Hogyan aposztrofálod magad legszívesebben?
Szimultán Hömpölygőnek vagy Mese-kertésznek.
Hogyan viszonyulsz ehhez a Mesekertész-léthez és a tehetségedhez?
Amikor az embernek a saját tehetségéről kell nyilatkoznia, az egyik kicsit kényes téma, mert sem szerénykedni, sem büszkélkedni nem szabad. Úgy beszélnék Boriról, mint egy külső megfigyelő: „Sokfajta alkotói képesség lobog benne, ami érzékeny pszichológiai figyelemmel, hullámzó szorgalommal, a mai erkölcsi viszonyokhoz képest tiszta lelkülettel, rendkívüli humorral és gazdag intuitív varázserővel párosul. Örök kétkedő, ezért önbizalma, lelki békéje hamar kibillenthető, de folyamatos alkotókedve elegendő vitalitást pumpál bele, hogy megújuló energiákkal átlendüljön az akadályokon.”
Festesz is. Honnan jön az inspiráció a képeidhez?
A képek rokoni szálakkal kötődnek a dalszövegeimhez, ezért egy kicsit mindig epikusak, festmény-meséknek nevezem őket. Vibráló illusztrációk, megelevenítik a dalok szereplőit, és elrepítenek ahhoz a közeghez, hangulathoz, amit a zenénk is közvetít. Vannak képek, amik mint egy animációs film egy-egy kockái működnek, de állóképként is izegnek-mozognak a részletek.
Merész a színhasználatod – valahogy olyan érzést kelt, mintha egy másik világba lépnénk: egy vidám, boldog térbe.
A rajzolás, a festés mindig az önfeledség állapotát idézi elő. A legegészségesebb tudatmódosító. Józanul lehet elrugaszkodni a valóságtól, és belecsobbani egy tetszőleges, saját univerzumba. Imádom a színeket, nekem az a természetes, hogy állandóan szerepeltessem az összes tubust, ami a birtokomban van. Egy igazi szín-társulat! Egyszer valaki felkiáltott a kiállításomon: „Na végre!”, gondolom azért, mert a hivalos képzőművészetben nem igazán vállalható be egy ilyen fajta folklórisztikus színorgia, életenergiát közvetítő agyas-mesés kép-kavalkád.
Ott van benned a gyerek, aki sosem akar felnőni…
A gyerekkornak és a felnőtt létnek is megvannak az előnyös és a hátrányos hozadékai, állapotai. Próbálok ezekből mixelni magamnak egy ideális kondíciót. Engem is utolérnek a felnőttséggel járó testi-lelki borzasztóságok: panaszkodási hajlam erősödése, zsörtölődés, aggódalmaskodás. Ezekre mind van gyógyír a gyermeki energetikában: játékosság, önfeledség, nyitottság, őszinteség, virgoncság. Imádok gyerekekkel beszélgetni, velük sosem kell meta-nyelven udvariaskodni. Van egy felnőtt-mondat, ami nagyon sokat hallok és sosem értem miért mondogatják: „Honnan van ennek a gyereknek ennyi energiája?”, és ezt általában rosszalló fejcsóválgatással mondja egy elrozsdálódott egyszervolt gyerek. Ha gyerekekkel játszom, újra feltölt ez a végtelen életerő!
Ezt a végtelen életerőt és önfeledséget érezni a Sárkányjárgány című dalotokban is. Mióta meghallgattam, folyton a fülemben cseng – vidám és könnyed, kedvem támad újra gyermeknek lenni. Milyen érzés gyermekeknek koncertet adni?
Azt hiszem, ez a kedvenc műfajom. Egyszerre lehetek a mesélő szerepében és együtt bulizhatok a gyerekekkel és a szülőkkel is. A dalokat úgy készítettük, hogy a felnőttek szívéhez, lábához is elérjen. Jó látni, hogyan oldódnak fel a szülők, nagyszülők is – éneklik a szövegeket, táncolnak családilag.
Ehhez képest milyen érzés felnőtt közönségnek énekelni?
Jelenleg Kistotál néven játsszuk a korábbi és az újabb dalokat, az előző Specko Jedno nevet mára teljesen levedlettük. Pont a gyerek-zenélés felerősödése miatt nem maradt sok kapacitásom a felnőtt műsorra. Évente csak pár extra koncertet szeretnék csinálni, irodalmi közegbe helyezve. Nemrég Háy Jánossal közösen készítettünk egy estet. Nagyon jól kiegészítettték egymást a felolvasások és zenék. Az igazi bulizós klub-koncertezéstől már visszavonultam, de ezeket a komplex, egyszerre okos és szórakoztató felnőtt esteket nagyon jó megszerkeszteni és bennük átlényegülni.
Milyen érzés minden nap a szenvedélyeidnek élni? El tudnád képzelni máshogyan a mindennapjaid? Egy irodában, monitor előtt például?
Én egy olyan bolygóról jöttem, ahol nicsenek irodák. Nem igazán próbálnám ki. A monitort sajnos nem tudom megúszni, mert a zenekarozáshoz kijár egy kis virtuális szervezés, honlapozás, Facebook-jelenlét.
Mi a következő lépés, milyen új projektben láthatunk legközelebb?
Nyár elején elkezdtük az új gyereklemezünket felvenni. Az egyik balatonos számunkat, a „Laton Laton Balaton”-t már be is dobtuk a köztudatba. Nemsokára kész a klip is, amit együtt vágtam Pajor Kristóffal, akivel szinte rendszeresen együtt dolgozunk ezeken a zenekari kisfilmeken. Eredetileg is ez volt az alapszakmám, az „Iparon ” végeztem videó szakon. Mindig nagyon élvezem a vágást, a rendezést, a hangutómunkát. Nagyon várom már a lemezelést is, mert a stúdiózásban is jól lehet lubickolni. Ez az új album egy további nyitás a korosztályok és a rétegek felé, nem csak az ovis réteghez szól, hanem a sulisoknak, a korai kamaszoknak és persze mindenkinek. Szeretnék csinálni havonta egy kreatív játszóházat, ahol a dalokhoz kapcsolódan készítenénk a gyerekekkel bábokat, díszleteket és együtt színházaznánk és zenélnénk velük. Gyerekkoromban sok ilyen színjátszós együttlétben volt részem, szeretném ezt az élményt újraéleszteni és tovább adni mostani gyerkőcöknek.
