Tragikomédia a Tesla új színházában

2016. május 12. |

A Nobel-díjas író, Elfriede Jelinek: Rohonc, avagy az öldöklő angyal című művének ősbemutatójával nyitotta meg kapuit a Tesla Budapest Kulturális Központ Teátruma.

A nemzeti lelkiismeretről szóló színdarabot számos országban bemutatták már, csak nálunk nem. Az előadások nagy érdeklődést, szenvedélyes vitákat váltottak ki, komoly művészi elismerést aratva (részben ennek volt köszönhető a Nobel-díj is). A magyarországi ősbemutatón új megvilágításba kerülhet a mű, mert a rohonci mészárlás áldozatai kivétel nélkül magyar állampolgárok voltak. Az előadást május 17-én és 27-én is megnézhetjük, illetve június 13-án a Zsidó Művészeti Napok keretében.

A mű fordítója a József Attila-díjas költő, író, műfordító Halasi Zoltán, az előadást,a Tesla Teátrum művészeti vezetője, Vas-Zoltán Iván rendezi. A zenét az Örkény Színház zenei vezetője, Kákonyi Árpád szerezte, a színpadi mozgás pedig a Magyar Színház koreográfusának, Bokor Attilának a munkája. A főbb szerepekben játszik többek között Szalay Kriszta és Cserna Antal.

Rohonc, avagy az öldöklő angyal (tragikomédia a nemzeti lelkiismeretről) darab története:

1945 tavaszán a visszavonuló németek Burgenlandban akartak védvonalat kialakítani, hogy feltartóztassák az előrenyomuló szovjet csapatokat. A munkálatok elvégzésére 600 magyar munkaszolgálatost rendeltek oda, akiknek egy részét a rohonci Batthyány-kastély pincéjében szállásolták el. A kastély egyben a visszavonuló csapatok főparancsnokságának adott otthont. A tulajdonosok (gróf Batthyány Iván és felesége Margit Thyssen-Bornemisza de Kászon et Impérfalva – aki egyébként a Hitlert támogató, dúsgazdag acélgyáros Thyssen leánya) 1945. március 24-én, közvetlenül húsvét előtt, virágvasárnap előestéjén nagyszabású bált, u.n. „bajtársi ünnepet” tartanak a körzet náci előkelőségeinek a tiszteletére. Evés, ivás, kisebb orgia, majd 11 óra körül a grófnő vezetésével 15-20 mulatozó sebtében felfegyverkezik, rövid időre elhagyják a bált, a vasútállomásra most érkező legújabb „szállítmányt” (180 csontsovány, összefagyott, éhező munkaszolgálatost) egy üres pajtába terelik, majd, az esti mulatság tetőpontjaként, lemészárolják őket. A kastély pincéjéből kivezényelnek 20 másik munkaszolgálatost, velük elföldeltetik a szerencsétleneket, majd őket is legyilkolják. Vissza a kastélyba, a mulatozás zavartalanul folytatódik… Néhány nap múlva az egész társaság elhagyja Rohoncot, a kastélyt felgyújtják, jönnek a szovjetek…

Eddig a történet, amely csak apropója Jelinek színpadi művének. Aki azt gondolja, hogy egy véres esemény-játékot, vagy egy már megszokott holokauszt-emlékműsort fog látni, bizony alaposan téved. Az (egyetlen osztrák) Nobel-díjas költőnőt éppen az emlékezet, a szembenézés hiánya ragadtatta e darab megírására. Ennek a szörnyű tömeggyilkosságnak ugyanis máig nincs semmilyen következménye. A bűnösöket nem sikerült felelősségre vonni, a legyilkoltak holtteste máig nem került elő, a történet-írás és a nemzeti emlékezet egyaránt mélyen hallgat róla. Mindenki hallgat: az egykori gyilkosok, a lehetséges tanúk, Rohonc, azaz Rechnitz lakói. Jelinek azonban nem hajlandó hallgatni. Egy bravúros idő- és emlékezet-utazásban boncolja fel a történetet, de leginkább azt mutatja fel, milyen elváltozásokat, reflexiókat okozhat egy ilyen esemény résztvevőben, áldozatban, tanúban és utókorban egyaránt. Elemzése szellemes, játékos, megdöbbentő és nagyon mély. Lenyűgöző könnyedséggel szökdel térben-időben: az egyik pillanatban a rohonci kastélyban vagyunk az orgián, a következőben meg a kitzbüheli síparadicsomban napjainkban. Ugyanilyen bravúrosan helyezi el a történetet az egyetemes emberi kultúrában: Sophokles és Nietzsche megidézése, vagy éppen Weber Bűvös vadásza egyaránt természetes közege a drámának. Varázslatos nyelvi találmányai (vagyis káprázatos költészete, Halasi Zoltán konzseniális fordításában) egyszerre hökkent meg, kényszerít felismerésekre, és vált ki mosolyt, nevetést vagy akár röhögést is belőlünk.

Szólj hozzá te is!

Kapcsolódó cikkek

Még több Kultúra