John Elder Robison – Nézz a szemembe, fiam!
Az első mondat: „Aki szándékosan, előre megfontolt szándékkal, jogtalanul robbanóanyaggal vagy más robbanószerrel vagyontárgyban kárt, vagy személyi sérülést okoz, állami börtönben letöltedő húsz évig terjedő börtönbüntetéssel sújtandó.”
A történet: A könyv írója, odaadó apukaként mesél az életéről és a gyermekével való kapcsolatáról. Az apa Asperger-szindrómája miatt különleges nézőpontból látja a világot. Az apaság kihívásaival sajátos logikával, kalandos mesékkel, tréfákkal és játékos rejtvények segítségével küzd meg. Varázslatos gyermekkort teremt a fiának, ösztönösen helyesen oldja a gátlásait, számtalan izgalmas dologra megtanítja és azon igyekszik, hogy a lehető legjobb apuka legyen. Szép lassan aztán fény derül a fiú tanulási és viselkedési problémáira is, ami érthetetlen módon kiemelkedő intelligenciával párosul. Az apa érzékeli a gondokat, de a késői diagnózis a fia Asperger-szindrómájáról, és az iskolai támogatás hiánya nehéz helyzeteket teremtenek számukra. Amikor aztán a fiú zseniális vegyésszé képzi magát 17 éves korára, és a hatóságok az ártalmatlan robbantási kísérletei miatt az egész családot meghurcolják, komolyra fordulnak a dolgok..
Az erőssége: Új szemszögből ismerhetjük meg az aspergeresek világát. A főszereplőkre sem, mint pusztán egy kórképre tekintünk, sokkal inkább különleges, értékes embereknek látjuk őket, akik egy kicsit eltérnek az átlagtól: nem jobbak, nem rosszabbak, csak másik szemüvegen keresztül látják a világot. A tárgyilagos történetmesélés megengedi, hogy közvetlen közelről figyelhessük meg a szereplők érzéseit és észlelhessük azt a megható őszinteséget, amit sokszor a semleges és különcködőnek tűnő reakciók takarnak. Megértjük, hogy miért olyan fontosak számukra a tárgyak és a szokások, vagy hogy miért olyan nehéz betartani a szabályokat. A könyv nem akar érzelgős lenni, mégis meghatódunk és a főhősökkel együtt félünk,örülünk. Az apa, egyes szám első személyben minden mesterkéltség nélkül számol be az élményeiről, így a regény végére úgy érezhetjük, mintha egy kedves jó barátunk sztorijait olvasnánk. Mindvégig szívből drukkolunk azért, hogy az erőfeszítéseiért ő és a családja elnyerjék méltó jutalmukat: az elfogadást és a megértést.
Az íróról: John Elder Robison kisgyerekkora óta tudta, hogy más, mint a többiek, de csak negyvenéves korában, az Asperger-szindróma diagnózisa után kapta meg a választ az őt gyötrő kérdésekre és problémákra. Első könyvében, amely Nézz a szemembe címmel jelent meg, saját élettörténetét dolgozta fel, míg a Be Different című írásában gyakorlati tanácsokkal szolgál az Aspergerrel élőknek. Napi munkája (régi autókat épít újra) mellett rendszeresen tart előadásokat autizmusról és neurológiai rendellenességekről.
Hol, mikor olvasd: A könnyed, gördülékeny stílusú regényt bátran elővehetjük egy kávézóban, vagy este lefekvés előtt. Lehet, hogy nem egy szuszra olvassuk majd el, de ez nem is baj, mert az egyszerű életmeséből rengeteg dologra rájöhetünk magunkkal és a meg nem értett régi barátokkal, osztálytársakkal kapcsolatban. Ha félre is tesszük, garantáltan eszünke jut majd, hogy elővegyük pár nappal később.
Kossuth Kiadó, 3200 Ft
