Soós Nóra egymásra rétegezett, popba mártott transzparens alakjait még az is ezer közül felismeri, aki amúgy nem tanult évekig az ecsetvonások alapján kézjegyekre bukkanni. Az egyedi munkák állóképbe sűrítik az időt, az egymás mellé (alá, fölé) pakolt rétegek úgy kezdenek el kommunikálni egymással a vásznon, hogy a néző fejében minden festmény előtt töltött másodpercben újabb jelentés-megfejtés születik.
(Soós Nóra: Szabadság vezeti a népet, 2014)
Nóra még az egyetem alatt fejlesztette ki ezt a különleges képi nyelvet, olyan mesterek vezetése alatt, mint Maurer Dóra, Molnár Sándor vagy Klimó Károly. Az Akadémiai évek során sokat foglalkozott a kortárs festészettel, de inkább akkor talált igazán önmagára, mikor szabadon alkothatott saját, kötetlen stílusában.
(Soós Nóra: Megmérettél és könnyűnek találtatták III., 2015)
„Kezdetben főként esztétikai szempontból közelítettem a problémához, amit később részben, mára szinte teljes egészében a tartalmi és narratívabb kifejezés irányába vittem.” – magyarázza Nóra „A transzparencia más szóval többrétegűség, átláthatóság lehetőséget teremt számomra, hogy egy képen belül bonyolultabb, összetettebb problémákra, kérdésekre is fel tudjam hívni a figyelmet.”
(Soós Nóra: Idő nincs, 2015)
Soós Nóra festményei nem politizálnak direkten, mégsem mentesek a társadalom és a politika visszafogott kritikájától, vagy legalábbis analízisétől: „Olyan problémák érdekelnek igazán ,- Amos Oz szavával élve-: ”ahol mindkét félnek igaza van”- tehát hiszem, hogy a dolgok sosem feketék- fehérek és éppen a bennük rejlő részletek és rétegek felfejtése által vállnak igazán megismerhetővé. Természetesen, mint a mában élő kortárs alkotó számos olyan problémával találkozom én is, amelyek elkeserítenek és ezeknek sok esetben adok hangot akár rejtett módon is a műveimen.”
„Számomra a festészet szabadság, a szabadság demokrácia, a demokrácia transzparencia, a transzparencia festészet.” – teszi hozzá Nóra.
