Az Őszi szonáta egy problémás, mégis szeretetteljes anya-lánya kapcsolatot mutat be. Te Evát, a gyermeket játszod. Hogyan mutatnád be a szerepet?
Eva művészéletet élő, sikeres édesanyja árnyékában nő fel. Kapcsolatuk szerintem korántsem szeretetteljes, sőt az is kérdéses tudnak-e egyáltalán szeretni. Eva a gyermekkor kudarcaiból és az anyja szülői kudarcából nem tud kilépni, önálló személyiségét már felnőttként kezdi kialakítani és ebben a legfőbb pillérek személyes veszteségei, halott édesapja és halott gyermeke. Az idealizált érzelmeket, szeretetet, intimitást, gyengédséget, sőt a hitét is olyan személyekhez kapcsolja, akik a valóságban már elérhetetlenek számára.
Eva édesanyját Udvaros Dorottya alakítja. Milyen vele együtt dolgozni?
Nagyon szeretek vele dolgozni. Rettentően sokat tud a szakmáról és az életről egyaránt. Igazi maximalista, aki az első szótól az utolsó szögig a kezében tart egy előadást. Borzasztóan hálás vagyok, hogy partnerként kezel engem.
Az Őszi szonátában fontos szerepet kap a zene. Számodra mit jelképez, hogy a darabban Chopint játszanak?
A zene egy közös nyelv, szavak nélküli kommunikáció, a legérzékibb csatorna. Egy kapcsolódási, azonosulási lehetőség ember és ember között. Sokat gondolkodtunk azon, hogy más zeneszerző művét játsszuk a darabban, kísérleteztünk Mozarttal, Schnittkével és Chopin más darabjaival is, de végül maradtunk a 2. prelűdnél, semmi nem volt kifejezőbb sötétségében, szenvedélyességében, visszafogottságában. A darab szempontjából a zene mellett meghatározó a helyszín is. A Thália Színház Mikroszínpadán játszunk, ami egy egészen különös hangulatú terem. Megvan a sajátos teatralitása, de nagyon szűk, szó szerint testközelben vagyunk a nézőkkel. Eegy lélektani drámánál ez borzasztóan erős hatású tud lenni és megenged egyfajta eszköztelenséget, amiért én mindig hálás vagyok .
Mindannyian hordozunk magunkban gyerekkori sérelmeket. Te mit vettél zokon édesanyádtól?
Nekem kifejezetten jó a kapcsolatom anyukámmal, de azt a mai napig felemlegetem neki, hogy kiskoromban mindig levágatta a hajam és emiatt sokszor fiúnak néztek. Hiába könyörögtem, nem növeszthettem meg. Rendületlenül próbálkoztam a parókakészítéssel. Fogtam egy szoknyát, a fejemre húztam és ollóval csíkokra vágtam, így akár még be is tudtam fonni. Bár nekem boldog gyermekkorom volt és a családom most is mindenben támogat, úgy vélem, hogy gyengeség és hiábavaló egy életen át a szüleinket okolni az elvesztegetett lehetőségekért és a lelki gondjainkért. Hiszek az igazi megbocsátás és elengedés erejében.
Harmincéves vagy. Sok nő számára a harmadik iksz megváltás, választóvonal. Te is így érezted?
Igen. A húszas éveimet meglehetősen kaotikusan éltem meg. Eva tulajdonságaiból rám is jellemző az önbecsülés és az önbizalom hiánya vagy zavara, de a tapasztalások és a munka közelebb vittek önmagamhoz. Ma már nem akarok mindenkinek megfelelni. Az általam megformált, jellemben és motiváltságban teljesen különböző karakterek kinyitották számomra a világot és a perspektívát, amin keresztül az embereket nézem. A szakma elfogadásra tanított, empatikussá tett és jobban megértem az emberi lélek mozgatórugóit. És rengeteg nagyszerű emberrel dolgoztam együtt, akik aktívan vagy passzívan egyengették az utamat.
Kiemelkedő tapasztalás volt Alföldi Róberttel együtt dolgozni a Nemzeti Színházban?
Ő egy igazi európai ember, ritka jelenség, korrektségben, színházi és világlátásában. Képszerűen, egészben látja az általa megrendezett darabokat. A komplexitás mellett azonban minden gesztusra, apróságra figyelmet fordít. Volt olyan munkánk, ahol állandóan ostorozott, volt, amikor teljesen szabadon engedett. Rengeteget tanultam tőle.
Mindig tudtad, hogy színésznő leszel?
Nem készültem tudatosan a színészi pályára. A zenével gyermekkorom óta foglalkoztam, inkább az érdekelt. Amikor a középiskolában bekerültem egy színjátszó körbe, akkor kristályosodott ki bennem, hogy ebbe az irányba szeretnék haladni, de még a főiskolás években is bizonytalan voltam a döntésemben. Zenész színészként azonban megtaláltam az egyensúlyt, szerencsére a két művészi vonal szorosan összefonódik az életemben.
Mivel foglalkozol, ha nem a színpadon vagy?
Kegyetlenül bele tudok bambulni különböző sorozatokba, zenélek és imádok főzni.
Az Őszi szonátát az Orlai Produkció március 28-án mutatja be a Thália Színház Mikroszínpadán.
További előadások: március 29., április 4., április 15.
Fotók: Takács Attila
