A film Vámos Miklós Halhatatlan című novellája alapján készült. Miért éppen Vámos Miklós novellájára esett a választás?
Az az érzésem, hogy talán tudok filmdialógust írni, jeleneteket kreálni, szituációkat teremteni, de egyáltalán nem tudok történetet kitalálni. Egyszer beszélgettem Vámos Miklóssal és megkérdeztem tőle, hogy nincs-e egy jó története? Millió története volt persze, nekem meg éppen ez tetszett meg. Munka közben aztán bele tudtak kerülni a személyes tapasztalatok, élmények is, ahogy átformálódott az eredeti novella. Szinte teljesen átalakítottuk, valójában csak a fő fordulat marad meg az eredetiből, hogy valaki megbetegszik, határhelyzetbe kerül és igyekszik magára haragítani a környezetét, hogy ne hiányozzon majd senkinek. Végül azonban meggyógyul és szeretné visszacsinálni az egészet: az már nem megy persze, amikor valaki így elrontotta a viszonyait. A szereplők és a környezet is megváltozott az eredetihez képest. Vámos Miklós is aktívan részt vett a forgatókönyv megszületésében egészen az első vázlattól a végleges változatig. Nem együtt írtuk, de folyamatosan együtt dolgoztunk a történeten.
Szándékosan került orvosi közegbe a történet?
Nekem nagyon tetszett az orvosi közeg, régóta szerettem volna orvost játszani, és most adódott alkalom erre. Tetszik, ahogy ránéznek az emberekre, ahogy megfognak egy-egy műszert. Vonzott ez a világ, egész életemben néztem, figyeltem az orvosokat. Felkészülésként elmentem megnézni egy operációt is, mert a film főszereplője egy sebészorvos. A választásnál fontos volt az is, hogy a főszereplő zuhanása minél nagyobb legyen, ezért is került a film egy felső-középosztálybeli közegbe.
Hogyan választotta ki a szereplőket?
Az orvos feleségének szerepét kifejezetten Eszenyi Enikőre írtam. Nagyon szeretem, mint színésznőt, és elég jól tudunk együtt dolgozni. Az orvos barátjánál Elek Feri jutott eszembe, hogy milyen jó színész. Ismerem nagyon régóta, és még 15 éve panaszkodott, hogy mindig csak vígjátéki szerepeket kap. Persze ez azóta megváltozott, mégis úgy gondoltam, hogy ő lesz jó erre a komolyabb szerepre. Magától értetődő volt, hogy az orvos-zenekarban Fesztbaum Béla is legyen benne, hiszen tud zongorázni, Cserna Tóni pedig gitározni. Kellett még egy idős anya, akit sehogyan sem találtunk Magyarországon. Felhívtam egy erdélyi színházrendezőt és tőle kérdeztem, nem tud-e valakit ajánlani. Ő javasolta Elekes Emmát Marosvásárhelyről, aki sok éve nem játszik már színpadon és számára a forgatás is újdonság volt, de nagyon szép, érzékeny alakítás született ebből a szinte véletlen találkozásból. A filmbeli lányom is a véletlennek köszönhető. Valaki a stábból emlékezett, hogy Gárdos Péter Az igazi Mikulás című filmjében szerepelt egy kislány, aki most pont annyi idős lehet, mint akit mi keresünk.
A zeneszerző ismét Presser Gábor lett…
Igen, sokat gondolkodtam, hogy ki lehetne, és Presser jutott eszembe, mert a Sztracsatellában már dolgoztunk együtt. Ugyan voltak vitáink, de most végül nagyon jól sikerült a közös munka. A forgatás alatt jött az az ötlet is, hogy a régi LGT-slágerek is nagyon passzolnának a történethez, így kerültek bele. Ezen sokat dolgoztunk, de úgy érzem, hogy a történet hangulatához rendkívül sokat hozzáad.
Milyen élmény volt a forgatás? Adódtak nehézségek?
A film 2014 nyarán forgott, másfél hónapig, feszített munkával. Forgatás közben már nem változott az elkészült forgatókönyv. Szerettem volna, ha a filmnek köze lenne ahhoz, ahogy most élünk. Ezért is használunk eredeti helyszíneket. Például a jellegzetes Práter utcai házat én magam találtam teljesen véletlenül. Éppen arra jártam, és megéreztem, hogy ez lesz igazi, egy szinte már szürreálisan leromlott közeg, ami élesen ellenpontozza a film első felében szereplő szép családi házat, ahol az orvos lakik a családjával. A különböző évszakok megjelenítése okozott némi gondot. Sok évszak van a filmben, például verőfényes tavasz is, de tudtuk, hogy csak nyáron tudjuk forgatni. Ezért elküldtük a film operatőrét, Ragályi Elemért, hogy forgasson tavaszi virágzó fákat, és ezek a képek kerültek aztán a filmbe. Téli képek is kellettek volna, de télen semmi hó nem esett, így végül a téli jelenetek hógéppel készültek. Ragályi Elemér nagy biztonságot adott, remek volt együtt dolgozni. Hiszen én a rendezés mellett a főszerepet is játszottam, de tudtam, hogy rá számíthatok. És Balogh Zsolt, a film technikai rendezője is sokat segített. A rendezés és játék működött együtt, nem okozott nehézséget, hiszen magamat rendeztem, tudtam, mit szeretnék, és mit várhatok. Magamnak nem kell elmagyarázni, mit akarok. A színészekkel is nagyon jól ment a közös munka, egy nyelvet beszéltünk.
Kinek szól a Gondolj rám?
Az ember mindig azt szeretné, hogy mindenkinek tessék, de ma már nincs ilyen, hogy ideális közönség. Örül az ember, ha egyáltalán van közönsége a filmnek. Most valahogy nem divat a moziba járás. Én ebben kicsit régimódi vagyok, mert gyerekkoromban állandóan moziba jártunk. Minden második nap iskola után irány a mozi, és a mozik mindig tele is voltak. Szeretném, ha ez a film igazi mozi lenne, nem vígjáték, nem tragédia, nem blockbuster, hanem egy emberi történet, kicsit lelkizős, amin sokat lehet nevetni, amelyben magára ismerhet a néző, és felteheti magának a kérdést, hogy a főszereplőhöz hasonlóan cselekedne-e. Ezt nevezem én mozinak, dramedynek.
Premier: január 21. (A Company)
Eszenyi Enikő így vall a filmről: „Kern András egyik legnagyobb álma az volt, hogy újra filmet csinálhasson. Én már láttam a Gondolj rám-ot és nagyon tetszik, igazán méltó az Andrishoz, remélem, hogy nagyon sokan meg fogják nézni a moziban!”
