Milyen volt a második találkozás a darabbal?
Az olvasópróbán újratalálkoztam a művel, amivel a pécsi bemutató óta egyáltalán nem foglalkoztam. Durva volt, ahogy a mondatokat olvasva visszajött egy csomó emlék, berögződés. Ami a legérdekesebb, hogy már a szövegkönyvet a kezembe fogva, olvasva is rengeteg érzelmi hatás ért. Úgy gondolom, igazán ritka helyzet ez. Elizabeth Proctort kétszer eljátszani különleges lehetőség, főleg azért, mert van, aki egy egész életen át várja, hogy egy ilyen szerep megtalálja. Azt viszont tudni kell, hogy nagyon féltem tőle.
A két bemutató között édesanya lettél. Ez elég nagy változás egy színésznő életében.
Máshogy nézek magamra is, és erre a darabra is.
Átértékelődnek Arthur Miller drámájában a mondatok, így, hogy a kisfiad vár rád otthon?
Át, egészen más minden. Egészen más a gyermekeket otthagyni az előadásban, most már érzem, és tudom, miről beszélek. Régen ezt a részét még csak elképzeltem.
Pécsen is Mohácsi János rendezett téged az Istenítéletben. Kért tőled olyat, hogy felejts el egy-egy gesztust, mert az a régi előadás része volt?
Szerintem neki ugyanolyan nehéz volt újra „csinálni”, mint nekem. Voltak közös dolgok a fejünkben a régi produkció kapcsán, de néhány nap múlva világos lett, hogy itt egy egészen más előadás születik. Két felvonásban játsszuk a darabot, én az első rész második felében jövök először. Elkezdtük próbálni, Stohl András pedig rögtön leült egy olyan helyre a színpadon, ahol hét évvel ezelőtt én ültem. Egy ideig álltam mögötte, hiszen nem mondhatok neki olyat, hogy „állj fel, ez az én helyem”. Ott valami átfordult bennem: igen, ez most valami egészen más, el kell engedni a régi előadás berögződéseit.
Minden színházi előadás egyfajta szertartás, de itt talán még erősebb ennek a szónak a jelentése. Mennyire határozza meg a napod, ha ezt játszod este, lelkileg mennyire kell rákészülnöd?
A próbafolyamat nagyon kemény volt, reggeltől estig csak ezzel foglalkoztam. Egyedül voltam Pesten, a gyerekem az apukájával Pécsen, így teljesen ebben a világban éltem. Elengedhetetlen egy ilyen darabnál a lelki felkészülés, ügyesen és okosan kell végigcsinálni egy-egy estét, hogy az ember nap végére ne omoljon össze teljesen.
Stabil családiban élsz, miből építkeztél a próbák alatt? Ezt a nőt hamisan vádolják, nem boszorkány.
Van olyan, hogy egy adott szituációban, ami a színpadon történik, próbálsz magadban előhozni kapcsolódó emlékeket. Ebben a helyzetben sok olyan dolog van, ami érzelmileg megtörtént már az emberrel, így velem is. De ami ennél is fontosabb, hogy próbálok együtt élni azzal, ami éppen történik. A partnerekből, a helyzetekből építkezni.
Ha már partnerek, Stohl András az előadásbeli férjed. Mi az a plusz, amit András ad neked Proctorként?
Azt hiszem, azzal mindenki tisztában van, hogy ő egy zseniális színész. Mégis, volt egy prekoncepcióm. Azt sejtettem, hogy hibátlan lesz a teljesítménye, a kérdés az volt, hogy tudunk-e egy húron rezdülni, hogy meglesz-e az érzékenységünk egymás iránt. Nekem ez volt a legnagyobb pozitív csalódás, azt hiszem, hogy ő is olyan nyitott lélekkel áll előttem a színpadon, mint én őelőtte.
Az Istenítélet egy igazán komoly csapatmunka, ahol minden a színpadon álló embernek fontos feladata van. Szinte arca van a tömegnek. Gondolom belőlük is rengeteget építkeztél…
Egy nagyon jó csapattá vált ez a sok ember. Játszhatunk mi bármit Andrással, ha ők nem ugyanazzal az energiával működnek, mint mi. Egy igazi, jóízű csapatmunka ez.
Az is egy szép csapatmunka, ahogy a pároddal, aki szintén színművész, milyen szépen nevelitek a kisfiatokat. Most, ha hazaérsz egy-egy előadás után Pécsre, mi az első? Benézel a gyerekszobába, hogy alszik a legkisebb családtag?
A premier előtt volt, hogy másfél hétig nem voltam otthon. Beléptem a házba, és valami végtelen nyugalom vett rajtam erőt. Jól esett abból a felfokozott állapotból megérkezni. Néztem, az alvó gyerekemet, és azt mondtam, Úristen, mennyit nőtt ez alatt a pár nap alatt.
Három éves most. Tudja már, hogy anya és apa mit dolgozik?
Pécsen már megnézte a férjemet egy mesedarabban, ahol fogta, hogy „apa most egy pingvin”. Ezzel már képben van. Nyilván engem még nem látott a Vígben, és ez ilyen szerepek mellett egy pár évig még várat is magára. (nevet)
Portré: Dömölky Dániel
Előadásképek: Szalontai Ábel
