nem titkolt célom is, hogy egyre többen kedveljék azt, amit csinálok.
Divattervezőként végeztél, ennek mennyire veszed hasznát manapság? Van időd ezzel is foglalkozni?
Időm nincs rá, viszont a stylistom éppen szülési szabadságon van, így már egy ideje én állítom össze a fellépő szettjeimet!
Egyébként milyen zenéket hallgatsz mostanában?
Sajnos vagy nem, egyáltalán nincs konkrét műfaj amit hallgatok, én tényleg a mindenevő zenefogyasztó fogalmának tökéletes példája vagyok. A napom 80 százaléka zenehallgatással telik. Zenéből bármikor, bármennyit és bármit!
Fotó: Hencz Péter
