Grecsó Krisztián – Jelmezbál
Az első mondat: „Lágy dunai szél lebegtetni a Lehel piac utcafrontján, a Nemzeti Dohánybolt előtt a muskátlit.”
A történet: Lehet-e közös múltja két embernek, akiket ránézésre csak az köt össze, hogy ugyanabban a kerületben élnek? Megbékélhetünk-e azzal, hogy nem tudtuk átugrani a magunk által magasra tett lécet? Van-e a sérelmeknek elévülési ideje, és egyáltalán, hány generációt képes utolérni az ősök rossz döntése? Emberek, fiatalok, idősebbek, családosok, egyedülállók, akik látszólag egymástól teljesen elszigetelten élnek, mégis valahol mind találkoztak már, valahol mindenki története keresztezte már a másikét. A kérdés csak az, hogy miért futottak egymásba és, ha már megtörtént, mik lesznek a találkozás következményei?
Az erőssége: Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy az örömnek, a bánatnak, egy nehéz döntésnek, egy konfliktusnak pontosan annyi verziója van, ahányan azt átélték. A másik helyett persze senki nem képes érezni, de Grecsó Krisztán új regényében pont az a legjobb, hogy akár az elbeszélő szempontjából, akár a cselekmény idejét tekintve minden oldalon felkínálja a lehetőséget, hogy ugyanazt a történetet egy újabb pozíciót felvéve éljük át. A műveiből ismerős karakterek, és az alföldi táj mellett ezúttal a könyv szerkezete az igazi meglepetés. Akinek olvasás közben egy kicsit is lankad a figyelme, az könnyen lemaradhat.
A szerzőről: A József Attila-díjjal és Aegon Művészeti Díjjal kitüntetett írónak ez a kilencedik kötete és az ötödik regénye. Nem csak könyveket ír, de az Élet és Irodalom munkatársa is immár hetedik éve.
Hol és mikor olvasd: Otthon, a szabadban, egy kávézóban üldögélve, mindegy, csak senki ne zavarjon. Erre a könyvre oda kell figyelni, minden sornak jelentősége van, és ha nem figyelsz, azonnal kiesel a történetből. Ráadásul annyira magával ragad, hogy nem is nagyon lesz kedved mással foglalkozni.
Magvető, 3490 ft
