Mit kell tudnia a Billy Elliot – a Musical című produkcióról annak, aki most hall róla először? Miért érdemes megnézni?
A musical a Billy Elliot című film adaptációja. A zenéjét Elton John írta, és külföldön nagyon sikeres volt. Itthon ez lesz amég soha nem játszották, az operaházi színrevitel lesz a magyarországi bemutató. A történet a 11 éves Billy Elliotról szól, aki egy angliai kisvárosban él nehéz körülmények között bányász apjával és bátyjával, valamint a nagymamájával. Édesanyja meghalt. Billy rendszeresen bokszedzésre jár, bár elég ügyetlen. Egy alkalommal véletlenül belecsöppen a cicanadrágos kislányok balettórájába, ahol beleszeret a táncba. Az apja megtiltja, hogy balettozni járjon, ő titokban mégis részt vesz az órákon. Persze az egészből hatalmas botrány lesz. Később azonban kiderül, hogy Billy nagy tehetség, igazi olimpikon a pályán, és Mrs. Wilkinson, a balett-tanára – akit én játszom – mindent elkövet, hogy bejuttassa a Királyi Balett Intézetbe. Nem árulok el sokat azzal, hogy a vége happy end. Nagyon vicces, ugyanakkor gyönyörű előadás, mi már az olvasópróbán sírtunk.
Mesélj egy kicsit Mrs. Wilkinsonról.
Mrs. Wilkinson nem egy kenyérre kenhető, ugyanakkor mélyen érző asszony. A történet sejteti, hogy lehetett volna táncosnő, de talán nem volt elég tehetséges. Ehelyett vidéki, megkeseredett életet él, a családjával sem jön ki jól, és még a saját balettóráit sem élvezi. Az egyetlen jó dolog az életében Billy, akinek a balett az egyedüli esélye, hogy kitörjön a reménytelenségből. Mrs. Wilkinson kihívásként fogja fel, hogy sztárt csináljon a fiúból, ennek azonban kezdetben nemcsak Billy családja, hanem a hosszú hónapokig tartó bányászsztrájk is az útjában áll.
Mit jelent számodra a tánc, a balett?
A táncosmúltamat idézi. A balett számomra egy csoda. Valami földöntúli, nem megfogható dolog, ami ugyanakkor nagyon kemény is. A musicalben van egy Hattyúk tava-betét, amikor felnőtt táncosok lépnek színpadra. Amikor legelőször néztem őket a színpadon, a könnyeimmel küzdöttem.
A musical mint műfaj nem áll távol tőled. 19 éven át alakítottad Eliza Doolittle-t a My Fair Ladyben. Mit jelentett számodra megválni a karaktertől?
Ami azt illeti, nem ment nehezen. 19 évig játszottam a szerepet, és a vége felé már sokszor azt éreztem, hogy elég volt, most már jöhetnek a fiatalok. Természetesen sok csodálatos pillanatban volt részem, és a naiva szerepében nagyon ki tudtam élni magam. Aztán váltottam, és érdekes módon utána sorra találtak meg a boszorkányszerepek, mint például a Vadregény – Into the Woodsban. Aztán pedig jellemzően tánctanárokat alakítottam, a Fame tánctanára után Mrs. Wilkinson már a második ilyen szerepem.
Manapság inkább már a prózai szerepeket vagy a táncos, énekes szerepeket érzed közelebb magadhoz?
Egy éve hagytam ott a Pesti Magyar Színházat, ott inkább prózai szerepeim voltak. Amióta eljöttem, megint zenés darabokban játszom, amit nagyon élvezek. De nem hagynék fel a prózai szerepekkel sem.
Milyen darabban láthatunk a jövőben?
Az Operettben szerepelek többek között a Marie Antoinette-ben, a Fame-ben és a Rómeó és Júliában, illetve a Rózsavölgyi Szalon Amazonok című darabjában is.
Két fiad van. Jut idő a próbákon és az előadásokon kívül a nyári programokra?
Nem igazán, mostanában a munka irányába tolódott el az egyensúly, amit kicsit a fiaim sínylenek meg, mert nekik most lenne több szabadidejük, amit együtt tölthetnénk. Próbálom azért összeegyeztetni a gyereknevelést a munkával, most is éppen a kisebbik fiamért sietek az úszótáborba.
Fotó: Rákossy Péter
